#idővel

[mellifluoussonorous]

Mindegy mi történik és hogy épp hol vagy, lesz a világon valaki, valahol, aki örül hogy létezel.

[kerleknerontsukelmarmegint]

Tényleg az idő a legjobb gyógyír mindenre.

[csendetakarok31]

Megint alig alszok, percenként változik a hangulatom, folyamatosan eszek ha nem vagyok éhes az sem számít és takarítok…állandóan. Ha végzek kezdem elölről.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

,,Ez csak egy rossz időszak, nyugi idővel sokkal jobb lesz. ’’

[just-a-babygirl-01]

Rájöttem, hogy valóban az idő a legértékesebb eszköz az életünkben. Az idővel fizetünk másoknak, hogy mennyit töltünk velük. Az idővel emlékeket gyűjtünk. Az idővel feledünk. Idővel elmúlunk.

[csakszavak]

Hidd el, idővel tényleg megérted majd, minek miért kellett megtörténnie.

[gayinhungary]

18:16

Sose fogod elfelejteni, hanem az érzéseid fognak megváltozni az irányába idővel. De ahhoz, hogy ezt elérd, sajnos sokat fogsz szenvedni és reménytelenül vágyakozni.De a szenvedést nem lehet megspórolni. Emlékezni is fogsz rá mindig.

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Mondatok, amik faszságnak tűnnek, de valójában igazak:

1. Találsz jobbat.

2. Idővel jobb lesz.

3. Aki hozzád tartozik, az előbb vagy utóbb visszatalál hozzád.

4. Amit neked szánt az élet, azt senki nem veszi el tőled.

5. Számítasz.

[senki-hercegnoje]

Ahogy az órák múlnak, a szívünk mélyebbre és mélyebbre kötődik egymáshoz, mintha egy láthatatlan fonal fonná össze. A szerelemünk idővel csak erősödik.

[egy-lany-blogja]

“Idővel rájössz, hogy két lelkiismereted van. Az egyik, amit beléd nevelt a világ: ez a másoknak való megfelelés érzése. És a másik: a saját lelkiismereted, amely sohasem bán meg olyan dolgokat, amiket nem kell megbánnod. Még ha mindenki elítél érte, akkor se.”

Müller Péter

[sztupy]

Noname

Jó régen házasodtunk, külföldön, úgyhogy csak külföldi házassági kivonatunk volt nagyon sokáig. Nem is nagyon kellett semmire, nevet sem akartunk váltani, mert hát nem birtokoljuk egymást, aztán idővel el is felejtődött az egész, amíg ugye nem jött a baba, igazából még itt se volt szükség rá amíg nem akartuk, hogy a babának legyen magyar útlevele.

No de ne haladjunk ennyire előre, szóval megjött a trónörökös, és hát ilyenkor ugye neki is kell valami vezetéknevet adni, de úgy voltunk vele, hogy adunk neki egy harmadikat (ami amúgy szépen harmonizál keresztnevével), ha valamelyikünk vezetékneve később esetleg megtetszik neki, akkor majd később felveszi, az már az ő döntése lesz.

Tekintve addigra már volt skót állampolgárságunk, plusz ő is kint született, ezzel nem volt semmi gond, szépen bementünk a hivatalba születése után két héttel, mondtuk hogy én vagyok X, feleségem Y, a gyerekem viszont Z lesz, mondták teljesen oké, nincs ezzel semmi gond, megkaptuk szépen a papírokat, pár hét múlva meg már jött az útlevele is, benne a nevével.

Aztán mentünk csináltatni magyar útlevelet neki.

HátHogyAztÚgyNemLehetKéremSzépen!!! HátMilyenHülyékMárASkótokHogyEztHagyják!!! IlyenIttNemLesz!!! AMagyarNeveSemmiképpsemLehetMásMintValamelyikSzülőé!!! AmúgyisHogyKépzeljükHogyMégMindigNemRegisztráltukBeAKülföldiHázasságunk!!! MertAkkorKellettVolnaMegmondanunkHogyAGyereknekMiLeszAVezetekéneve!!! StbStbStb...

Erre mondtuk, hogy itt a skót útlevele, benne ez a név szerepel, itt az anyakönyvi kivonat, minden már le van papírozva, innen vissza már nem lépünk.

HátDeAztAkkorSeLehet! Menjünk szépen vissza a skótokhoz és mondjuk nekik, hogy változtassák meg a gyerek nevét!

