#krisztián

[gyorinokedli]

A kötődő és igényszerinti nevelésben hiszek.

Már a terhességem gondolata előtt tudtam, ha valaha gyerekem lesz, azt így fogom irányítani magam mellett. A szülői identitásom nagy részét ez teszi ki. Számomra egyértelmű, hogy egy kisbaba igényei és vágyai egyek és ugyanazok, nekem pedig a szent feladatom hogy ezeknek eleget tegyek. És ennek a gyakorlata átültethető akár totyogós, meg annál idősebb gyerekekkel való együttélésbe is.

Na meg a poroszos módszert a bőrömön tapasztaltam csúnyán félremenni.

Na de én sokat jártattam a számat erről a férjemnek, a terhességem alatt, meg azóta is. A praktikus hogyanokról, meg az elméletekről is. Ő mindig jól egyetértett, de soha nem volt a témában proaktív.

Anyámmal a gyerek születése után volt egy hatalmas határhúzásom, és vitám, viszont azóta a kapcsolatunk virágzik. Soha nem voltam ennyire közel hozzá emberileg. Ettől függetlenül ő engem tök máshogy nevelt, nem is érti mit miért csinálok, azt gondolja túlgondolok és túlreagálok mindent.

Mostanában sokat vagyok vele, néhány dologban beadtam neki a derekam, csak hogy menjen a kapcsolatunk továbbra is egy jó irányba. Én hurcináci vagyok, a gyerek 6-7 hónapos koráig babakocsiról hallani sem akarok. Van egy, úgy örököltük, de csak 6 hónapos kortól jó, amit anyám persze nem hitt el. Hát összeraktam, megmutattam neki:tessék lássék marad a hordozó, majd tologathatja eleget később.

Ezt elmeséltem a férjnek, aki olyat mondott, amit nem gondoltam. Azt mondta, hogy ő fél, hogy anyám meg fogja változtatni a nevelésről alkotott képemet, és hogy ezt ő nem akarja.

Engem ez lesokkolt. Mármint soha nem mondott ellent az elveimnek, azok szerint is cselekedett az elmúlt 3 hónapban, de nem gondoltam, hogy ilyen mélyen egyetért velük. Fantasztikus módon, a tudta nélkül űzött el a fejemből minden "szaranyavagyokagyerekemutálnifogéskülömbenis" gondolatot, amit a családdal való csatározások a fejembe ültettek.

Szeretem ezt az embert

[kampeszino]

Peer Krisztián 40

Késő elkezdeni. Késő abbahagyni.

Elmértem magam, nem volt minta –

századikként ezen nyöszörögni

olyan sablonos.

Egymáshoz mérjük magunkat,

amatőr asztalosok.

Már hullanak a korombeliek.

 

Este az egyik még mesélt a gyereknek.

Úgy volt összetéveszthetetlen a másik,

hogy nem ismételte magát.

Az meg a legyet megbaszta röptében.

Emléke szívünkben örökké él.

 

De én nem érek rá erre,

mondatban vagyok.

A boldogság ennyi,

bűntudatra semmi ok,

apámnak volt igaza mégis:

ilyen negyvenévesnek kell lenni,

mert negyvenévesnek ilyen lenni,

hogy még el sem kezdődött.

 

Egy nagy öleléssel

a másikra kenni –

ez az a dörgölődzés, ami nélkülözhetetlenné tesz.

Vagy megöregedni tanúk nélkül,

szálegyedül.

 

Ott állnak tornasorban,

egymás fülébe sugdos a tíz, a húsz, a negyvenéves Krisztián.

És mire a sor végéig ér a mondat,

kihull belőle minden fontosabb szó.

 

Ó, ha most meghalok,

mennyi minden nem kezdődik majd el.

Félbe semmi nem marad.

[drakvuf]

"Sportos időszakaiban, amikor komolyan vette az edzéseket, viszonylag rövid idő alatt, két-két és fél hónap alatt igen látványos eredményt ért el. Elég szépen kidolgozta magát. Ilyenkor heti két-három alkalommal edzett. Általában este hat óra felé kezdte a gyakorlatokat, és amit fölírtam neki, azt el is végezte, sőt, néha, amit egy hétre írtam föl, azt is ledolgozta két nap alatt. Megszállott volt ebben is. Pedig mondtam neki: - Nem szabad túlzásba vinned, az izmoknak pihenniük, regenerálódniuk is kell, mert ha túledzed magad, nem fogsz fejlődni, sőt, könnyebben sérülsz meg. Szívós volt, iszonyú kitartással edzett. A Story Magazinban 2000 nyarán megjelent róla egy félmeztelen címlapkép. Utána, néhány héttel később minden idők egyik legnagyobb példány számban eladott Story Magazinja, amin Jimmy félmeztelenül fürdőnadrágban látható."

Tóth Krisztián: Zámbó Jimmy test��re voltam

[tri-ciclo]

©KrisztiánÉder Self Service

[startgaleriabudapest]

aaaaa:)))

hát egy év alatt sikerült a művészurat leszerződtetni, de sikerült. végre.

nagyon-nagyon szerettem volna Vörös Krisztiánt az istállóba, és a beszélgetéseink alapján mostmár látjuk, hogy ő is nagyon szeretne velem dolgozni. Fogadjátok szeretettel Pirost és a Kepbani sorozat utolsó képeit :)

vszeg februárban fogom tudni feltölteni a webshopba, mert most belekezdek a weboldalon meg a webshopban a 2023-ban érkezett művészek iránt érzett rajongásom megfogalmazásába.

