#albumone

[waspfanclub]

( HAPPY 40th ANNIVERSARY )

W.A.S.P.

Debut album released 17th August, 1984.

#HappyAnniversary #wasp #AlbumOne

[samott]

Londonbeat, mindenki a "I've Been Thinking About You"-t ismeri toluk, pedig azon az albumon annal csak jobb dalok voltak. Itt egy azok kozul.

@szepremenyek @viteez

[retisonic]

21. Daughter- Stereo Mind Game

Azért jó, hogy magyar vagyok, mert amikor meghallom, hogy folk zene, akkor egyből ronda, bajszos, csizmás táncosok ugranak be, ha meg olvasom, hogy folk zenekar, akkor meg valami olyan bénaság, mint a MUZSIKÁS együttes vagy Szalóki FIDESZ Ágnes, ha meg olyat látok, hogy folkkal kevert könnyűzene, akkor meg a NOX! Persze angolszász nyelvterületen sem olyan jó a helyzet ilyen téren, mert ott meg ott van a Mumford & Sons, hogy csak a legismertebb, béna, folknak nevezett zenekart említsem, de na. ÉRTI, AKI ÉRTI!

Egy ilyen bevezető után nyilván mindenkinek egyértelmű, hogy a Daughter ilyen folk hatásokban bővelkedő angolszász (londoni) zenekar, amit úgy szoktak címkézni, hogy indie-folk. Hál istennek ez a folk egy elég tág fogalom. Annyira tág, hogy amikor az ember meghallgatja ezt a lemezt, akkor eszébe sem jut. Mondjuk nekem a korábbi dolgaikról sem feltétlenül az volt az első gondolatom, hogy hoppá, de fincsi kis folk zene ez! Azt persze hozzá kell tennem, hogy elég fake Daughter rajongó vagyok. Jó tíz éve párszor meghallgattam az első lemezüket, és azóta kb semmi kapcsolatom nem volt velük. Most is csak egy szokásos péntek hajnali új zene hallgatáskor keveredett véletlenül elém az első kislemez a közelgő lemezről. Ez a dal annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, hogy akkor most várom a lemezt! Addig még jött két kislemez, és azok sem vették el a lelkedésem, sőt! Emlékszem, megjelenés napján reggel 9-re már kétszer végighallgattam a lemezt, és aznap még legalább egyszer lement. Nem hiába az jött ki a Spotify Wrappeden, hogy Hipnotizőr vagyok vagy mi, aki annyira koncentrált, hogy végighallgat egy lemezt! Mondjuk ez elég szomorú, hogy ide jutottunk, hogy ez egy külön, csodabogár, boomer kategória lett. Remélem van egy kategória a dalról-dalra ugrálóknak, azokat is megbélyegezve, mondjuk, hogy figyelemhiányosok! A Last fm szerint ezt a lemezt kb 12-szer hallgattam, és mivel megvettem lemezen, akkor ehhez hozzá lehet adni még vagy 10 hallgatást. Az legalább húsz meghallgatás, és ez még csak a 21. helyezett a listán! Mi lesz még itt, te jó isten! Na de vissza oda, hogy miért szeretem ezt a lemezt. A válasz nagyon egyszerű. Egyrészt eléggé karmolom az énekesnő/dalszerző Elena Tonra hangját. Nem az a típus, akire a Metal Hammerben azt mondanák, hogy ha odaadnák neki a telefonkönyvet, akkor azt is tökéletesen elénekelné, de nekem pont kurva jó. Amiért még szeretem a lemezt, hogy hangulatban tök sok helyen emlékeztetnek a dalok a hibátlan Slowdive visszatérő lemezre 2017-ből. Nem vagyok ilyen hangzás buzi, általában nem zavar, ha valami nem szól tökéletesen, de ezen az albumon érezni, hogy így kb minden másodperc tökéletesre van csiszolva, és ezért jár a taps. Ezt a lemezt nyugodt szívvel ajánlom Hipnotizőröknek, mert eléggé egyben van az egész, nincsenek unalmas részek. És persze ajánlom Figyelemhiányosoknak, mert vannak rajta csúcspontok. Mutatom!

Kedvenc számok: Be Your Own Way, Party, Swim Back, Future Lover

[r3mlato]

ez a szam idorol-idore visszater hozzam es ugyan akkora impakttal tud arcon csapni haromszazadszorra is mint elso alkalommal. az enekes hangja, a zene hompolygese a zeneszek akik lathatoan elvezik amit csinalnak (a dobos sracot foldontuli orom volt nezni eloben, annyira jol csinalta) szerintem a szoveg is zsenialis es olyan zsigeri ero arad az egeszbol, amivel ritkan talalkozom. tudom mindenkinek mas jon be, epp ezert en nem is szoktam mas orra ala tolni a zenei izlesemet, de ha epp valami ujat keresel vagy csak nincs mit hallgatnod akkor melegen ajanlom oket. a masik kedvenc szamom toluk az augusztus vegen erkezo uj albumon lesz rajta.

Bent Knee - Terror Bird

[zeroz2ro]

Most először adtak elő élőben egy számot az új albumról és így is csodálatos. Sőt, még jobb is mint az albumon.

[petrany]

Nem volt meg, hogy ugyan ez az albumon szereplő verzió, ám...

Figyeld, milyen trágya a rádiónak szánt verzió. Szomorú:

Semmi gond, mert 2023 van, tehát naná, hogy van 2023-as retro verzió is:

[kavekkozt]

Itt a népszerűtlen véleményem:

Van egy (egy) jó szám az új Kispál albumon!

(Beszorult mondat)

[igazikutya]

Zajok a nappaliból – Traxelektor 2023. 08.

Ahogy közeledett Augusztus 20., már egy hete Sickratman Trubadúrjának az a négy sora szólt álmaimban, hogy: Dózsa, Koppány, Görgey / és Hunyadi Péter / Münköt mündég majd' mündönki / cafatosra szétver. A Buzi-e vagy? című albumon hangzott el ez a dal 2004-ben, és nyilván az egész egy jókora szarkazmus, mégis mókás, hogy Paizs Miki a magyarokra támadó mindenféle ellenségről (jenki, ruszki, talján, tót és rác és dzselák, zsidrák és más rémek) vizionált benne, miközben olvasom épp, hogy azért költöztetik ki a budai várból a Hadtörténeti Múzeumot, mert a nyomorult honvédelmi miniszter is a várba vágyott, mi több, kellett neki a kilátás a budai hegyekre. Érted? Széthordtak egy közgyűjteményt, ezért. Ó, honvédőm, miniszterem! Lovagolj el, de mentében, a budai naplementében!

