#ki kicsoda

[csacskamacskamocska]

Megnyugtatás

Tegnap arra jöttem rá, hogy az egyedülélésnek az egyik komoly hátránya, hogy nincs alapból mellettem valaki, akivel megoszthatom a szorongásaimat vagy a kétségeimet. Nézd... olvasom ezt a hírt... szerintem ez faszság, szerinted? Figyi, azon gondolkodom, hogy... és szerinted? A félelmek bennem maradnak és nincs feedback semmiről. Se rólam, se a gondolataimról, se a félelmeimről. Ha gondolok valamit, leírom, és sokan helyeselnek, az ember igaznak hiszi. Pedig csak egy közös téveszme. A téveszméket aztán más, kényelmesebb téveszmékre cseréljük. Na, ez sokkal könnyebb, ha van valakid. :) :) :)

Viccet félre. Lehetséges, hogy más emberek, akik egyedül élnek nem igénylik a visszajelzést mert annyira hisznek a saját igazukban. VAGY annyira leszarják, hogy igazuk van-e, mert a saját világuk a sajátjuk, abban komfortosan érzik magukat. Az ember a bajait is a saját világának oldhatatlan részeként éli meg. Ilyen vagyok, és ezért így élek, így „kell” élnem. Pedig csak ilyen vagyok, és úgy döntöttem, hogy így élek. Nem következik belőle. Uh, értem, hogy ez támadható gondolat, hogy a vélt vagy a valós személyiségünkből következnek-e a döntéseink. Azt hiszem a bajaink egy része nem belülről fakad, hanem ránk rakják és elfogadjuk. Azt gondoljuk, hogy azért fogadjuk el mert olyan a személyiségünk. De talán nem. Mintha a személyiségünk mellett lenne egy állványzat, amin mászkálva a valódi személyiségünket építgetjük, javítgatjuk avgy éppen elfedjük. Az egész vagyunk? Az állványzattal és a kamuflázzsal együtt? Vagy van bennünk egy valódi én, a többi pedig nemén?

Volt egy barátom, aki a fiatalkori fotóin egy édes-aranyos, nyíltszívű, kedves férfi benyomását kelti. Egyszerűen nem éred, hogy hogy nem pusztultak meg érte a csajok. Talán mert akkor is egy cinikus dög volt? Vagy a későbbi cinikus dögség csak egy keserűségből összerakódott álca? Akik megismerték, megtalálták benne azt a nagyon kedves embert? Vagy azért mentek el mert az a kedves ember nincs is valójában? Vagy nem őt keresték hanem magukat, ő le volt szarva? Mi történik, ha lebontod a falat? Sziahello, most akkor már más a világ, játszhatunk együtt? Vagy na ez is megvolt, veszem a szerszámaimat és keresek más kibontanivaló embert? Ki fontos? Ő vagy én vagy maga a történés?

Amúgy érzi-e az ember saját magáról, hogy falat épített? Vagy azokat a falakat, amik nem akadályoznak azt nem is érezzük, mert azt hisszük mi magunk vagyunk? „ilyen vagyok, fogadd el!” mondta az a barátom. Elfogadtam. De nem olyan!

Na mindegy. Azt mondta régen, hogy ne foglalkozzak ennyit magammal. Mondjuk, senki sem fogalalkozik velem, szóval ennyi, napi egy poszt, belefér. Mindjárt írok egy posztot a legújabb házról mert van ám fejlemény!

[ultramegatroutman]

:D

Nem tudom ki ez a faszi, de a könyv alapján egy félkegyelmű analfabéta, aki gecihülye az egészhez. Az egész könyv hemzseg a hibáktól, kb. úgy néz ki, hogy fogta a 2006-os ebayt, letöltötte a fotókat, mindenféle szerkesztés nélkül mellérakta a termékleírásokat (amit ilyen amatőr kereskedők készítettek), és csók. Flavio Pozzi az nemtom kicsoda, de az üvegművész az Poli, A Guzzi az Moto, a lámpás brigád az Guzzini, Rena Rosenthal az életben nem tervezett semmi, de főleg sk. nem készített egy darab szobrot sem, mivel forgalmazó volt, a képen egy Richard Rohac bronz van (jó esetben, rosszabban egy Fabrica Patria knockoff az '50-es évekből), csak ez nincs odaírva. Egyiknél sem. A Lalique-macskánál nem az a fontos, hogy maga köré tekeri a farkát, hanem hogy 1970-ben Lalique már halott volt, miről ismered fel az ilyet, meg mérnemér annyit. Faszomat se érdekli, hogy a Gallé vázán milyen gazok vannak, ha nem írod oda, hogy kámeaüveg, egy Daum párnavázánál nem az a lényeg hogy naplemente, hanem hogy zománcfestett. Omar Khayyam Rubaiyat első kiadása az 1922. Meg még egy csillió ilyen.

De van lejjebb, mert a magyar fordítás (Szilágyi Ágnes és H. Prikler Renáta munkája) valami egészen fantasztikus. Szerintem teljesen egyedülálló, hogy bazmeg angolul se tudsz, magyarul sem rendesen, a szakmához meg semennyire sem, és mégis könyvet fordítasz. Jó, mondjuk a hozott anyag is kemény, de attól függetlenül Magyarországon nincs cinkszobor, itten ónszobor van, a tangerine glass az nem tangeri üveg bazmeg, hanem narancssárga színű, ezüsttel futtatot az Jókainál van, szakkönyvben ezüstözött, az open face zsebóra az nem felül nyitott, hanem nincs fedele, de meg sem említjük, ha képaláról van szó, mert lássuk a szemünkel. Meg egy rakás ilyen. Meg magyartalan mondatok garmadája. Szóval nagyon fasza kiadvány, képeket most nem rakok be, mert nem szabad reprodukálni még részleteteket sem, elektromos formában sem. Jó, egyet iderakok, mert az tényleg egy orbitális faszság, és remekül jelzi, hogy a könyv is egy orbitális faszság.