Erre mondtuk, hogy nem, úgyhogy más módszer lesz itten. Kicsit ekkor már örlődtek, de aztán jött a nagykövet maga (vagy ő csak kiskövet volt nem tudom), és kiötöltük a Megoldást™:

Anya felveszi a gyerek nevét, mondjuk művésznévként úgyis a médiában dolgozik (ezt amúgy tervbe volt már véve, pár brit iraton már így szerepelt a neve, ezeket csatoltuk is a kérvényhez)

Küldünk egy névváltoztatási kérvényt, a kisnagykövet majd ír hozzá egy ajánlást is vagymi

Anya ezután kap új anyakönyvi kivonatot a magyaroktól

Az alapján kapunk új házassági kivonatot amiben már rendesen szerepelhet az, hogy a gyerek neve Z lesz

A gyereket ezután be lehet már rendesen anyakönyveztetni

És kap útlevelet is az igazi™ nevével

Ezután elmondták vagy 3x hogy nagy szerencsénk, hogy Edinboróban csináltattuk ezt a kisnagykövettel, mert Londonban a nagynagykövet ilyet nem csinálna meg, legyünk hálásak, stbstb., kifizettünk vagy £100-ot, egy hónap múlva jöttek az új papírok, hogy a névváltoztatás engedélyezve, a gyerek most már legálisan létezhet, jött az útlevele is meg miegymás.

Már csak az hiányzott hogy az új házassági kivonattal felvegyem feleségem új nevét, de aztán jött a Covid úgyhogy ezt nem sikerült. Mondjuk a skót papirokon már persze ott is ott az új nevem, mert azt egyszerű elintézni, de majd egyszer rászánom magam hogy a magyarokkal is elintézzem ezt valamikor.

[crushed-soul-fake-smile]

Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít..

Szerintem ez nem így van.

A sebek megmaradnak.

Idővel, az agy,hogy megőrizze józanságát, szövetekkel vonja be a sebet és így csökken a fájdalom.

De sosem múlik el..

[viking84chef]

Körülbelül 6 hónappal ezelőtt az egyik szomszédom elkérte az internet jelszavamat. Odaadtam neki, mert szinte semmibe sem került és mindig is jól kijöttem vele. Tegnap sétáltam haza és a lépcsőház bejáratánál egymásba botlottunk. Szokás szerint megálltam egy kicsit beszélgetni, ő pedig vidáman elmondta, hogy most már van Netflixe. Erre viccesen azt mondtam:

"Keményen dolgozom, alig van időm TV-re, de nagyon jó lenne, ha kölcsönadnád a jelszót, hogy nézhessek én is néhány szórakoztató műsort."

A távolból egy hang hallatszott, a kocsiban ülő felesége volt:

"Nem adhatjuk neki, mert mi fizetünk érte, és nem oszthatjuk meg."

Teljes csend volt!

A férfi az orra alatt bocsánatot kért, mondtam, hogy nincs gond. Aztán még néhány szót váltottunk, végül hazajöttem, ő pedig kint maradt még a dolgait intézni. Nem sokkal később a felesége kijött, nagyon idegesnek tűnt, azt mondta, hogy a televízió nem működik. A szomszédom bement a házba, én az ablakon át néztem. Néhány perc múlva felhívtak a feleségével, és azt mondták, hogy nem működik a hálózat, mert nem érvényes a jelszó. Rájuk néztem és azt mondtam:

"Módosítottam a jelszavamat, mert én fizetek érte, és nem tudom megosztani."

A feleség elvörösödött, és megpróbált mondani valamit, de én azt mondtam:

"Hölgyem, nekem internet előfizetésem van, Önnek pedig a Netflix előfizetése. Minden rendben van, és mindenki boldog."

Megfordultak és távoztak, becsukták az ajtót. Soha többé nem beszéltek velem.

______________________________________

A történet nem az enyém, de a leckét levontam belőle:

- A barátságnak kölcsönösnek kell lennie.

- A szerelemnek kölcsönösnek kell lennie.

- A szeretetnek kölcsönösnek kell lennie.

Idővel megtanultam én is a viszonzást:

- csendet a csenddel,

- hiányt hiánnyal,

- érzelmet szeretettel,

- barátságot barátsággal

- hűséget hűséggel.

Nincs több egyirányú érzés.

Az érzéseknek kölcsönösnek kell lenniük.

Utóirat: Ha csak elvenni tudsz, az élet meglepetéseket fog tartogatni.

[szeresdmagadlegyonmagad]

~Idővel mindent másként lát az ember, de az, hogy szép volt, nem vitatható!~

[csakszavak]

Hiszek abban, hogy minden okkal történik. A jó és a rossz is. Idővel megérted majd, minek miért kellett megtörténnie.

[homregeszet]

Tea történet - filter nélkül

A tea története Kínában kezdődött. A legendák szerint Sen-nung kínai császárhoz és tudóshoz köthető a tea felfedezése Kr. e. 2737-ben, aki higiéniai okokból csak forralt vizet ivott. Egy alkalommal, amikor éppen egy teafa alatt üldögélt, néhány levél belehullott a fa alatt forralt vízbe; így született meg az első tea. Írott források azonban csak a Kr. e. 3. században említik ezt az italt, melyet összpontosítás és éberség javítására ajánl egy kínai orvos. A jelenleg ismert legkorábbi teafűmaradványok a Han dinasztiába tartozó Csing-ti kínai császár Kr. e. 2. század közepére keltezhető sírkomplexumából kerültek elő, melyek bizonyítják, hogy az uralkodói családban ekkor már előszeretettel fogyasztották a teát.