A nagy magyarveszejtő Regensburg környéki, sötét, nyirkos, bajor pincék egyikének mélyéről érkezik interferenc a Phar EP-vel, ami összevetve a tavalyi Torz LP-vel, és a tteevloooponn jaarok neha, neha en​.​.​. EP-velvalahol a kettő között áll. A bajlOs afféle bevezetésként hangol fel minket a lényegre, a tárgyalásra. A tormEnte lassú EBM elektrója klasszikus indusztriál melódia, különös extrákkal. Ezen extrák egyike, hogy a szerző előszeretettel használja kultfilmek hangmintáit. A trükkje az, hogy a magyar szinkronokat részesíti előnyben, szóval én, aki ragaszkodom az eredeti hangokhoz, alapból elvéreztem a sampling felismerő versenyt. (TormEnte flash: Sebaj Tóbiás Anne Clarke buliba indul a londoni, nyári estében. Minden remek, mindaddig, míg egyszer csak észleli, hogy rossz helyen fordulhatott el, és fogalma sincs, hogy találja meg a West Hendon Broadway 118-at, buli helyét. Előzőleg még a gombaadagjának felét is elnyammogta a végtelen iparnegyedben bandukolás közepette, így, miközben beszáradt pofával nyúlósakat nyammog, öt percig tart, mire el mer indulni az egyik szűk ipari udvaron át, aminek árnyékos, jobb oldala olyan, mint egy meteorbecsapódás miatt félbemaradt terítés a főprésmester lányának lagzijára. Aztán mégis elindul, de hamar megbánja, mert zöldszemű bakosok dünnyögnek egyre dühösebben a vasasztalok alól – hé, arról volt szó, hogy opera lesz!) A lemez legerősebb felvétele az Orphaneum, ezt egy csetes közvélemény-kutatás is igazolta, fáradhatatlanul és eltökélten épülő ipari techno, ami nem csap át őrült táncolhatóságba, nem úgy az azt követő re:fuffl. Ez a tévloopos lemezről már megismert táncorientált interferenc, középmagas old school dobokkal, tribal meneteléssel, ahol mindig valami komisz lendkerék visszaveti a féktelen forgást, megeszi a lendület(et). A szenvedés, vagy némi fájdalom valahol mindig ott bujkál az interferenc lemezek bizonyos szakaszaiban, a hangminta választások rendre erre terelik a hallgatót, mint most a záró track +1 mit? esetében, ahol a forrás az 1968-as Histoires extraordinaires, és persze magyarul vakul. Tökéletesen révületes levezetés, hogy őszinte legyek, én kicsit frászt kapok tőle, ahogy Edgar Allan Poe pislog a fókusztalan mélységből, de ez mit sem von le ennek az ambient-techno kollázsnak az erényeiből. Természetesen a bandcamp az egyetlen elérhető forrás, de mint majd olvashatjátok a hónap lemezeinek majdnem felére nem lát rá a nagyságos spotify, sajnálom!

Fentebb tárgyalt interferi szokta mondani, hogy „én mindig ugyanazt az egy számot csinálom”, de valójában ezt nem neki, hanem Galcher Lustwerknek kéne hangoztatnia, lehajtott fejjel, meaculpázva, kanosszázva a Central Parkban napestig. Ez a pofa maga a kaptafa-szisztéma, én meg szégyenkezve hallgatom a hamisan mosolygós, new york-i bózbélsapkás hatodik albumát, hogy megint zsebre tett, besz0ptam, megettem. De még ez a kreatív címadás is, hát mi ez már? Lustwerk II (???, mert amúgy volt már 100% Galcher, és 200% Galcher is) Tényleg lehetnél találékonyabb, mondjuk mit szólnál a Drágán add a Galchered / Még drágább a Galchered / a Galcher mindig drága / Legdrágább a Galchered / Drágább mint a Galchered jövőbeli ötöshöz? Leszögezném, hogy ez nem egy stockaitkenwatermani vagy dieterboleni kaptafahatás, és nem pop, hanem deep leftfield house meg dub, itt a mélyben érdekes változatok mozognak – ezért is szerepel megint itt – meg mert olyan hatása van zeneileg, mintha beszívva fetrengenénk valami szuterénbeni kanapén a nagy alma kellős közepén.

Híreinkből: Hortobágyi László remixalbumot adott ki. Igen! Igen? Eme kijelentés megvalósulásának esélyszáma korrelál mondjuk egy olyan kijelentéshez, hogy Orbán Viktor a Pride-on vonult a tömeg közepén az amerikai „présemberrel” vállvetve. Elnézést! 6th. All India Music Conference 1990-2023 Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1 címet viseli a spanyol áMARXE labelnél megjelent album, kiknek „Music from a future too far away ” a szlogenje, és eszerint lesz még. Szóval ez az 1995-ös 6th All-India Music Conference album felvételeinek néhány újrakeverése, és így lett például a Kriti-Baroque-ból el-hortósan Akbārique [Clavicytherium of Tantkār Ang in Indorean Merukhand, Rūpaka]. Hát jó. Most is megvan az az érzésem, hogy kevés vagyok, és nem tudom fejben lekövetni Laci bácsit, és ez így rendben is van. Make Your Ego Small Again! Például nem teljesen tiszta, de valószínűleg a Dharmābit [Nāyatma Ilektrik Vādya-Vrinda of Hathras,1986] a Ritual Music Of The Fomal-Hoot Al-Ganoubi (1994) albumról ismert Barocus Raga egy korábbi élő felvételének újrakevert/masterelt verziója lehet. Ha jól értelmezem. Mint minden Hortobágyi alkotás, zeneileg igényes, csodálatos, magával ragadó, úgy is, hogy egyébként mit lehet remixelni egy Ragamelan-on (itt Fugamelānrāga [Banjar vādak])? Bbbiztos lehet, s kiderül, lehetett is, mert a keletkezett tízperces hetedik percében jön egy olyan váltás. Ám biztos érdekes lenne, ha egyszer túl merészkedne a – valószínűleg ebben a témában is magas elvárásokat támasztó – művész, és nem maga értelmezné újra magát, hanem másoknak engedné ezt. Engem nagyon érdekelne, hogy mit kezdenének a kortársak Hortobágyi László zeneiségével? A spotify válasza elég egyértelmű, semmit! Ezt a hortot se keressétek a streamszolgáltatónál, és a Bandcampen is csak ennyi van.

Benedik Frey technolemezt csinált, s mindez úgy sikerült neki, hogy a Frey-mist is megmaradt, beleértve a pszichedéliát, az árnyékos, borongós bizonytalanságot, mintha egy Philip K. Dick regényt hallgatnánk, vagy valami álomba kerültünk volna, minden nagyon okés, csak mintha minden máshogy volna – egy kicsit. Néha nagyon. Berlini létére, azért ez nem az a berghaini döngetős techno, keverednek az acid, bass, electro sőt breakbeat elemek is. S ettől olyan szuper a Fastlane, és ettől lesz az ember lassan Frey rajongó – tavaly az 1987 albumról, idén a Recall EP kapcsán áradoztam – hogy megint valami rendhagyóval jött elő, és egy ilyen kliséfókuszú műfajban is képes volt rendkívülit alkotni. A techno nem szereti az LP formátumot, még a műfaj mestereinek is néha mellémegy a lövés, nem sikerül, hogy 60-80 percen át fenntartsák a figyelmet, képesek legyenek jól váltani, színesen tálalni az egészet. Itt ez meg van. A kaliforniai ESP Intitute-nál megjelent albumon egy szám erejéig Orson Wells, illetve Nadia D’Alo is feltűnik, a hölggyel közös párosa az INIT.