addigis tudtok jönni megnézni a képeit vagy írni dm-ben, hogy mutassak még :)

meg hát abba is belevágtam, hogy elkezdem kommunikálni, hogy lécci időpontra gyertek, az elérhető időpontokban tök szívesen nyitok ki, de sajnos úgy nem tudok dolgozni, hogy rendszeresen félbeszakítanak. kipróbáltam, nem megy. Ráadásul a csodálatos főmunkatársasszony is arra jutott, hogy több időre van szüksége az eredeti munkájához, a fotózáshoz, aminek nagyon örülök, és majd írok a munkáiról is, de így újra magamra kell szerveznem a rendszert, szóval remélem megérti majd a csodálatos közönségünk is, hogy kényelmetlen és zavaró, hogy miközben mutatok valakinek egy tárlatot és teljes lelkesedéssel magyarázok, valaki benyit, hogy mi ez a hely, és akkor patt, figyelmem szilánkokban és elég nehezen kötöm össze a két látogatót. jobban szeretek kicsit rákészülni egy mutogatásra.

szóval gyertek-gyertek :)

itt tudtok időpontot foglalni:

és ma lesz random rajzkör 5-8-ig:)

[magyarfilmekatolcettig]

Hahó, Öcsi! - 1971. Rendezte: Palásthy György. Főszerepben: Kovács Krisztián, Koncz Gábor, Szakács Eszter, Kiss Manyi, Kököjszi, Bobojsza. https://podcasters.spotify.com/pod/show/magyarfilmekatolcettig

[unreliablesnake]

Manhercz against Italy:

[black-is-no-colour]

Eva Herzigova, photographed by Krisztián Éder and styled by Anastasia Barbieri for D la Repubblica, March 2023

[gyorinokedli]

Ja és van közös hobbink is

[tartsdmegazaprot]

„Főzési mániámat és kitüntetetten a bonyolult receptek iránti vonzalmamat a világgal való elégedetlenség is motiválja.”

- Petri György

[kampeszino]

Peer Krisztián: Változhat itt bármi?

a „kényelmetlen” Petri Györgynek

Andor barátommal megemeltetem a hátizsákomat, hogy értse, miért hívatok magamnak taxit. Egy okostelefonba pötyögöm ezt az állomáson – magammal csetelek, így tűnök normálisnak, – az autocorrect textre javítja a taxit. Vihet, ahova akar.

Táskámban pesto, parmezán, mogyoróvaj: nálunk nincsen Lidl. Azon dolgozom most is egy beton virágláda turhamentes szegletén, hogy értelemmel telítsem az értelmetlen felutazást.

Andornak van szakértelme, bankszámlája is saját néven, telepített applikációja. Én leginkább telefonálásra használom a telefont. Krízishelyzetben írógépnek, pl. amikor rám szakad a várakozás üres ideje, mint most.

Mellettem rendőrök intézkednek épp: lebasszák az áldozatot, amiért naiv volt. El sem hiszik igazán róla, mert jajong, hangsúlyosan cigány.

Felnézek a szövegből, az hátha segít. És segít. Eljátszani, hogy komolyan veszik a panaszt. (Hátha veszem.) Elirányítják az őrsre, de biztosítják arról, hogy felesleges feljelentést tennie. Jobban kell vigyázni legközelebb.

Van nálam egy spangli, az is a holt idő miatt, attól vártam eredetileg, hogy segít a szövegen, de nem gyújthatok rá a rendőrök előtt. Kész válaszom van arra, ha „ismert ellenzékiként” droggal, vagy elmaradt adóbevallással kerülnék – ami immár elkerülhetetlen – látókörükbe. Részvétem azoknak, akiket már észrevettek.

A minap azt üvöltöttem, egy szakmai társaságban, hogy az SZJÁ-nál kezdődik a kollaboráció, mert az ÁFÁ-t fizetem én is, ameddig eszem. Az eszem tudja ezt, de gyomor-kérdésekben az ész nem játszik szerepet. Megtisztultam az üvöltésben, pedig világos volt, hogy másnap nem lesz igazam.

És jött is a másnap. Mi kínosabb annál, mint hogy kínosan érzik magukat a jelenlétemben mások? Vagy, hogy ok nélkül ezt képzelem. De nem köphetem szembe magam azzal, hogy napfényben visszakozom. Igazam elszigetel. Elviselni lenne könnyebb, hiszen elsőrangú a bor, és nyugatiak a cigaretták. Menjek Nyugatra én is?

Vagy nekem tök mindegy? Melyik skillemre lenne ott igény? Provinciálisabb vagyok az országnál, amit elhagyni kötelez és sürget ízlés és előrelátás.

A véleményemből élek – ha elfogadnám, talán még most is szponzorálna az állam, az iróniával hadilábon álló, aluliskolázott adófizetők  –, felkészültem arra, hogy bármikor elővehetnek:

A módosult tudatállapot számomra munkaeszköz, plusz én is baráti kölcsönökből élek, mint Habony, és bocs, hogy nem Hawaii-on, de sajnos nem annyira tehetősek a barátaim.

Megtörténhet persze, hogy soha nem jön el értem a NAV, vagy a TEK, mert hiába gyúrok arra, hogy túléljem a NER-t, fasznak finomkodni: túléljem Orbánt, hamarabb meghalok  – fejezze be más a mondatot, én biztosan nem fogom lekésni az utolsó vonatot miattatok, miattatok, miattatok, miattatok…

[drakvuf]

“Az első vicc a tragédia után már aznap fönt volt az Interneten:

Miért nem lehet több Jimmys viccet gyártani?

Mert lelőtte a poént.”

Tóth Krisztián - Zámbó Jimmy testőre voltam

[tri-ciclo]

KrisztiánÉder Holiday-Magazine, Berlin-issue #3

[nofatclips]

Love Song for an Ex by Antonia Vai, Live at MÜPA, Palace of Arts in Budapest