[ablakosinstitute]

Ki-kicsoda az Ablakos Institute-ban?

@pajjorimre, intézetünk alapítója, a nemzetközi üvegespolitológia egyik megteremtője. Kutatási területei a demokratikus nyílászárók, hazaköpködés és a zsidó vénlányok bugyija szakirányokat öleli fel.

Mottója:

Ahol bezárul egy ablak és felsír egy részeg lengyel, ott van az én hazám, a tudomány földje.

[iwannapushthebutton]

REJTŐZKÖDŐ REMEKMŰ II.

Kaffka Margit: Állomások 

"Kaffka Margitnak küldöm, a nagy írónak, félelmetes barátnak,de derék embernek." Ady Endre

Kaffka Margitot szokás ismerni. Ha az irodalom történetet nézzük, akkor mint feministát, ha Székely Aladár fotóját nézzük, akkor mint proto vampot, ha viszont már Máté Olga kamerája előtt látjuk, akkor mint asszony jelenik meg, az újságokban pedig előszeretettel ábrázolják áldozatként, (kétségtelenül) tragikus halála miatt, ilyenkor még szoktak a "tehetség" szóval is dobálózni a különféle oldalakon. Kaffka Margitról mint íróról (pláne költőről) nem annyira szokás beszélni. "Ő is ott volt, és ő volt a legvagányabb a csajok között!" - mondanák róla egy mostani, a nyolcvanas éveket felidéző dokumentumfilmben a pasik.  

Két legismertebb regénye a Színek és évek, valamint a Hangyaboly, hiányzik a kötelező olvasmányok közül, és ha néha fel is veszik őket, akkor a kihagyhatók közé. Pedig fontos könyvek ezek - és még rövidek is! Mind a kettőnek komoly társadalmi üzenete van. Előbbi megindítóan ábrázolja a nők 19. század végi helyzetét, és ha tele is van sanyarúsággal, a végén nem átall optimistán tekinteni a jövőbe. Az utóbbi pedig izgalmas falanszter, társadalmi metafora egy tanítórend apácazárdájában. 

De a Hangyabollyal egyidőben keletkezik még egy regény, az Állomások, aminek annyira sanyarú a sorsa, hogy 1957 óta (legjobb tudomásom szerint) nem jelent meg újra önállóan, és csak gyűjteményes kiadásokban szerepel, úgy mellékesen. Pedig ez már nagyregény, sőt kulcsregény, és ha megírásakor egyáltalán nem tűnt fontosnak, ma már annál érdekesebb kellene, hogy legyen számunkra.  

Az Állomások elsőre olyannak tűnik, mintha a Színek és évek folytatása lenne - a Színek zárlatában az édesanya arról beszél, hogy a lányai már önálló életről gondolkodnak, függetlenedni akarnak a férfiaktól, nem pedig nekik kiszolgáltatva élni. Az Állomások főszereplője rögtön a regény elején elválik férjétől és innentől fogva követhetjük küzdelmét saját egzisztenciájának megteremtéséért. Férfiak bukkannak fel, majd tűnnek el akik szívesen hordoznák akár a tenyerükön is, de hősünk nem kér belőle, és a regény zárlatában némi megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy nincs is szüksége másra, elég ő önmagának. (Upsz, szpojler.) 

A regény végkövetkeztetése voltaképpen még ma is forradalmi (Magyarországon biztosan). De nem ezért érdemes elolvasni. Hanem amiatt, amibe Kaffka ágyazza ezt a történetet. Az pedig kora társadalmának és helyszíneinek elképesztő leírása. Ha valaki szeretné tudni, hogy milyenek voltak a "boldog békeidők" akkor lapozza fel ezt a könyvet, egyaránt talál benne leírásokat vidékről, Budapestről, szegényekről, gazdagokról. Az író részletesen ecsetel bürokráciát, tömegközlekedést, adás-vételeket, bevásárlásokat. Karaktereinek egy része archetípus, aki társadalmi osztályát képviseli, más pedig húsvér személyiség. És micsoda személyiségek! A lapokon megelevenedik a Nyugat megalapítása, kávéházi beszélgetések a tagokkal, házi bulik, marhulások. Az egész lélegzik és él, és a lélekrajzok sem maradnak el. Csodálatos Ady-portré olvasható a regény végén egy éjszakán át tartó piálás hosszas leírásával. Persze mindenki álnéven szerepel, ezért néha nehéz kitalálni, hogy ki-kicsoda, de Osváth Ernőt is kiválóan mutatja be a szerző és Móricz Zsigmondról is remek képet rajzol. Kaffka remekül szűri át magán az életet. 

A kortársak számára a hétköznapok aprólékos és naturalista leírásai valószínűleg egyáltalán nem voltak érdekesek, az utókor sem igazán tudott ezekkel mit kezdeni, és az epizodikus szerkezet sem sokat segített. Az Állomások nem teljesíti az elvárásokat: a szerkezete széttartó, az üzenete direkt, íze és bűze van, egyáltalán nem intellektuális, és vannak patetikus pillanatai. (Egy csillagos ég alatt zajló párbeszédben hatalmas érzelmek szabadulnak el - és nálam megvolt a katarzis.) Igazán merész vállalkozás. 