Remixerként idén párszor már feltűntek, és most itt van a naptári évben első kiadványuk. A Khidja életműben fogalmam sincs, mekkora súllyal szerepel majd a Transmissions Part 1? Ami tény, itt van a hónap lemezei között ez az ötszámos EP, négy felvétel pedig a Traxelektorban, talán ez mutatja, mennyire erős zeneileg Andrei Rusu és Florentin Tudor párosa. A Transmissions kétrészes lesz, a másodikat szeptemberben hallhatjuk, természetesen a tel-avivi Malka Tuti gondozásában. Az erényeik nem változtak, hosszan futó, elringató lassú ritmika, érdekes irányváltásokkal, idegen pilinckázásokkal tördelve, több rétegben érkező foszlányok, ezek állnak össze egy organikus khidja-kollázzsá. Megunhatatlan, mindig valami más perspektívából hallhatjuk ugyanazt, és ezt a finom multilayer-ezés adja, és a záró Roata-ban megmutatják, hogy lounge műfajban sincsenek idegen terepen. Az M&M-ben – talán a Tapan-tól kölcsönvett – szaxival fújogatnak random csokigolyókat az egyenes vonalban menetelő bassline fölé, miközben a másik részegen nyomkodja az egyik szintetizátort, egyébként a fenti kérdést egy hete tettem fel, azóta az összes track szépen beérett. A spotify (módszeresen így kisbetűvel, mert nagyon pipa vagyok) ezt a lemezt se ismeri, íme a bandcamp link. Még mindig szeretném őket élőben látni/hallani, de az utolsó koncertjüket augusztus 10-én adták (egyelőre) innen 650 km-re Uzonkafürdőn, a Waha Fesztiválon.

Nowell Rhys Fulber nagyon öreg kanadai róka. Ha azt vesszük, hogy az első Front Line Assembly album 1986-os, az első Delerium pedig 1989-es. A brit-kolumbiai Vancouver egy különleges fészke az ipari zenének, a Skinny Puppy-val (Download-dal, ohGr-vel, cEvin Key-jel és elágazásaikkal), a Numb-bal és persze a Rhys Fulber-Bill Leeb (FLA, Delerium, Synaesthesia) duóval. A hosszas felvezetést egy remixalbum indokolta, ugyanis bár a fent említett Rhys-alakulatok mostanság is aktívak – változó minőségű kiadványokat potyogtatva – a mester 2018 óta szólóban is aktív. Most a két éve kiadott albumát – tehát nem a tavalyiCollapsing Empires-t, hanem – a Brutal Nature-t remixeltette meg frissiben. A Brutal Nature Reduxon a legnagyobb név a szintén kanadai Orphx (egy kaliforniai punk énekesnővel, Sara Taylor-ral kiegészítve, akit én még mindig egy hétig ecetben fakított Michael Jackson hangmintának hallok), valamint fiatal ebm-industrial követők, árnyékolástechnikából doktoráltak, akik a felsoroltak nyomában trappolnak: a francia-cseh Years of Denial, a berlini SARIN (Emad Dabiri), a bolgár Evitceles (Etien Slavchev), a brit Qual (William Morris, Lebanon Hanover) és a dán Vanity Productions (Christian Stadsgaard).

Az egyik legizgalmasabb, legkompromisszum-mentesebb underground elektronikát játssza a lausanni-i NVST, kinek profilképén egy összehúzott szemekkel lencsébe néző ázsia csajszit láthatunk, de ennél többet egyszerűen nem lehet róla tudni. Tavaly lemaradtam a Drum In The Bass Of Attention című kazettájáról, ami hivatalosan a második albuma volt, de még 2021 júniusában a hónap lemezei között volt aStop Violence Motivate Violence EP-je. A Les Disques Magnétiques-nél megjelent harmadik albuma, a Filled with Oil hangzáshűen pattog tovább ezen az úton. Virtuóz ütemszerkesztés, feszesen vezetett downtempó / idm techno / breakbeat. Gyakran mély és sötét hangulatot árasztó zeneisége dacára nem érezni, hogy – hasonszőrű társaival ellentétben – magával rántana, ellenkezőleg, sodródás van. Nem tudom, hogy ez egy csajos-dolog, vagy személyiségfüggő vagy csak színtisztán zenei kérdés, de nagyon működik!

Hogy mennyire nemzetközi az underground elektronika, íme, most két reunion szigeteki (francia gyarmat Madagaszkártól keletre, az Indiai Óceánban) DJ, producer és mulatságszervező (esküszöm ez van a leírásban, meg hogy Sauvage Sound System néven teszik ezt otthon), Kwalud (Lilian Boitel) és Betnwaar (Benoît Harmel) kettősét, a PANGAR-t ismerhetitek meg.

A „PANGAR” pszeudó, kreol nyelven a „Prends Garde” összevonása, és annyit tesz: Vigyázz! Légy óvatos!

Position című lemezük afféle mixtape, és erősen hajaz energiájában, lendületében, de akár eszköztárát tekintve is a tempósabb Zaliva D szerzeményekre, pedig alapjait a náluk őshonos maloyai népzenei poliritmikája adja, amit átfolyatnak korunk dancehall szellemiségén, meg rápakolnak dupla adag kísérletezést és megőrülést. A vége, mint amikor megpofoznak egy tonhallal, megforgatnak rumban, vaníliában és cukorban, majd frissen tálalnak. Az a jelenség, hogy helyi, autentikus stílusjegyeket integrál minden ellenállás nélkül az elektronikus zene, kezdve Leftfield Afro-sorozatával, a Ninos Du Brasil-on át a Pangarig, időben és térben elterjedt. Ez pedig azt jelenti, hogy az elektronika világa megőriz – ötvözet formájában ugyan, de – elment olyan sémákat, algoritmusokat, melyek kihalóban halványodó kultúrkincsek.

Altrájtosan szólva, megint megvan az olasz kvóta. S ezúttal dél-olaszokon a fókusz, Lino Monaco és Nicola Buono párosa Nápolyból: a Retina.It. A srácok 2019 óta inaktívak, sőt, a most Domenico Crisci-vel közösen jegyzett Diorama EP-t is nehéz közös képben vizsgálni, mondjuk a 2004-es Retina.It albummal összevetve, pár ezer pislogással ezelőtt. Ez ugyanis egy techno EP, viszont abból az egyik legjobb karakterjegyekkel bíró, a legfinomabban rétegzett, legtisztább minőségű. Ennek két oka is lehet, retináék experimental felfogása, és Crisci acid/electro/techno irányultsága. A Diorama Svrecáék madridi labelénél, a Semantica Recordsnál jelent meg, és őszintén szólva fogalmam nincs, hogy erről a spotify hogyan nem tudhat, így ezen a Bandcamp linken tudjátok meghallgatni.

Peter Kris és Norm Heston bandája, a German Army megint kazettával jelentkezik. A Boising a korábbi lemezek nyomában lépked, experimental és neo-pszichedélia, most kevesebb a drone és több ritmus. A múltkori Group-pal való közösködés után itt most egyenletesebb a színvonal, a kazi a phoenixi IDS-nél jelent meg, és a spotify-on ne keressétek, maradt a Bandcamp.

