#leszarom én is ahogy te is

[sztivan]

kétféle liberális létezik

extrovertált liberális: A világ sokszínű! Csodálatos! Egyik ember más, mint a másik, és ez így gyönyörű! Hadd öleljelek meg! Téged is! Téged is! Így vagytok jók, ahogy vagytok! Szeretek mindenkit!!

introvertált liberális: Bazmeg, tőlem csináljon mindenki, amit akar, amíg másokat nem bánt, dehogy érdekel az engem, hát mi közöm nekem hozzájuk, hagyjanak engem végre békén a sarokban olvasni. Férfiakkal szexelsz, miközben te is az vagy? Csináljad, ember, én leszarom, a te dolgod, lépjünk már tovább.

[csacskamacskamocska]

Most éppen elég jó

Amikor azon kaptam magam, hogy folyamatosan azt figyelem, hogy a pasi mikor van FB-n mikor nincs és teljesen rápörögtem a dologra és próbáltam meglátni az összefüggéseket, és persze fikciók tömegét állítottam elő, akkor egy nap azt mondtam, ELÉG. (mondjuk kurva sok idő telte el addig amíg beláttam, hogy ez hülyeség és tök feleslegesen kínzom magam ezzel a faszsággal, és bár a szerelem lehet mentség mindenféle idiótaságra, de nem évekig!) És akkor kikapcsoltam a láthatóságomat. Ami ugye azzal jár, hogy én sem látom az övét. Teljesen tudatában voltam, hogy gyerekség az egész, de mivel nehezen álltam ellen a kísértésnek, valamit tennem kellett. Mostanra megszoktam, nem foglalkozom vele. Semmi közöm hozzá, hogy mikor mit csinál. Sőt, ha a pasim lenne, még akkor sem lenne közöm hozzá! Amúgy, ezek pont azért alakulnak ki, mert érzi az ember, hogy a másik nincs a „kezében” és minden hajszálvékony kötelék rettenetesen fontossá válik, és egynek is az levágása egy kisebb szakítással felér. Szembesülés azzal, hogy bármennyire szeretnéd, valójában semmi közöd a másikhoz. Hiszen, ha valóban szoros kapcsolatban lennétek, akkor belső bizalmi biztonságban élnél, nem csak kívülről figyelgetnéd őt. Ugye. Szoktam magamnak okos tanácsokat mondani: Normális esetben nem figyelnéd. Normális esetben írnál, örülnél amikor válaszol, és nem foglalkoznál vele, hogy két válasz között mit csinál, mert nem félnél. Ahogy más barátaid esetében meg sem fordul a fejedben megnézni, hogy mikor volt elérhető. Sem azt kivel beszél, és semmi olyat, amit te magad sem fogadnál el mástól. Én magam is alakíthatom a saját normális létemet. Ha azt gondolom, hogy valami szerintem nem „normális”, akkor azt nem kell csinálnom, nem kell részt vennem benne és adott esetben még azt sem kell megértenem, hogy mi történik. Abba kell hagyni. Válasz nélkül, a nélkül, hogy értelmet keresnénk a másik tetteiben vagy a saját cselekedeteinkben, egyszerűen azt kell tenni amit jónak látunk. Ez kibaszott kurva nehéz ám! Mert az elménk logikus válaszokat, magyarázatokat, értelmet akar, biztosítékot rá, hogy nincs veszély, hogy minden jól van, hogy uralja a velünk történő dolgokat, az életünket. Ha valaki fontos nekünk, akkor nagyon nehéz azt mondani valamire, ami vele kapcsolatos, hogy: Tökmindegy. Nem az én dolgom. Nincs közöm hozzá. (szülők ezt gyakorolhatnák a nagykorú gyerekeikkel kapcsolatban) Ha közel szeretnél lenni valakihez, akkor nagyon nehéz udvarias távolságot tartani.