A MEK-en megtalálható a regény egy gyűjteményes kiadásban. Szerintem nem érdemes kihagyni. Nagybetűs ÍRÓI TELJESÍTMÉNY mivel száz év távlatából is képes életre kelteni egy világot, ami már nincs. Új perspektívából, átélhetően beszél egy korszakról, ma is aktuális az alaptémája (Magyarországon biztosan). Le kellene fordítani más nyelvekre és szétszórni a világban, mert hiszem, hogy ez másokra is hatna. 

(kép: ez is Székely Aladár felvétele, amit eddig nem ismertem. ez csak egy részlete - sajnos a teljes verzióból csak rossz felbontást találtam)

[glittering-under-the-glass]

Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt,

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerűlt,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!

— Nagy László

[angelofghetto]

töpörödés, pánik, satöbbi

Nagyon régóta nincs kire szavaznom. Gyurcsány ellehetetlenítette a megélhetésemet, Orbán minden mást.

Ez az asszony most végképp összement a szememben. Korábban azt gondoltam, talán jobban csinálná, mint a férje, hogy a női hozzáállása hozna egy új színt a politikába a sok dagadt hímdinoszaurusz közé. Ez most végleg elillant.

Most komolyan nem látja, az élő köztévés vita miért lenne jó neki is?

Nem tudom, hogy nem érti, nem akarja érteni, hogy ennyire be van ragadva a múltba, vagy tényleg része a szisztémának.

Egy kiöregedett díva jut eszembe, egy valaha ünnepelt filmsztár, aki azt hiszi, hogy még mindig gyönyörű és fiatal, a régi fotói közt él, a régi filmjeit nézi naphosszat, és azt hiszi, ha kimenne az utcára, még mindig vállon vinnék a férfiak, és ünnepelné a tömeg, virággal hintve fel előtte az utat. És nem veszi észre, hogy már hosszú évek óta nem ajánlanak neki szerepet, nem kérik ki a véleményét, és ha megkérdeznek egy random megszólított fiatalt az utcán, neki már fogalma sincs róla hogy kicsoda, mert neki már nem mond semmit a valaha filmplakátokon és fényreklámokon szereplő név.

[tobbpenztazembereknek]

TÖRTÉNELMI PILLANAT a 444-nél! !44!44 H. Márkban is felmerült annak a lehetősége, hogy Joe Biden (A világ nagypapája!), aki amúgy nem mellékesen az Amerikai Egyesült Államok elnöke és az USA haderejének főparancsnoka, nem egészen van tudatában annak, hogy mikor hol van, hogy ki kicsoda körülötte, meg úgy egyáltalán bárminek is. Hogy nem tudta most sem, hogy kivel fogott kezet, az teljesen tuti (hát Orbánnal, ugye, sose fogna kezet! !!44!4 QUBIT!), ámde most, hogy megírta a 444, hogy Joe Biden nem tudja, kivel fogott kezet, biztosak lehetünk benne, hogy

Joe Biden tényleg totálisan hülye! !4!4!!

[kupakjoli]

Filmajánló: Bulbbul

Műfajbesorolása: indiai természetfeletti triller, ami már önmagában vicces. Igaziból azért ajánlom csak mert nagyon szép a látványvilága, a helyszínek, a kosztümök, a szereplők, illetve a mondanivalója nagyon fontos. A főszereplő csaj egyenesen az indiai Angelina Jolie. Rögtön a legelején tudtam, ki lesz a hunyó, úgyhogy a rejtély az volt, hogy ki kicsoda. Volt benne egy ikerpár meg a nők sógorasszonynak szólították egymást, úgyhogy néha nem is tudtam figyelni a cselekményre, mert nem értettem, ki kicsoda. Aztán persze fény derült arra is. A parának szánt részekben piros köd ereszkedett le, roppant misztikus lett, hangulatában emlékeztetett az indiai Michael Jackson Thriller feldolgozásra (aki nem tudja, miről beszélek, kötelező: https://youtu.be/A2tOlfLEHZI). Ja, a főhős csávót Satyának hívják! LOL. A fordítónak pedig jár a f@szkorbács a lúdvérc szóért. A Netflixen megtekinthető.

[pajjorimre]

Márton, aki az Óbudai szigeten mágnespecázik és banyászik ki pl rohamsisakot

a vízből, kb 6 méterre a patrttól.

meg a festőnő a szentendrei művésztelepről, akit nem tudom hogy kicsoda

és túlnyomó részt Dunát fest,

meg János, a Lánchíd hídmestere a német tévében Hollandiában tök fura.

*Előbb-utóbb el fog jutni a Lánchíd oda, hogy nem fognak autók menni rajta, hanem gyalogos híd lesz belőle.*

[csacskamacskamocska]

Ne keress magyarázatot. Csak lásd meg, hogy azért történt így, mert nem működött.