Allen Wootton-nak mozgalmas éve van, most trióban, a Holy Tongue-gal aktív épp. Valentina Magaletti az ütősök varázsasszonya, és Susumu Mukai basszeros a társai az úton (ők ketten a Vanishing Twinben is együtt tolják, apropó, szeptemberben új albuma lesz Lukács Katiéknak). A második HT albumnak erős a címe: Deliverance And Spiritual Warfare. Amit pedig hallunk, az jazz, de abból meg a legmodernebb, ugyanis részlegesen dubba és trip-hopba fordulunk. Allen nyilván hozza az elektronikát, bár ezúttal is Valentina az avantgarde a karaván élén. A máskor 15-30 perces elvetemült elszállásokat most 3-5 perces velős rövidek váltották, és ez jobban is áll nekik, konkrétabb, könnyebben értelmezhetőbb az utazás a szabadulás felé.

Az I.C.U. EP a japán Sabatoj első kiadványa, mely a tokiói Katharsis Recordingsnél jött ki, köszönhetően tulaj barátainak, Masafumi Take és Kannabi uraknak. Sabatoj egy súlyos kerékpárbaleset szenvedett a közelmúltban és hosszú időt töltött kórházban. Az élet és halál közti lebegés, a morfiumos kezelések delíriumának hatására született a két tripes-lebegős track, az I.C.U és a Missing Man, melyhez Mike Parker és Kannabi készítettek remixeket.

A vállaltan marginális, kísérleti zenéket megjelentető berlini Archaic Vaults Recordings szellemes címet viselő válogatássorozata, a Continuing A Worn Out Tradition a világ minden szegletéből, experimental, ambient, drone, field recordings, new age és industrial műfajban gyűjti össze, kevéssé ismert előadók munkáit. A sorozat a harmadik fejezetnél tart, és egyedül Saint Abdullah neve ismerős a 10 művészből, ám 7 felvételt is beválogattam az aktuális Traxelektorba.

Szintén berlini a Limbic Resonance Records, kiknek ars poeticá-juk az absztrakt primitivizmus, a modern, mesterséges jelent ellensúlyozni képes romantika megőrzése, a meditatív, az árnyék és fény misztériumának egysége, nyugalmat adó meditációs zenei terek teremtése. A Life Death Resurrection Revenge címet kapott válogatáson több az ismert név, és a kiadó tulajdonosai Jeroen Lauwers (Red Stars Over Tokyo) és Alexandra Ismalone (CPR) is feltűnnek. Az, hogy Fixmer, Adriani, Phase Fatale vagy az Ancient Methods, pláne a Vatican Shadows mit villant fel magából a megadott tematika mentén navigálva, egy külön érdekessége a válogatásnak.

Megjelenések:

Benedikt Frey - Fastlane [2023, ESP Institute][LP] Domenico Crisci & Retina.it - Diorama [2023, Semantica][EP] Galcher Lustwerk - Lustwerk II [2023, Ghostly International][LP] German Army - Boising [2023, IDS][MC] Holy Tongue - Deliverance and Spiritual Warfare [2023, Amidah][LP] Hortobágyi László - 6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1 [2023, aMarxe][Rmx-Comp] interferenc - pH4R [2023, Self-Released][EP] Khidja - Transmissions Part 1 [2023, Malka Tuti][EP] NVST - Filled with Oil [2023, Les Disques Magnétiques][LP] PANGAR - Position [2023, Pangar][LP] Rhys Fulber - Brutal Nature Redux [2023, FR][EP] Sabatoj - I.C.U. [2023, Katharsis][EP] VA - Continuing A Worn Out Tradition III [2023, Archaic Vaults][Comp] VA - Life Death Resurrection Revenge [2023, Limbic Resonance][Comp]

Traxemle

Megbabonázva csodáltam az új Aphex Twin maxi borítóját, mint rebellis rookie, mikor először látja a Halálcsillagot. Hát még azok, akik elindítottak valami app-ot, ami 3D-s hologrammot kitudjamicsinált az ájfónjukon. Maga a Blackbox Life Recorder 21f - In A Room7 F760 meg sajnos annyira mély nyomot nem hagy, mint a cover, a variánsok se annyira erősek, ha nem hisztek nekem, ott a TRX-ban a Blackbox Life Recorder 21f.

Három orosz fickó, Sergey Komarov, Vlad Dobrovolski, Ilya Sadovskiy, a banda neve: Kurvenschreiber. Nem erre számítottál. A Licht Ausgang album Moszkvában jelent meg, az Udacha Recordings-nél. Fajsúlyos, ködös ambientjük sűrű és lassú. A Schleifenkopf egy ismeretlen old school klasszikust idéz. Putyin biztos figyeli a Немецкий-eket. A Traxelektor Jenssen-díjasa az identitás-keresés közben, havi két ep-vel radarozó Inigo Kennedy elásott egy kisbájoszfirt, mely Rara Avis-ként született pillangóvá. A bolgár Evitceles Rhys Fulber – Night Render-én elvégzett léleksebészeti beavatkozása negatív sikerbe fordul, a vége egy nagy zuhanás, tompa gótók bólongatnak.

A hónap utazási eszköze Khidja - Pink Matter-je, elvéve Benedikt Frey – 1337-je elől a Travelling Without Moving-díjat.

Tavaly Panda Bear és Sonic Boom közös albuma, a Reset. A dallamokban és színekben, nyálban és abban úszásban örök, verhetetlen Panda Bear albumát nem szemléztem, de most elkészült a Reset in Dub, amihez a szupertitkos oltódub-ot maga Adrian Sherwood szállította szigorú tekintetek és tripla biztosítás mellett.

OffSpot Data

interferenc - pH4R

Hortobágyi László - 6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1

Khidja - Transmissions Part 1

Domenico Crisci & Retina.it - Diorama

German Army - Boising

Traxelektor:

Traxelektor 2023 08 Spotify playlist - link

(64/93, 5:30/8:23, 68%)

Traxelektor Playlist 2023 08

3.14 - Taltos Remembers Newmix [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Ancient Methods - Thus Spoke the Leviathan [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Aphex Twin - Blackbox Life Recorder 21f [Blackbox Life Recorder 21f / In A Room7 F760, Warp]

Avon Blume - 3 Minutes Short [VA - Pressure II, MAL] Benedikt Frey - 1337 [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Crank [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Element [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Fast Lane [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey - Solver [Fastlane, ESP Institute] Benedikt Frey feat. Nadia DAlo - Move Me [Fastlane, ESP Institute] Chantal Michelle - Borghese Gardens September [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] Clouds - Phoenix Crash [Mass Hysteria, Steel City Dance Discs]

CPR - Fire Gathering [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] DJ Ojo - Grape Stomping [VA - Pressure I, MAL] Domenico Crisci & Retina.it - Across The Glitch [Diorama, Semantica] Domenico Crisci & Retina.it - Diorama [Diorama, Semantica] Domenico Crisci & Retina.it - That Ship From Ganimede [Diorama, Semantica] Edsy & Ed Davenport - L Gardens [Zipline, Hypercolour] Evitceles - Cover My Face [Velvet Room, Opal Tapes] Evitceles - Reveal [Velvet Room, Opal Tapes] Evitceles - Waiting For Too Long [Velvet Room, Opal Tapes]