Az embernek lehet hajlama rá, hogy gyerekes dolgokat csináljon (amikor jobb megoldása nincs), de amikor ennyire belecsúszik egy gyerekes viselkedésbe, ott azért egy közös forgatókönyvről van szó. Ezt is érzi az ember, hogy nem véletlen az egész. Nem tudod megfogni, megfogalmazni, ha valakinek elmondod olyan üres és értelmetlen a dolog, gyerekség, hülyeség, csak ezt érzed (persze századszor meghallgatni egy zeneszámot mert fáj a szíved, az is hülyeség), szóval nem tudod átadni senkinek, hogy érzed, hogy nem véletlenül történik az, amiben benne vagy. Bizonytalanságban vagy tartva és hagyod, hogy abban legyél. Közben kapálózva keresed a bizonyosságot, mert félsz azt mondani, hogy leszarom, nem érdekel, mert olyan mintha akkor a saját érzelmeidet devalválnád, mintha a másik emberre mondanád, hogy leszarom, nem érdekel. Pedighát őt magát dehogyis! Nagyon nehéz elvágni valamit, amiről azt gondolod, hogy valamiképpen a közelséget szimbolizálja. Nyilván nem csak egy FB láthatóságról beszélünk most. Közös tevékenységet, megszokásokat, hogy mindig te csinálod a valamit, hogy te írsz, te kezdeményezel, te ajándékozol, tolod bele a figyelmet, te teremted meg a kapcsolat nagyobbik részét. De ha nem kényelmes, ha többet árt, mint használ, akkor nincs az az isten, hogy nincs az a vonzalom, szerelem ami ne jutna el odáig, hogy NEM AKAROM EZT. Amúgy, ez a bántalmazottaknak az egyetlen bíztató amit tudnék mondani. Hogy egyszer minden rossz kitermeli, hogy az ember nem akarja tovább csinálni, se kibírni. Mindegyik. És amikor az ember a saját normái szerint alakítja az életét, akkor egyre jobb lesz. Nem csoda ez. És visszanéz, és azt mondja: Ez elképesztően nevetséges, hogy ez tényleg fontos volt? Fontos bizony. Mert csak így lehet eljutni oda, hogy megértsük azokat, akik éppen benne vannak. És végre magunkhoz tudjuk ölelni a bennünk élő szerelmes tinit, aki legközelebb vagy másban, valószínűleg ugyanilyen kedvesen hülye lesz.

[girl-in-loves-posts]

Legjobb barátnőmnek

Ez most inkább egy kisebb dühöngés lesz majd sírás és utána feldolgozás.

Nem tudom használod e még a tumblrt vagy még mindig ugy tartod hogy az összes depressziós ember itt éli az életét ha olvasod ha nem nem érdekel. Csak is azért írom ki magamból hogy NEKEM jobb legyen. Én leszarom az érzéseid ugy ahogy te is teszed az enyémmel. mindegyis. kezdem

Kedves ex legjobb barátnőm emlékszel milyen boldogok voltunk régen? biztos nem te csak arra emlékszel mennyi problémám volt, érdekes mindenki ezzel takarozik mikor kilép az életemből.

Kezdem azzal hogy amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád magamra hagytál, ignoráltál. Oké megbocsátottam biztos neked is bajod van. elengedtem. Mondtad hogy beugrasz hozzám a boltba mivel sokat dolgozom és jó lenne beszélgetni, mondtam gyere nyugodtan spoiler NEM JÖTT de még irni se irt semmit hogy nem jövök ne várj hülye. teltek az órák és nem jöttél mondom biztos nincs neted de jössz hát ömm nope nem. Naiv voltam de ezt is elengedtem

aztán elkezdted hogy ignoráltál mondom szuper mi a faszt tettem amiért ezt érdemlem, aztán egy gyönyörű augusztusi napon megjelentél a telefonom kijelzőjén (amikor amugy kurva jó kedvem volt) és szakítottál velem elküldtem neked üzenetet semmi reakcio elküldtem egy közel 3 perces hangüzenetet lemerem fogadni végig se hallgattad.

Azt hiszed hogy mindig neked kellett pátyolgatni de mikor veled volt az a dolog ki volt melletted? ki védett meg?

Egymás mellett voltunk és elárultál és ezt nem fogom neked megbocsátani mert te nem tudtál elfogadni a problémáimmal együtt neked a problémáim nélkül kellettem volna.