A legendabeli Sen-nung császár

A tea csak a Kr. u. 4–5. századtól kezdve terjedt el szélesebb körben és elindult a teafű kereskedelme is. Eleinte szilvalé – mint ragasztóanyag – segítségével kis gombócokat, lepényeket formáztak a meggőzölt, összetört tealevelekből, melyet teafőzés előtt kellett csak porrá őrölni. Így a tea sokáig elállt és megőrizte aromáját, ami praktikus volt, ha távolabbi vidékekre szállították. Kr. u. 476-ból feljegyzések vannak arról, hogy az arabokkal folytatott cserekereskedelemben fizetőeszközként is alkalmazták ezeket a tealabdacsokat.

A tea „aranykorának” a Tang-dinasztia uralkodását tartják (Kr. u. 7–9. század), amikor szigorú szabályozása alakult ki, hogy miként kell termeszteni, betakarítani és feldolgozni a teát. Így például a tealeveleket begyűjtő fiatal lányok erős illatú fűszerekhez – mint a fokhagyma, hagyma – nem érhettek, hogy tisztán megőrizhessék a tea aromáját. Ebben az időszakban íródott meg az első teáról szóló könyv is, melyben éppúgy helyet kapott a teafajtáknak, a tea feldolgozásának, gyógyhatásainak leírása, mint a teásedények fajtáinak vagy a teaivás hagyományainak részletezése.

A tealevelek feldolgozásának 17. századi ábrázolása (forrás: Pettigrew 2009)

Európába holland vagy portugál kereskedők által érkezett meg elsőként a tea a 17. század elején selyemmel, brokáttal, porcelánnal és fűszerekkel együtt. Hamarosan népszerű lett holland, francia, német, angol és orosz területeken is, ám a legtöbb helyen a 17. század végére a kávé jórészt kiszorította a teát és csak Angliában és Oroszországban vált igazán közkedveltté. Ekkor már elhagyták a teagombócok készítését és szálas formában érkezett Európába a tea, mely azonban veszített aromájából és tartósságából a labdacsokhoz képest. Ezért egy új módszert fejlesztettek ki, hogy a szálas tea is alkalmas legyen távolsági kereskedelemre: a teafaleveleket fermentálták, majd felhevítették. Így született meg a fekete tea, mint a zöld tea egy változata.

Fekete és zöld teafű

Angliában 1706-ban nyitotta meg kávéházát a híres teavállalat alapítója Thomas Twining, ahol teát is felszolgáltak. Ekkoriban a tea azonban még meglehetősen költséges cikk volt a rá kivetett adó miatt, így csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak. Ugyanakkor egész hálózatok alakultak ki teacsempészetre és elkezdték hamisítani a teát. Elterjedt módszer volt, hogy más leveleket (pl. kökényleveleket) kevertek a teafűhöz vagy a már lefőzött tealeveleket kiszárították és melasszal színezték, de olyan is előfordult, hogy juhtrágyába áztatott kőrisfa levelet árultak teaként.

Thomas Twining

Az angol „ötórai tea” szokásának kialakulása a 19. századra vezethető vissza és Annához, Bedford hetedik hercegnőjéhez köthető, aki délután, az ebéd és a vacsora között megéhezve teasüteménnyel felszolgált teát fogyasztott, melyre idővel barátait is meghívta. Így vált közösségi eseménnyé és terjedt el Londonban, majd egész Angliában a délutáni teaivás szokása.

Anna Russel bedfordi hercegnő

Az angolok a növekvő igény és a Kínával megromló kereskedelmi kapcsolatok hatására új teatermelő vidékek után kutattak, így kezdődött meg a teatermesztés Észak-Indiában és Ceylonban (Srí Lanka) is a 19. században. A ceyloni tea széleskörű elterjedése összeforr Thomas Lipton nevével, aki a ceyloni ültetvényein termesztett teát saját fűszerkereskedéseiben kezdte árulni, így a közvetítőket kiiktatva sikerült kedvező árú terméket eladnia.

Lipton tea szállítása (forrás: Pettigrew 2009)

A tea Észak-Amerikába is eljutott az Európából kivándorló telepesek által. Népszerűsége azonban számottevően csökkent a kávé ellenében, amikor az angol kormány adót vetett ki az Amerikába érkező teaszállítmányokra. Az 1773-as „bostoni teadélutánként” nevezett esemény alkalmával az adó elleni tiltakozásként a kikötőbe beérkező angol hajókról 340 láda teát dobtak a vízbe indiánnak öltözött telepesek.

A bostoni teadélután ábrázolása egy 1846-os metszeten

Trestyánszki-Polyák Teodóra

Felhasznált irodalom: Lu, H., Zhang, J., Yang, Y. et al. Earliest tea as evidence for one branch of the Silk Road across the Tibetan Plateau. Scientific Reports 6, 18955 (2016). https://doi.org/10.1038/srep18955

Pettigrew, J. Tea. Ínyencek kézikönyve. Ford. Búsné Pap J. Budapest, GABO Könyvkiadó, 2009.