Filter Dread - Digital Voodoo [VA - Pressure II, MAL] Galcher Lustwerk - Chillin' in the Booth [Lustwerk II, Ghostly International] Galcher Lustwerk - Come Over [Lustwerk II, Ghostly International] Galcher Lustwerk - Fate [Lustwerk II, Ghostly International] German Army - Papua Paphiopedilum [Boising, IDS] German Army - Pitta Superba [Boising, IDS] German Army - Ponapea Hentyi [Boising, IDS] German Army - Pteralopex Anceps [Boising, IDS] German Army - Santalum Macgregorii [Boising, IDS]

Gooooose - Burning Smartphones at a Sunset Desert [Rudiments, SVBKVLT] Gooooose - Chips [Rudiments, SVBKVLT] Grischerr feat. Jules - Jettison [VA - Pressure I, MAL]

Holy Tongue - A New God Before Us [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Holy Tongue - Am Here In A Place Beyond Desire And Fear [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Holy Tongue - Kaneh Bosem [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Holy Tongue - Where the Wood is The Water is Not [Deliverance and Spiritual Warfare, Amidah] Hortobágyi László - Akbārique (Clavicytherium of Tantkār Ang in Indorean Merukhand, Rūpaka) [6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1, aMarxe] Hortobágyi László - Dharmābit (Nāyatma Ilektrik Vādya-Vrinda of Hathras,1986)[6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1, aMarxe] Hortobágyi László - Fugamelānrāga (Banjar vādak)[6th. All India Music Conference 1990-2023 -Re-Mix Mastered Version Series Vol. 1, aMarxe]

Inigo Kennedy - Battle Scars [Broken Signals, Asymmetric] Inigo Kennedy - Maelstrom [The Long Tail, Asymmetric] Inigo Kennedy - Rara Avis [The Long Tail, Asymmetric] Inigo Kennedy - The Long Tail [The Long Tail, Asymmetric] Inigo Kennedy - Wild Horses [Broken Signals, Asymmetric] interferenc - Orphaneum [pH4R, Self-Released] interferenc - re-fuffl [pH4R, Self-Released] interferenc - tormEnte [pH4R, Self-Released] Joe Cotch - Psalm 666 [VA - Pressure I, MAL] Key Clef - Dreaming Sun [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Khidja - M&M [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Khidja - Overdog [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Khidja - Pink Matter [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Khidja - Roata [Transmissions Part 1, Malka Tuti] Kujo - Cardioid Resonance [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance]

Kurvenschreiber - Doppelwortbefehl [Licht Ausgang, Udacha] Kurvenschreiber - Schleifenkopf [Licht Ausgang, Udacha] L'vovna - 07182018-02.03.05 [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] not even noticed - Don't You Dare [Don't You Dare EP, Holding Hands] NVST - Distorted Ambiance in Your Life (Youbeingignored Edition)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Filled with Oil (Offsnitch Version)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Flam Distorted Rhythm (Chewing Gum Version)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Fourissfourisnoanswer (The VERSION)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] NVST - Slack It Off (Rolling Thunder Offline Edition)[Filled with Oil, Les Disques Magnétiques] Otis & Intheismah - From Dusk Till Dawn [The Light In The Darkness Saga Vol1, Satelliet Studio] Panda Bear & Sonic Boom - Danger Dub (Adrian Sherwood 'Reset In Dub' Version)[Reset in Dub, Domino] Panda Bear & Sonic Boom - Whirlpool Dub (Adrian Sherwood 'Reset In Dub' Version)[Reset in Dub, Domino]

PANGAR - A$ᶖL3$ [Position, Pangar] PANGAR - AII Units [Position, Pangar] PANGAR - BaddCenturion [Position, Pangar] PANGAR - Kann Klub Ultra [Position, Pangar] PANGAR - lucy#97424 [Position, Pangar] PANGAR feat. Corine Thuy-Thy - RaGnap Barak [Position, Pangar] Parry - Ashdown [Ashdown / Wren , Sculled] RAMZi - All Ball [Feu Follets, FATi] RAMZi feat. Dj Python - Coucou Mon Ami [Feu Follets, FATi] Rhys Fulber - Central State Institute (SARIN Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Rhys Fulber - Night Render (Evitceles Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Rhys Fulber - Rogue Minority (Years of Denial Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Rhys Fulber - Stare at the Sun (Orphx Remix)[Brutal Nature Redux, FR] Sabatoj - I.C.U. [I.C.U., Katharsis] Sabatoj - Missing Man [I.C.U., Katharsis] Sabatoj - Missing Man (Kannabi Remix) [I.C.U., Katharsis] Saint Abdullah - Visit to the Optometrist [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] Suburban Cracked Collective - Not Ready for Whistles [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults]

The Exaltics - The Long Goodbye [The 7th Planet, Clone West Coast Series] The Exaltics - Theyre Coming from Everywhere [The 7th Planet, Clone West Coast Series] The Exaltics feat. Paris The Black Fu - Lif eono ther Planets [The 7th Planet, Clone West Coast Series] Time Cow - Real Pirates Don‘t Say Okie Dokie Then [VA - Pressure II, MAL]

Vatican Shadow - Predawn Coup D'etat [VA - Life Death Resurrection Revenge, Limbic Resonance] Yeong Die - Part of the Poetic Talent [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] YL Hooi - catch [VA - Continuing A Worn Out Tradition III, Archaic Vaults] Yu Su - Counterclockwise [I Want An Earth, Pinchy & Friends]

[buscandoelparaiso]

calcutta albumone comunque

[dendre]

Reggel a Luke Haines Is Dead tripla cd első cd-jét hallgattam, és azt gondoltam, hogy Luke Haines bármilyen mizantrópnak is állítja be magát, az egyik legnagyobb szívű dalszerző, aki mestere műfajának, csodálatos dalok hosszú sorához lehet fordulni, neki köszönhetően. 

Aztán délben váratlanul kiderült, hogy Budapesten, koncertszínpadon lehet látni Bernard Butlert, alig egy hét múlva. A Suede és az Auteurs naná, hogy nálam is kéz-a-kézben járt egymással 1993-94 folyamán. Vagyis én a zenéjükkel. 

A Suede aztán a második lemez után már jóval kevésbé érdekelt. Butleres voltam, nincs mese. Ő a zseni, aki nélkül a másik zseni, Anderson már kicsit kevés. Persze ezt a nézetet korrigáltam később, de 1996-ban üres lufinak tartottam a Coming Upot és hát a Dog Man Star után még ma is képtelen lennék végighallgatni, klasszikus ég és föld különbség. Merthogy a Dog Man Star az tényleg valami egészen más valami.

Nem szeretem a gitárszólókat, becsületemre mondom, mennyire nem, és nem szeretem különösebben a pátoszos előadást, vagy legalábbis idővel egyre kevésbé tolerálom. A Dog Man Staron azonban Butler végigszólózza a lemezt, az Asphalt Worldöt meg ugye pláne. Anderson a teátrális éneklés magasiskoláját mutatja be az albumon. Nem kéne, hogy szeressem, de az egyik legnagyobb kedvencem. Nyilvánvaló, hogy a debütálásnál is mennyivel jobbak lettek ekkorra, minden sokkal mélyebb, tisztább, erősebb. Jaj, de sokkal. 