Egyre jobban mész tönkre és észre se veszed de remélem a barátaid majd visznek előre

kösz hogy kiléptél az életemből és bebizonyitottad hogy nekem lett igazam hogy nem én fogom ott hagyni a másikat hanem TE 🤡

[arcra-festett-mosoly]

Ennyi volt. Te és Én.

Nem akartalak megbántani. Lehetett volna ennek simán pozitív kimenetele. De tettél érte, hogy ne legyen.

Alapból is kurva szarul éreztem magam a helyzet miatt, és ahogy beszéltél velem 100x rosszabb lett. Egy pozitívuma van, hogy ezzel megmutattad, hogy nem vesztettem semmit.

Legnagyobb különbség kettőnk között, hogy én próbáltam a helyzethez képest úgy hozzá állni a dolgokhoz, hogy a lehető legkevésbé bántsalak meg. Ellenben te, lelkileg belém kötöttél ahol csak tudtál. 1,5 óra elég volt az elmúlt 8 hónaphoz.

És ez lett a vége. "Felőlem futhatsz, menjél leszarom."

Kíváncsi leszek ha összefutnánk valahol, "észre akarsz-e venni"...

Kurvára fáj

[rpskbeylchahjd]

15 fejezet

Kialudtam magam a 8 óra alvás nálam már azt jelenti hogy kivagyok pihenve nappal aludtam lemaradtam a prideról amire kiakartam menni csak hogy én is tisztelemet tegyem mert egyetértek a love is love mivel a beállítottságom pán érzelmi alapon döntök arról hogy kivel jövök össze lehet az lány is de csak akkor ha tényleg vonz ahogy férfiaknál is ez az amit figyelembe kell vennem . Át állítottam magamat ismét arra hogy este írok nappal alszom mert este jobb az idő elmondom hogy a 30-40 fokos melegek nem az én világom jobban szeretem az őszt sokkal több szettem van mint nyáron . A pulcsi melegben is rajtam van úgy szoktam megoldani , hogy nem veszek alá semmit kényelmes és puha végre találtam egy újat amit most kiélvezek addig ameddig nem keményedik meg a pamut h&mben találtam egy Harvard egyetem feliratù hoodiet teljesen bele szerettem olyan ming egy kis kincs nekem most a learazason sajnos nem talalàltam rövid shortot amit utcara is felvennèk èvekig rejtegettem magamat pedig híztam a terapia miatt kitudok mozdulni ès nem érzem rosszul magamat ha néznek vagy rólam beszélnek mert leszarom az egészet ki mit gondol régen sokat törődtem vele hogy mitgondolnak mások nem olyan régen tudtam kimondani hogy nem érdekel.Legyen úgy ahogy akarom rendeltem egy polcot ami hamarosan megérkezik és elkezdhetem a könyv gyűjtést mindig is gyerekkoromban nem csak egy sajatról de mások könyveit is szeretem olvasni sokat inspiraltak azok a könyvek amiket olvastam vagy kaptam örülök annak hogy felnőttem ahoz hogy írjak és ne csak azt mondjam hogy majd egyszer képes leszek azt mondom ha halasztasz valamit de erzed magadban az erőt ne halaszd tovább kezdj neki és legyél motivált abban amit csinalsz .Várod az igazit de nem mersz ismerkedni kezd el ne halogasd ott a tinder azt az alkalmazást tartom a legnépszerűbbnek ahol nekem is volt már olyan találatom egyszerűbb mint felszedni valakit egy bárban kicsit bizalmatlan de érdekes a mai 21 századi nőknek vagy férfiaknak már az internetes társkeresés benne kell legyen. A fejükben hiszen már nem a középkorban élünk értem hogy te régi módi vagy te akkor is higyj benne ha hiszel valamiben a dolog nem sülhet el rosszul.Ha mersz nyersz elvhez tartom magamat minden téren ha jó vagy lehetsz rossz ha jó akkor pedig válhatsz rosszá ez egy ördögi körforgás miota kinyitottam a szivem sok ezer száll rózsa nyílik ki belőle.