Az, hogy vannak szép közös emlékek, nem azt jelenti, hogy működött a dolog. Bármiféle JÓ kapcsolatban Nem szorongsz mert mitől szoronganál? Miért éreznéd, hogy nem vagy elég jó vagy, hogy ki fognak nevetni vagy megaláznak vagy bármi miatt rosszul fogod érezni magad? Önmagad vagy Nem mondják folyamatosan azt, hogy nem az vagy akinek magadat látod. Azért szeretnek mert annak látnak akinek te is szereted magad. A jobbik énedben bíznak, aki legbelül vagy. Szabadnak érzed magad Nem kell azon agyalnod, hogy ki vagy te és kicsoda ő, nem kell magyarázatod keresned, csak éled azt, ami van. Szívesen vagy a másikkal Örülsz a közösen töltött időnek és igényed is van rá. Szívesen segítesz neki Szeretnéd, ha elboldogulna, ha kevesebb nehézsége lenne, hiszen, ha ő nincs jól, az valahogy neked is rossz. Érdekel az élete Szeretnél része lenni az életének, érdekel, hogy mi foglalkoztatja, hogyan boldogul, hol és mivel tudsz kapcsolódni. Örülsz a sikereinek, értékeled az erőfeszítéseit, enyhíted a kudarcait. Fejlődsz Egyszerűen kivirágzol mert érzed, hogy szeretnek és bár rengeteget adsz a másiknak, de rengeteget kapsz is. Pont azt, és ott ahol szükséged van rá. Mintha az energiatöbleteid őt töltenék, az övé meg a te hiányaidat.

Az emberi psziché nem egy lineáris dolog. A térbelisége nehezen megfogható. Az elme megnehezíti az életünket azzal, hogy mindent érteni akar, de a magyarázataink más jelenségekre nem feltétlenül lesznek igazak, amiket újabb magyarázatokkal lát el. Az emberek jelentős része nem foglalkozik azzal, hogy ő mit miért gondol úgy, ahogy gondol. Egy másik része azt hiszi, hogy attól, hogy ő gondolta, és van egy ütős magyarázata rá, attól az a dolog megkérdőjelezhetetlen igazság. Attól, hogy van valakinek rálátása a magyarázatok sokféleségére, még nem jelenti azt, hogy a saját életében jó döntéseket hoz, mindig jól reagál és sosem követ el hibákat vagy akár bűnöket. Nagy csapda amikor valami nem jó és az ember azt gondolja, hgy JÓ LEHETNE, csak... Én még mindig azt gondolom, hogy jó lehetne, csak iszonyatosan sokat kéne beszélgetni, ami feltételezi azt is, hogy nagyon szeretjük egymást.

Ha nagyon szeretnénk egymást, akkor a dolog működne.

De a dolog nem működik.

Nem működik és kész. Nem kell magyarázatot gyártani mert attól nem lesz jobb. Csak el kell fogadni végre, hogy valójában nem működött sosem.

Meg azt, hogy kurvára nem fontos, hogy milyen jót vagy rosszat tettem. Vagy a másik mit csinált. Senki sem hibás és senki sem győztes. Nem volt jó, nem működött.

[csadag]

Tegnap mondja a barátnőm, hogy nézzem már milyen faszival házasodott meg Margaret Qualley. Mondom, ki? Hát a színésznő, az Andy McDowell lánya. Ja tudom. Nézem, messziről ez tényleg vicces, legalább egy fejjel kisebb szemüveges pali. Jobban megnézem, hát de baszki ez a Jack Antonoff, nincs kérdés akkor. Erre ő kérdezte rögtön, hogy kicsoda. Én meg pár mondat után inkább gondoltam mutatok neki valamit tőle.

Na és itt a lényeg, ezt a COVID alatti Tiny Desk koncertet nagyon sokszor hallgattam meg, és már akkoriban is úgy éreztem, ahogy megint, hogy ez a nyers, csupasz, stúdióbeli ügyeskedésektől mentes hangzás mennyivel jobban áll ezeknek a daloknak. Persze értem, hogy Antonoff mint producer is mennyire fontos és jó, de kétlem, hogy a Bleachers lemezek évtizedek múlva is igazán érdekesek lesznek, de ha majd egyszer kiadják a demokat azokon nem fog majd az idő.

[akai-anna]

1/3 Szia!Láttam a bingót, és pont jól is jött mert azt hiszem, hogy nem értek valamit. [Sokmindent] Megtennéd, hogy választasz 3 tetszőleges párost a Detective Conan-ből, és kitöltöd velük? (Bocs, hogy szabályt szegek de fontos, hogy te válassz, mert kíváncsi vagyok, de még nem tudom, hogy ki-kicsoda, és szerintem hiányzik a képből egy-két más fontos mozzanat is.)

(For non-Hungarian followers: I was asked to pick 3 optional ships from Detective Conan for this Ship Opinion Bingo. Answering in English to make it available for anyone who might want to read it.)

In advance: I have no self-control and ended up making a whole project of this, my deepest apologies that it got quite lengthy, Lizzy, hope you'll still have some fun reading this essay.

Notes:

me, failing right at step one: not 3 (i started thinking about, and kept coming up with more and more possibilities, then reduced them again to just A Few TM, I REALLY DID TRY) but 6 relationships which almost ended up as 9... ¯\_(ツ)_/¯ *Oops!... I did it again starts playing*

relationship: i mean the word in its broadest sense (felt like confirming this bc i see it around in only a romantic context these days, so not only OTP sense of shipping but BrOTP sense too), meaning every and all kind of connections between people/characters, bc as an ace+aro non-romantic connections mean a lot to me

i checked everything that apply, even if they seem contradicting at first glance (just like fic: in one This thing applies, in the other This other thing applies sort of way)

i love you and these characters too much to just do the bingo without Commentaries TM (you poked the door with a stick and it slammed right open)

I. Kudou Shinichi/Edogawa Conan - Mouri Ran

The Main Pair of DetCo (As you have likely gathered from osmosis knowledge + WATCHING THE FIRST MOVIE, I AM STILL SCREAMING ABOUT THAT)

Elaboration on certain points:

Oh there's no way this will end well & I can make it so fucked up & I can make it so stupid: The Situation Is already fucked up, so I don't even have to do anything, and I'm here to see how it will unfold. And before it gets better (so not the ultimate end) they have to work through a really messy tangle of things. Also they are already endearingly stupid, so that is covered too.