És akkor tudod, hogy ez egy befejezetlen lemez. A két főhős a készítés közben veszett össze, Butler kiszállt, mielőtt megkeverték, maszeterelték volna. Ez egy nem olyan lemez, amilyennek bárki is szánta. Senki szándékát nem tükrözi. Anderson, a producer és a zenésztársak befejezték valahogy, de Butler nélkül ők is a sötétben tapogatóztak, csináltak valamit, ami biztosan lehetett volna jobb, sokkal jobb. Vannak rajta elég félresikerült pillanatok, bár nem sok. De ez egy tökéletlen lemez, amivel együtt tudja azt képviselni, ami nagyon kevés lemez (műalkotás) sajátja. Úgy, így csak tökéletlenül jó. 

Elképzelni, hogy milyen lehet(ett volna) a Smile, ez volt a zenebuzik elsőszámú álma 2004-ig. Utána az álom szertefoszlott. Itt elképzelni azt, hogy Butler ott van a keverésnél, a döntéseknél, hogy még tovább csiszolják, hogy még kevésbé törjön rajta a fény. Elképzelni, hogy Butler negyed óráig játssza az Asphalt Worldöt koncerten. Vagy bármelyik számot innen, mert azt a sok egymásra vagdosott sáv miatt nyilván csak legalább három Butler tudta volna eljátszani élőben.

Amikor Anderson elmesélte a történetet, hogy a szakítás után egyszer látta Butlert, amikor előtte kelt át egy zebrán. Egymásra néztek, ők meg azon gondolkozott, hogy fék vagy gáz. Jó, nyugi, kibékültek, csináltak egy még kevésbé perfekt, már szikrát vesztett állapotban készült békelemezt 2005-ben. Turnéztak, láttam egy koncertet, jó volt, nagyon jó volt látni őket együtt. 

És most sem lesz semmi komoly relevancia, nem hiszem. Sam Lee nem igazán fog meg, Butler bizonyára úgy volt vele, hogy miniturné, megnézem Prágát és Budapestet. De Butlert megnézni itthon, hát ezt azért egész nap nem nagyon tudtam feldolgozni. 

Hát, hogy gitározik már ebben a Heroine-ban is?! Atyaég!

[csadag]

Sorra hunynak el nagy és nagyhatású zenészek. Badalamenti és Manuel Göttsching a napokban, Gal Costa egy hónapja, de közben sajnos meghalt Erasmo Carlos is pár hete, akiről talán még Göttschingnél is kevesebb cikk született, pedig igazi gigász volt Brazíliában. Azt nem tudom, hogy mondjuk Velosohoz vagy épp Marcos Vallehez viszonyítva milyen krédója volt manapság, de az első évtizedéből vaskos Best of lemez is összeállítható lenne. A korabeli amerikai pop-rockot meghonosító Jovem Guarda brigádjában indult, Roberto Carlos mellett annak másik nagy férfi sztárja volt. Fiatal rajongó lányok, reflektorfény, lázadás, egyre dögösebb és dögösebb számok. A 67-es lemezén már ilyen állat garázsrockos dal is van.

A Jovem Guarda aztán bedőlt, szélsebesen változott a brazil poprock zene, megjelent a Tropicalia, és az addig élesen meglévő műfaji frontvonalak se tűntek már annyira áthatolhatatlannak. Carlos ezt a kezdetekben nehezen viselte, pályája lejtőre került, de a hetvenes évek legelején aztán egészen fantasztikus albumtriásszal tért vissza. A 70-es lemezen még jobban érezni a rock and rollt, és az Elvis pózt, de ez már nem szimpla Jovem Guarda album. Megbújik ott a funk, a soul, és a samba-rock is, és egy bátran hangszerelt, csodálatos Veloso interpretáció is.

Rá egy évre aztán jött a Carlos, Erasmo tele hibátlan, mai napig döbbenetesen erős dalokkal. Már az első hangok (egy újabb Veloso átírat, ez is sokatmondó) mutatják az utat, hogy aztán tovább lubickuljunk a brazil hippi kavalkádban. Samba, funk, folk, rock, pszichedélia, soul, ellenállhatatlan dallamok, gyönyörű harmóniák, máig friss hangszerelés és megszólalás (csak két név ehhez a kreditekből: Arthur Verocai és Rogério Duprat). De mindezek felett ott magaslik Carlos szexi, erőtől duzzadó énekhangja, ami összetartja az egészet. Igazából a teljes lemezt elejétől a végéig linkelhetném, tényleg nagy mű. De legyen itt mondjuk a fenti dal, most ez a kedvencem épp.

A 72-es lemez borítóján ott is vannak a példaképek. Elvis, Lennon, Jagger, Hendrix, Dylan. Nem rossz névsor, és érezhető is Carlos ekkoriban felvett albumain egy kicsit mindegyik. Az említett albumon van még Creedence Clearwater Revival utánérzés is, de az is rendjén van. Ekkorra már talán kompaktabb az egész, visszafogottabb a tempó, de a funk és soul ihletés ugyanúgy jelen van.

Nem nagyon tudom miket csinált Carlos ezek után, a későbbi lemezeiből csak elvétve hallgattam meg egy-egy dalt, de nem ragadott magával. Ettől még az egyik kedvenc brazil lemezem az ő öröksége, miatta (is) lettem annyira nagy rajongója ennek az egész MPB-nek, amekkora. RIP Erasmo!

[partyanimalshu]

„Visszataláltam önmagamhoz” – Megjelent Burai Krisztián új albuma

A nyolc dalból álló Valentine központi témája a szerelem, de végigköveti a zenész elmúlt időszakban zajló lelki fejlődését is. Az egyik dalhoz klip is érkezett. Burai Krisztián egyfajta szuperproducer: nagy szerepe volt számos népszerű hazai előadó pályafutásának felívelésében, miközben épített egy rendkívül sikeres szólókarriert is. Az új anyagon számos közreműködővel dolgozott együtt. „Ezen az albumon szerelmes dalok vannak – ezt a címe is tükrözi –, és mindez elsőre klisének tűnhet, de számomra sokkal több mindent hordoz magában. A szerelmet sokféleképpen meg lehet közelíteni, így mindenki magára találhat a sorokban, de én mégsem ezért szerettem volna megcsinálni ezt. Ebbe az albumba teljesen beletettem magam, az érzéseimet, az idáig megtett utamat, a lelki fejlődésemet, ami folyamatosan zajlik. Számomra a békét, a harmóniát jelenti, emellett azt, hogy visszataláltam önmagamhoz” – fogalmazott Krisztián. Az egyik új dal, a Baxtalo klipjét itt találod: https://www.youtube.com/watch?v=_2XPbqoqPwU A Valentine tehát egy visszatérés, mégpedig igen sokoldalú: leginkább az afrobeat dominál, de felfedezhetünk trap-, reggae- és karibi elemeket is dalokban, melyek közül az egyikhez klip is érkezett a megjelenéssel egy időben. Read the full article

[csajokamotoron]

Hamarosan megjelenik Eric Buell második stúdióalbuma

Erik Buell a motorozás legendás alakja, aki a Buell Motorcycles alapítójaként vált híressé, amelyet 1993-ban a Harley-Davidson felvásárolt. Később létrehozott egy mellékvállalatot, az EBR-t, amely amerikai szupermotorkerékpárokat gyártott. Újabban a Fuell elektromos kerékpárokkal és motorkerékpárokkal foglalkozó céggel foglalkozik. Erik Buell másik szenvedélye a zene. 2010-ben adta ki a kemény rockos Anthem albumot. Az énekes-dalszerző most június 7-én adja ki második stúdióalbumát, a Dust Settles-t. A lemezen keveredik az amerikai és a heartland rock hatása, miközben az őszinteségben rejlő erő megtalálása, a sebezhetőség ereje, valamint az évtizedek óta tartó különélés utáni újbóli kapcsolatfelvétel és házasságkötés élményeiről énekel főiskolai szerelmével. "Összességében csodálatos és áldott életem volt" - mondja Buell. - "Voltak sötét és szomorú, valamint fényes és boldog idők. Számomra ez az album az első alkalom, hogy olyan dalokat tudtam felvenni, amelyek megragadják ezeket a mély érzéseket. Minden, amit mostanában írok, ebből a fedetlen kútfőből fakad". A Dust Settles-t a kaliforniai Venturában, a Ralph's Garage-ban vették fel, és Ralph Carter (Eddie Money, Dancing With The Stars) volt a producere, aki basszusgitáron, gitáron, billentyűkön és ütőhangszereken is közreműködött. Az albumon 12 eredeti, Buell által írt dal található, amelyet egy csapat session-játékos és zenész barátja támogat, akiket ő "Friends Out West"-nek nevezett el. https://csajokamotoron.hu/elkotelezodve-a-szabadsag-irant-2023-buell-hammerhead-1190-freedom-edition A zenészek közé tartoznak többek között: Carter; Gary Mallaber (Steve Miller, Eddie Money, Bruce Springsteen) dobok és ütőhangszerek; Phil Parlapiano (John Prine, The Shape of Water) billentyűk; Jesse Kennemer gitár; Doug Pettibone (Lucinda Williams, John Mayer) pedal steel; és Annie Bzdawka harmónia ének. Az albumot a "You're Not Alone In this World" indítja, egy roots-rocker a feleségével való újbóli kapcsolatról 25 év különélés után, majd a hangulatos "Fading Perfume" következik. További csúcspontok közé tartozik a lendületes "Mr. Pious", amely a vallási képmutatást kommentálja, és a prog-rockos hangvételű címadó dal.A "Crank Up That Jukebox" a western swing keverékével teli, amely visszavezeti a hallgatót Buell San Antonio-i honkytonksban töltött napjaiba. A "Together" egy vidám, popos hangvételű dal arról, hogy a szerelem hogyan változtathatja meg az ember szemléletét és életét a legjobb irányba. Az albumot a szentimentális, karibi hangzású "In My Arms Again" zárja, amelyben Buell elismerését fejezi ki élete szerelmének, és háláját fejezi ki, amiért hosszú évek különélése után újra megtalálta őt."Remélem, hogy ezek a dalok másokkal is kapcsolatba kerülnek" - kommentálja Buell. "Alapjában véve mindannyian nagyon hasonlítunk egymásra. Tele vagyunk olyan érzelmekkel, amelyeket magunkban tartunk, miközben azon tűnődünk, vajon mások is éreznek-e ugyanígy. Ismerjük fel ezt. Legyetek kedvesek egymáshoz. A legjobb utak állnak előttetek." Forrás Read the full article

[retisonic]

26. Arlo Parks- My Soft Machine

Durva, hogy épp hogy felfér a listára, ráadásul csak amiatt, hogy elbasztam a számolást. A 25-ös listáról pont lemaradt volna. És sajnos nem az van, hogy milyen durva basszus, hogy ilyen kurva jó lemez, és csak 26., hanem hogy milyen durva, hogy egy lemezt ennyire vártam, és csak könyörületből lett 26.! És nem, nem azért könyörültem meg rajta, mert nő, meg fekete, meg ráadásul még LMBTQ is, hanem azért, mert igazából nem rossz lemez ez, csak hát az első lemezzel kurva magasra került a léc. Ezen az új albumon sajna nincs egy Black Dog sem, ami szvsz imho az egyik legszebb szám volt, amit a covidos, karanténos nyomor szült. Én így amúgy megértem, hogy vannak emberek, mint talliannmiklos, akik így lubickoltak az elzáráskor, de azt is simán megértem, ha valakit meg kurva szarul érintett az egész. Én valahol a kettő között voltam, nem is zavart annyira, de azért kurvára örültem, hogy vége lett. Emlékszem, milyen jó volt, amikor a Központ előtt először újból gengeltünk, pedig a féreg Niedermüller emberei egy idő után bezavartak az utcáról. :( Na mindegy, ez kurvára nem tartozik a tárgyhoz, csak azt akartam mondani, hogy az előző Arlo lemez tele volt kurva jó számokkal, ez meg nincs tele.

Pedig nem indult rosszul a történet, mert az első két single a lemezről (az Impurities meg a Weightless) ígéretes volt, de már itt is feltűnt, hogy az első lemez fasza élő hangszeres hangzását felváltotta ez a kicsit műanyag, túlgondolt, dobgépes cucc, de azt gondoltam, hogy ezek a slágerek, kell egy kicsit rádióbarátabb megközelítés. Aztán amikor kijött a lemez, rájöttem, hogy ezek a számok nem a kivételek, hanem a többség. És ez amúgy nem lenne baj, ha az lenne, hogy a számok egyébként kurva jók, de hiába hallgattam végig a lemezt, csak nem akart jönni egy húha érzés, mint ami anno a Hurt, a Caroline vagy a már az előbb említett Black Dog volt. Pedig még egy obligát Phoebe Bridgers feat is van a lemezen. Kár, hogy Phoebeből kb semmi nem hallatszik az egyébként a lemez jobb pillanatai közé tartozó Pegasusban. A legjobban úgy tudnám megfogalmazni a két lemez közötti különbséget, hogy míg az elsőn volt pár kurva jó szám, és egy rakat simán jó, addig ezen van jópár simán jó, meg pár háttérzene. Nem meglepő módon a pár simán jó szám az, amelyiknek a hangzása hajaz az első lemezére. Persze simán lehet, hogy csak én agyalom túl ezt a hangzás kérdést, vagy csak nekem nincs hangulatom egy trip-hop lemezhez 2023-ban.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amíg ezt írtam, közben hallgattam a lemezt, és talán egy kicsit igazságtalan ez a 26. hely, mert végülis csak az utolsó négy számnál éreztem, hogy nem tart sehová, de legyen ez a helyezés egy figyelmeztetés Arlonak, mint amikor Veszéjes Áron csak a negyedik lett a 2009-es cool listen! Hajrá, Arlo, hajrá Magyarország!

Kedvenc számok: Devotion (ez jó rockolós!!), Purple Phase, Pegasus

[metalindex-hu]

Furor Gallico – Future to Come (2024)

Furor Gallico – Future to Come (2024) - https://metalindex.hu/2024/02/10/furor-gallico-future-to-come-2024/ -

„Bemásszák lelkünket a gépek, mint aluvót a bogarak”, írta ezt József Attila 1937-ben. Már akkor érezhető volt, hogy beindult valamiféle folyamat, amit a költő géniuszunk látnoki módon a jövőre vetített, és aminek a hatása már napjainkban egyértelműen tapintható jelenség. Noha, az olasz extrém – folk metalt játszó Furor Gallico Future to Come címet viselő negyedik nagylemez ha direkt módon nem is egy disztópikus világképet vizionál elénk, de a számok többsége a testi és lelki megváltás gondolatán alapul. Ami megkerülhetetlen tényező a világunk széthulló puzzle darabjai után kapkodó, ketrecbe zárt lényünk számára. Future to Come alapvetően nem egy koncept-album, de a dalok elég összetartó témát ölelnek fel. Ezáltal a lemez egyfajta belső utazásra invitálja a hallgatót az önmagunkkal és a Földdel való belső megbékélésig, az élet fájdalmain és az ettől való felszabaduláson át.