I don't see them as romantic & In a Relationship & Most codependent bitches on earth: I do see them as romantic (DEFINITELY!) but they are so much more than just romantic; their relationship has so many wonderful layers. The deep connection they share is not just romantic; THEY SHAPE EACH OTHER. I view them as the Ultimate Example of the Soulmate trope: in every universe, they are connected and important to each other in one way or another. There is no Shinichi without Ran and no Ran without Shinichi. They can and do function without each other but also their driving force and motivation is very deeply rooted in each other.

brb gotta go through their whole ship tag: in progress, have been at it for a couple months now, still working on it.

Not dating but married nonetheless: ONLY DIDN'T MARK IT BC THEY ARE DATING (IT ONLY TOOK THEM ROUGHLY 1000 CHAPTERS!!!), AND IT'S A RUNNING JOKE THAT THEY ARE HUSBAND AND WIFE (Bless Suzuki Sonoko, the biggest ShinRan shipper and supporter out there).

A little ShinRan moment that I love:

⊱✿⊰

II. Takagi Wataru - Satou Miwako

The First Police Officer Romance of DetCo

I can make it so stupid: THEY ALREADY ARE, YOUR HONOUR, and love them that way.

Oh the devotion: just one thing to say and one to show. *inhales deep* Takagi Wataru is absolutely besotted, the sweetest man, Malewife Material TM. *shoves these particular panels in your face*

⊱✿⊰

III. Kudou Shinichi/Edogawa Conan - Hattori Heiji

The Detective of the East and West AKA Detective Buddies And Bestest of Bros

Basically canon to me & I don't really see them as romantic: THEY ARE THE BEST OF FRIENDS YOUR HONOUR, SUCH HIGH QUALITY FRIENDSHIP, THE LOVE THERE, THE WAY THEY CARE SO MUCH ABOUT EACH OTHER, IT MEANS SO MUCH TO ME I'm dYinG- (But also Heiji having the biggest Crush TM on Shinichi never stops being a source of joy because no one goes through the trouble of getting picked as a "Great Sherlockian" despite preferring Ellery Queen, to attend a Sherlock Holmes Fan meeting SO HE CAN POTENTIALLY MEET WITH HIS RIVAL HE MET THE ONCE AT THAT POINT, FCKIN DEDICATION THERE)

Compatible brand of freaks: they are definitely Weird TM, my little weirdo mystery maniacs, definitely forces of nature.

⊱✿⊰

IV. Kudou Shinichi/Edogawa Conan - Kuroba Kaito/Kaitou KID

To quote the creator: "But I wanted a rival that was an arch nemesis to detectives, natural enemy to appear. [...] who’s smart as Conan and can oppose him."

I can make it so fucked up & I can make it so stupid: Been there, Done That, Canon Already Provides.

I don't really see them as Romantic & In a relationship: I can see them as many things, be it platonic, partnership, romance, friendship, really, I'm not picky about the nature of their relationship for some reason.

brb gotta go through their whole ship tag: as with ShinRan, it's a thing in progress.

They enable the worst of each other & Compatible brand of freaks: reckless tendencies, the both of them, Ultimate Chaos Bringer Duo, also Bastards To Each Other TM. On the other hand: they are already competent on their own, but they can work really well together too, these absolute gremlins, Scarily Compatible And Competent.

Oh there's no way this will end well & Thematically delicious: complicated situations, Detective-Thief (have always been weak to the trope) business, really, there's bound to be at least a disaster or two.

⊱✿⊰

V. Mouri Ran - Suzuki Sonoko ( - Kudou Shinichi/Edogawa Conan)

Childhood Friends since the start of time (or at least kindergarten, together with Shinichi they make my beloved Sakura Trio)

General thoughts: THEY LOVE AND CARE ABOUT EACH OTHER SO MUCH, YET THERE IS SUCH LOVELY TEASING and the potential of stupid teenage shenanigans is STRONG. In any arrangement, they are dear to me, CHILDHOOD BESTIE SQUAD.

⊱✿⊰

VI. Takagi Wataru - Kudou Shinichi/Edogawa Conan

Police Officer of my heart and The Lil Gremlin Partnership

Basically canon to me & I don't see them as romantic: they proved time and time again that THEY ARE AWESOME PARTNERS IN MYSTERY-AND-CRIME SOLVING, SO MUCH COMPATIBILITY THERE, AWESOME WORKING TEAM, FCKIN CANON ON THAT ONE.

I can make it so stupid: as always, They Already Are, most endearingly stupid too.

They're sweet: THEY ARE SUPER SWEET, SO CUTE, THEY HAVE SO MUCH RESPECT FOR EACH OTHER AND CARE SO MUCH, EXCUSE ME AS I CRY.

brb gotta go through their whole partnership tag: I already have, and even tried other kind of searches to find more content of them, I'm crying. T_T

Bonus: Takagi Wataru, always the witness for his Cryptid Moments TM, and also is amazed by him since day 1 (even if he doesn't know Conan is Shinichi), and Shinichi feeling a kinship with him. (Amongst other things not mentioned here.)

Hope you enjoyed this weird ride, and if you have any questions about who is who, what is happening, or anything you are curious about, you know where to find me, Lizzy! (✿◕‿◠)~★

Bonus: you seemed to like the Kitten Hold, so have a litter of kittens as a goodbye.

[zeroz2ro]

Feloldották a titkosítást a Nagy Titkosszolgálati Nyomozáson a dollárbaloldal ügyben! Megnézték a céges oldalon hogy ki kicsoda az Action For Democracy-ban, meg az Optenből kiszedték a Datanet céghálóját. xDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Kuss, a mi titkosszolgálatunk így nyomoz!

[nitta86]

Mit olvastam a télen II.

Annyi mindent olvastam a télen, hogy inkább két részre bontottam. Szóval ezeket olvastam január második felétől kb. :

Matt Haig: Éjfél könyvtár

Karácsonyra kaptam, magamtól nem került volna a kezembe, de szórakoztató volt. Nem tudom, hogy jó könyvnek tartom e. Egyrészről olvasmányos volt és érdekes, csomó egész progresszív üzenettel. Másrészről ugyanaz a bajom vele, mint az Everything Everywhere All At Once filmmel, hogy egyrészt nagyon felszínes, másrészt hazugság, hogy csak a döntéseinken múlik, hogy mi lesz belőlünk. Csomó lehetőséghez nagyon jó helyre kell születni. Azt se hinném, hogy reális, hogy a főszereplőnő annyira tehetséges, hogy lehetett volna belőle olimpiai bajnok, világhírű énekes és sarkkutató is.

Ursula K. Le Guin: A megtalált és elveszett I.

Írtam róla korábban is, mert még az ősszel kezdtem el, de januárban fejeztem be. Nekem az első novellák, pl. a Buffalo lányai… is tetszettek, pedig sokan panaszkodnak rá, hogy nem erre számítottak a szerzőtől. Az I. kötet második felében a Haini ciklus novellái vannak, ez már megszokottabb stílus. A segrik ügyét emelném ki, mert az a legjobb és legreálisabb nőuralmas scifi amit valaha olvastam. Figyelembe veszi a biológiai különbségeket is és reálisan nyomasztó világot alkot.

Az első kötet utolsó történetei a Werel bolygón játszódó rabszolgafelszabadításos scifik és összefüggnek. Ezeket nagyon szerettem. Legjobban az Egy nő felszabadulása tetszett. Ez a kisregény kiválóan bemutatja, hogy mi történik a nőkkel a forradalomban, vagyis hogy ugyanannyit kockáztatnak, és ugyanúgy áldozatot hoznak, mint a férfiak, de kevesebbet nyernek vele, mert az új berendezkedés is el fogja nyomni őket. Ilyen szempontból nagyon jó tanmese is.

Ursula K. Le Guin: A megtalált és elveszett II.

Szintén novellák és egy kisregény. A novellákat igazából most nem olvastam el, mert már ismertem őket az Óceánföld meséiből.  Szóval ebből csak az Elveszett paradicsomok című kisregényt olvastam, ami egy baromi jó űrutazós scifi. Szerintem nagyon reálisan ábrázolta az évtizedekig tartó űrutazás társadalmi hatásait és a valláskritikával is tudtam azonosulni.

Ilona Andrews: Clean Sweep

Ilona Andrews: Sweep in Peace

Ilona Andrews: One Fell Sweep

Az Innkeeper Chronicles első három kötete. Minőségi urban fantasy vámpírokkal, vérfarkassokkal, alienekkel, fordulatos cselekménnyel. Imádom, nagyon olvastatja magát. Az One Fell Sweep végén egészen meghatódtam és bőgtem, pedig ezt pont nem várnám ettől a műfajtól.

Annie Erneux: Évek

Ez szintén egy baromi jó könyv, de valószínűszeg még jobban élveztem volna, ha jobban értenék a francia politikához. Még szerencse, hogy Jókain edződtem, mert így úgy is tudtam élvezni, hogy alig valamelyik politikusról vagy francia televíziós személyiségről tudtam, hogy kicsoda. Egy nő életét meséli el, úgy hogy közben a 40-estől az 2000-es évekig tartó időszak politikai eseményeiről és társadalmi változásairól is ír. Ilyen szempontból nekem Marilyn French: Nők (The Women’s Room)-ére hasonlít, csak ott külön fejezetben volt a korrajz és a cselekmény, itt meg egymásra úszik. Nagyon érdekes könyv, szerettem olvasni még úgy is, hogy néha nem volt egyszerű.

 A felénél tartok:

Ilona Andrews: Sweep of the Blade

Szintén Innkerper Chronicles, csak ebben a kötetben más a főszereplő és sokkal vámpírosabb, mint az eddigiek. Izgi, de már visszatérnék Dinához és az Inn-hez.

[kaici]

Giovanni szigete

Úgy érzem, írnom kell kicsit egy újonnan látott 2014-es animefilmről, melynek címe Giovanni no Sima (ジョバンニの島, Giovanni szigete). Úgy találtam rá, hogy a Golden Kamuy anime 3. évadán fellelkesülve Szahalinon játszódó rajzfilmek után kutattam, és egy fórumon olvasott ajánlás alapján felkeltette az érdeklődésemet. Noha a történet kicsi, de fontos mozzanata játszódik csak Szahalinon, a fő helyszín egy még érdekesebb térség, az orosz-japán kapcsolatokat beárnyékoló Kuril-szigetlánc egy (orosz szempontból déli, japán szemszögből északi) szelete.