A 2007-ben alapított banda lényegében ott folytatja ahol a nagysíkerű 2019-es Dusk of the Ages lemez, az előző kiadványnál megerősödött felállással együtt. A formáció két oszlopos tagja: Davide Cicalese – vocal és Becky Rossi – kelta hárfa mellett ezen az albumon is Gabriel Consiglio felelős a gitárokért, Marco Ballabio a basszusért és Mirko Fustinoni a dobokért. Ezúttal a jellegzetes kelta fúvós hangszereket és bouzoukit Massimo Volontè szólaltatja meg. A muzsikosok repertoárját tovább színesíti a felvételhez csatlakozott, női énekért felelős Valentina Pucci és a hegedűért, valamint a nagy-zenekari aláfestőkért felelős Riccardo Brumat. Tehát a tagoknak volt lehetőségük, hogy az elmúlt négy évben ��sszecsiszolódjanak és tovább fejlődjenek a megelőző kiadvánnyal megkezdett ígéretes úton.

Ezt igazolja is az albumindító Call of the Wind. Már az első taktusok felcsendülésével nyilvánvaló, hogy a banda nem lépett az önismétlés ragacsos ingoványába. Megelőző korongra jellemző maszatos hangzás is eltűnt így egy teljesen felfrissült, tiszta hangkép tárul elénk. (A masterelést Jens Bogren végezte, aki ilyen volumenű bandákkal dolgozott együtt, mint az Opeth, Arch Enemy, Amon Amarth). A zenekar egyedi karaktere és a tapintható fejlődés ellenére engem nem hagyott nyugodni egy kis kósza érzés… még pedig az, hogy a banda zenéjébe belekúszott egy egyértelmű Eluveitie hatásfaktor is. Megvallom, ha nem tudtam volna, hogy nem a Furor Gallico új kiadványa pörög, akkor néhol biztosan rávágtam volna, hogy ez a híres svájci banda új anyaga. Ami viszont ad ennek az érzetnek egy jelentős ellen sújt, a vaskos extrém metlal/melo death zúzda mellett, hogy megmaradt a bandára jellemző az olaszos, romantikus, fülbemászó dallamosság. Talán az előző lemezhez képest erre még rá is erősítettek egy kicsit. A szerzemények hatása nem marad el, tényleg tartogat az anyag szép számmal éterién sikerült epikus pillanatokat. A Birth of the Sun vagy például a címadó Future to Come pont ilyen lírai tételek, amelyek sikeresen messzire tudják repíteni a hallgató lelkét. De a felkerült nyolc nóta egyike sem panaszkodhat, hogy kispórolták volna belőlük az emlékezetes részeket. Viszont az arcba vágó extreme matal riffek után sóvárgók szomját is csillapítják, a Faith Upon Lies vagy az Ancient Roots dalokat is felhozhatnám ennek igazolására.

Az akusztikus hangszerek is jobban előtérbe lettek tolva. De illemtudóan viselkednek, és nem veszik el a metaltól a szerepet. Kiemelik azt, de nem kerekednek felé. Riccardo Bruma ügyesen pattogtatja a hegedűt a fémzene hátán. Örömömre nagyobb szerepet kapott Becky Rossi által megszólaltatott kelta hárfa (az egyik kedvenc hangszerem, így ezzel nehéz volt betelni). A folk metal karakter is jobban megmutatja magát. Talán leginkább Massimo Volontè fúvós hangszerei hozzák közel ezt a stílusérzetet. A nagy-zenekari betétek inkább csak hangulati fokozóként, a háttérben teszik a dolgukat. A banda ezen eszközökkel még nem ért az izgalmas repertoárjuk végére. Valentina Pucci kellemes éneke végig kíséri a marcona, hörgősebb hangjára kapcsolt Davide Cicaleset. A mély hörgés és károgás hol közösen, hogy egymás váltva szólal meg. De tiszta férfi énekhang sem bujkálgat szégyenlősen a felvételen, mellszélességgel jelenik meg a dalokban. A durva vokalizálást kellemesen egyensúlyba hozza a női és férfi ének. Ez a színes vocal paletta pedig nagyon jót tett a felvétel változatosságának.

Annak ellenére, hogy Future to Come lemez nagyon tetszett a végére egy kicsit mégis megteltem a negédes dallamokkal és egy kicsit túl toltnak éreztem. Mintha mindent beleakartak volna zsúfolni a dalok játékidejébe. Túl sok szín, túl sok hang keveredett beléjük. Az Eluveitie hatás sem hagyott nagyon nyugodni. Ez utóbbit pedig nem tapasztaltam az előző kiadványon, ellenben a mostani produkción ez egyértelműen kidomborodott. Viszont el kell ismerni, hogy a szerzemények tényleg erősek és emlékezetesek. Az ember szívesen elindítja őket újra és újra. Üres járatnak, időhúzásoknak és ötlettelenségnek nyoma sincs. Tényleg odatették magukat, hogy egy méltó folytatása legyen a Dusk of the Ages korongnak. Hogy sikerült-e meghaladnia azt? Szerintem igen, zenei fejlődésben, hangzásban és komplexitásban mindenképp. Azt hiszem a Furor Gallico-t már sok rajongó számon tartotta, de Future to Come lemezzel már az eszükbe is vésték ezt a nevet. Szerintem a banda egy olyan úton jár, ami elviszi a ténylegesen nagy ismertségnek örvendő formációk közé. Noha a lemezre még várni kell egy kicsit (a Scarlet Records gondozásában március 22-én fog napvilágot látni). Viszont tavaszra pont egy jó időzített kiadvány. Friss és lendületes és nem utolsósorban romantikusan dallamos anyag. Mely újfent Kris Verwimp (Marduk, Suidakra, Vital Remains, Uada) jellegzetes stílusában készült négypaneles digipack mellet exkluzív vinyl formátumban is kiadásra fog kerülni. Eluveitie, Ensiferum, Sudiakra, Wind Rose rajongók számára kifejezetten ajánlott!

[thapatkanyz]

Béke mindenkinek kedves komák/kománék!

Ez a poszt azért készül,hogy tisztában legyetek a ténnyel,miszerint dolgozunk az albumon fainul!

Ami azt jelenti,hogy attól mert nem kúrunk ki minden nap egy másfél perces trekket amiben ketten szereplünk kemény 10 sorokkal,attól függetlenül készülünk egy cefett nagy szarral sok-sok 4-5 perces dallal.Mert szerintünk ezt így kell!

Szóval jövünk real fejek!

Ja és alább a borító látható amin tisztán látszik,hogy az album címe Mélydepresszió!

Na csá!