Tipikusan olyan rajzfilm ez, ami élen szerepelhetne a "Milyen animét nézetnél meg először a szüleiddel?" kérdésre adott válaszok listáján. Időbeli hátterét a második világháborút lezáró japán fegyverletétel adja, térben azonban az atombombáktól és a Tokiói-öbölben aláírt feltétel nélküli kapitulációtól messze járunk. Az anime kezdőhelyszíne ugyanis a déli Kuril szigetcsoport, egészen pontosan Sikotan szigete.

Kuril vagy mégsem?

Már a bevezetőben kitérnék a Kuril-szigetek helyzetére, mert az azokat övező vita mind a mai napig érzékeny és a II. világháború óta (!) lezáratlan pontja a japán-orosz kapcsolatoknak. Maga a Kuril-szigetek egy 1300 km hosszú szigetlánc a japán Hokkaidó és az orosz Kamcsatka-félsziget között. A vitatott terület ennek csupán töredéke, a szigetlánc négy legdélebbi, stratégiailag fontos szigete: Kunasir, Iturup, Habomai és Sikotan.

Egy jóval hosszabb bejegyzésben tudnám csak leírni a Kuril-szigetek történetét, de igyekszem most a film miatt fontos információkra törekedni. A Kuril-szigetek jelentős része a II. világháború óta orosz terület, a négy legdélebbi szigetet viszont Japán magáénak tudja, Hoppó rjódonak (北方領土), vagyis Északi Tartománynak nevezi őket. Japán úgy értelmezi, hogy bár a világháborút lezáró jaltai megállapodás szerint a Kuril-szigetek szovjet fennhatóság alá kerültek, azonban a Kuril-szigetek soha nem foglalták magukban a kérdéses négy szigetet, mivel azok nem képezik a szigetlánc részét. (Ezt némiképp alátámasztja a két ország által aláírt első egyezség, az 1855-ös simodai megállapodás, melyben a két állam ideeső határvonalát hasonlóképp jelölték ki.) Oroszország azonban a mai napig másként értelmezi a jaltai megállapodást, és kivétel nélkül igényt tart az összes szigetre egészen Hokkaidóig.

Geológiailag is elképzelhető, hogy a vita tárgyát képező négy sziget Hokkaidóhoz tartozik, a Nagy Medve azonban nem engedi át a területet, jelenleg is orosz ellenőrzés alatt áll a térség.

Annyit hozzátennék még, hogy ne felejtsük el az ainukat, akik a térség őslakosai voltak (ezt jól mutatják a szigetek nevei is!), de a nagyhatalmak közti szenvedő félként méltatlanul felőrlődtek a Kuril-szigeteken (és Szahalinon egyaránt).

Kicsoda Giovanni?

Az animefilmben egy fiatal fiú testvérpárral ismerkedünk meg, akik szerény körülményeik ellenére élvezik az egyszerű falusi életet. Édesanyjuk elhunyt, édesapjuk pedig a sziget védelmi erőinek parancsnoka. Iskola után sziklát másznak, úsznak, madártojást gyűjtenek, vonatosat játszanak, olvasgatnak. Szeretett könyvük néhai édesanyjuk kedvenc olvasmánya, Mijazava Kendzsi 1927 körül írt és 1934-ben posztumusz kiadott Ginga Tecudó no Joru (銀河鉄道の夜, Egy éjszaka a Galaktikus Vasúton) c. fantasztikus novellája.

A mű ismerete választ ad a testvérpár nevére is. Az idősebb gyermek, Dzsunpei a novellában szereplő Giovanniról kapta a keresztnevét, fiatalabb testvére, Kanta nevét pedig a másik főszereplő, Campanella mintájára választották.

Giovanni szigete tehát Dzsunpei otthonát, Sikotant jelenti, ahol első meghatározó gyerekkori élményei születtek, s ahonnan a világpolitikai helyzet kiszakítja őt.

Mijazava Kendzsi műve egyébként évtizedekkel később is sok embert megihletett: manga, anime, színházi darab is készült belőle, de több modern előadó is merít a történetéből vagy a szövegéből. Kiemelném Utada Hikaru Heart Station c. albumának Take 5 c. számát, amit újra felfedeztem én is, remekül visszaadja a Giovanni no sima és a novella hangulatát is, amivel épp ismerkedek.

A filmben a gyermek Dzsunpeit és Kantát is magával ragadja a történet, miután apjukkal közösen számtalanszor elolvasták már a könyvet. Hol mozdonyvezetőnek, hol utasoknak képzelik magukat, de hogy hova is tart a galaktikus szerelvény, az csak a rajzfilm végén fog kiderülni.

Sikotan megszállása

1945. augusztus 15-én a helybéliek az egyetlen készüléken döbbenten hallgatják azt a rádióadást, melyben a császár személyesen jelenti be, hogy a Japán Birodalom vesztes félként teszi le a fegyvert a második világháborúban.

A fordulat az életükben akkor következik be, mikor a kapituláció után két héttel szovjet katonák jelennek meg a szigeten és fegyveres erőikkel megszállják a területet. Együttélésre kényszerítik a japánokat, sőt, a katonai tisztek családjukat is magukkal hozzák, a falubeliek így élelmüket és házaikat kénytelenek megosztani velük. A főszereplő fiúk házába is beköltözik egy parancsnok a családjával, ezért ők a melléképületben, lovuk társaságában folytatják tovább életüket.

Megfelezik az iskolát is: egyik fél a japánoké, másik az oroszoké. Az elválasztó falon túl eleinte dacosan próbálják túlénekelni egymást az énekórán, így egyszerre szól a torkokból az Akatonbo és a Katyusa, de idővel a semlegesség megszűnik a gyerekek közt, és önfeledt közös fogócskázásra is sort kerítenek. Elgondolkodtató az együttélésre kényszerített japán és orosz gyermekek látványa, akik mindenféle ellenségeskedés nélkül fogadják a másik társaságát. Akaratlanul is elsajátítják például egymás dalait, így előfordul, hogy az iskola falain belül oroszok éneklik az Akatonbot és japánok a Katyusát. Erős barátság (talán még annál is több) szövődik a főszereplő Dzsunpei és egy kék szemű orosz lány, Tanya között.

Karafuto, most már Szahalin

Tanya és Dzsunpei barátságának vége szakad, mikor két évvel később, 1947-ben a szovjetek Sikotan sziget (plusz ugye a vita tárgyát képező másik három sziget) lakosainak kitelepítésébe kezdenek. Dzsunpei és Kanta tanárnőjükkel és nagybátyjukkal együtt viszontagságos tengeri hánykolódás után egy szál hátizsákkal érkeznek meg a kitelepítés első állomására, Szahalinra. Maoka városában kötnek ki, azonban legnagyobb megdöbbenésükre mindenfele orosz feliratot látnak, a kikötők raktárépületein is a megszállók cirill betűi sorakoznak. Maoka (真岡) városát a szovjetek a többi elfoglalt szahalini településhez hasonlóan átnevezték, azóta Holmszk (Холмск) néven szerepel a térképen.

Itt kicsit kitérnék Szahalin történelmére, mely nem hagy nyitott kérdéseket, mint a Kuril-szigeteké. Az orosz-japán háború győztese, a Japán Birodalom 1905-ben tette rá kezét Dél-Szahalinra, és a háborút lezáró portsmouth-i békeszerződés kettéosztotta a szigetet az 50. szélességi fok mentén. Ez az állapot szolgáltat hátteret kedvenc anime sorozatomhoz, a Golden Kamuy-hoz. A japánok ekkor Karafuto (樺太) néven ismerték a területet, a japán vezetés pedig külön közigazgatási egységként, ún. prefektúraként csatolta azt a birodalomhoz. Hogy a Szovjetunió hogyan szerezte vissza a területet, már a Giovanni no Sima idősíkjába tartozik. 1945-ben ugyanis a jaltai megállapodás azt is kimondta, hogy a Kuril-szigetek mellett Szahalin déli része is a nyertes szovjetek fennhatósága alá kerül. Így lettek a végül kitoloncolt japánok nemkívánatos személyek a legészakibb szigeteken, amelyeket eddig magukénak tudtak.

Szahalin nemcsak az animében szereplő fiúk, Dzsunpei és Kanta életének egyik állomása, hanem a novellában szereplő gyerekek, Giovanni és Campanella úgymond szülőhelye is. A novella írója, Mijazava Kendzsi ugyanis szeretett húga 1922-es halála után tett egy vonatos kirándulást Szahalinra, és ez a hely adott neki ihletet ahhoz, hogy fájdalmát a már említett Egy éjszaka a Galaktikus Vasúton c. művébe öntse. Megható az anime és a novella összefonódása.

El az anyaországba

Vissza a történethez. A kitelepített japánok fűtetlen épületben kapnak tömegszállást. Itt kell várakozniuk, amíg értük nem jön egy újabb hajó, mely már ténylegesen a japán anyaországba viszi őket. Dzsunpei és Kanta azonban megtudja, hogy édesapjukat egy közeli munkatáborban helyezték el, és elhatározzák, hogy megkeresik őt.

Az éj leple alatt kilopóznak és felkapaszkodnak az éjszakai tehervonatra. Bár képzeletükben már számtalanszor felszálltak Giovanni és Campanella galaktikus járatára, a valóságban most először utaznak vonaton. Merész tervüket siker koronázza, a testvérpár a szovjet védelmet kijátszva elér édesapjukhoz egy rövid, de annál érzelmesebb találkozóra. Egy napra rá a fiúk elérik azt a kitelepítetteket szállító hajót, mely tanárnőjükkel és nagybátyjukkal együtt visszaviszi őket a Japán Birodalom határain belülre, az anyaországba. Míg szállnak fel a hajóra, Dzsunpei a Mijazava Kendzsi által megálmodott galaktikus kaland sorait meséli fejből öccsének, s az ég napsugarakkal fogadja őket a fedélzeten. De valami más is rejtőzik még ott a napfényben.

[bdpst24]

ÍME MINDEN, AMIT TUDNI ÉRDEMES A MARVEL LEGTITOKZATOSABB BOSZORKÁNYÁRÓL, AGATHA HARKNESSRŐL

ÍME MINDEN, AMIT TUDNI ÉRDEMES A MARVEL LEGTITOKZATOSABB BOSZORKÁNYÁRÓL, AGATHA HARKNESSRŐL

A „Mindvégig Agatha” című sorozat szeptember 19-én érkezik a Disney+-ra A Marvel képregényes univerzumáról minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy hatalmas és számtalan karakter már az alapvető popkultúra részévé vált. Például mindenki tudja, hogy kicsoda a barátságos és közkedvelt Pókember, ki méltó arra, hogy megemelje Thor pörölyét, vagy miért volt hatalmas probléma abból, hogy Thanos…