[avicdsgn1]

Fábry Sándor: Az Orbánt kedvelem, a Gyurcsányt meg utálom, mint a szart Ez is egyre hülyébb. Most vonatkoztassunk el attól kit utál meg kit imád...ezt a részét pont leszarom. Egyéni probléma. De a sok baromság mit összehord. pffffffffffff. „az egész Soros Alapítvány meg ilyesmi.” A műsorvezető rákérdezett, Fábry mióta nem szereti a Soros Alapítványt, hiszen egyik könyve, a Dizájn center a szervezet támogatásával jelent meg, Ember folyton azok őrjöngenek, hogy a Soros a főmumus meg, hogy kiket pénzel és kik Soros-ügynökök akik rengeteg pénzt kaptak és a Soros alapítványa támogatta őket. Nem érzed kicsit furának??? Baszki mindenkire kígyót-békát ordíbálnak, hogy Soros ügynök meg a Soros fizeti. Akkor ők is Soros-ügynökök, mert őt is meg  az imádott cigóvajdáját is a Soros fizette és a HÁLÓZAT(ugye a NER suttyók elmélete alapján a Soros Alapítvány egy zsidó összeesküvő hálózat része) Akkor mi a faszról beszélünk jóember?? TE VAGY A SOROS HÁLÓZAT ÁLTAL PÉNZELT meg az imádottad!!! Ti vagytok akiket az alapítvány a legjobban tolt!! Akkor mi a faszomról beszélsz? “Hirdettek egy nagyon komoly antikommunista programot, erre a választások után pár héttel összefeküdtek a saját gyilkosaikkal “

De ez a legelmebetegebb. Milyen gyilkosaikkal? Ember ti a ruszkik és egy volt KGB-s tömeggyilkos kulcsembereit mentegetitek és az 56-ot tankokkal szétzúzó ruszkik faszát szopjátok és nekik szurkoltok. Baszod ott vannak a belvárosban Budapesten a golyónyomaik. Akkor ki fekszik össze a gyilkosokkal?? Hol voltak ott már gyilkosok te elmegyógy állat? Ott vannak a gyilkosok. Most épp a szomszédodban zúznak meg gyilkolásznak megint. Ott vannak a gyilkosok!!! És éppen ti fekszetek össze velük már régóta. Húzd már ki a fejed seggedből te vén ripacs!! Azoknak a seggét nyaljátok akik Petőfit is megölték. A ruszkik....akkor ki fekszik össze a gyilkosaikkal??? “DK állt a tanártüntetések mögött.” Jah igen bocs....és a szemét ELyu miatt nem tudnak adni fizetésemelést nekik. Direkt ezért csinálják!! Bizony. És DK-s ÁlDebrenceniek tiltakoznak a kínai szar miatt is ami kb szétbassza majd az egész környéket. Ahogy szokták. Félkegyelmű Egyszerűen rossz olvasni ennyi sötétséget és téveszmés beteg szart. Én elhiszem, hogy ezek a NER talnyalók kaptak valamennyi pénzt és ezért végignyalják a padlót is nekik, de ennyit nem ér meg, hogy ennyire féreg legyél érte. "aki fizet, az rendeli a zenét" by: Fábry Sándor Amennyiben egy kricsmiben bázseváló vagy....jah

[ertednyilt-viragok]

Én akkor nem erőltetem ezt a barátságos dolgot, nyugodtan szarj le te is, ne keress, nem veszítettem elég embert az életemből így is. Tedd meg te is, és mutass rá arra, hogy milyen naiv voltam akkor, amikor azt gondoltam hogy a mi barátságunk még felnőttként, anyukaként is tartani fog.

[kinlodok]

Imádom, hogy egyes emberek játsszák itt a nagy embert, hogy ők így meg úgy mellettem lesznek, meg minden egyéb hazugság, és értitek, arra is képes, hogy másnak máshogy adja elő, hogy én milyen vagyok... Ember, borderline vagyok... Milyen lennék? Értem én, hogy fáj az egész, de baszdmeg, kurvára nem tehetek róla, hogy ennyire elkúrták a kibaszott kurva életemet, és most végre 19 évesen teszek magamért. Eljöttem terápiára, azóta egyszer sem tudtál írni, hogy én mégis hogy vagyok... Neked fontosabb a csajod, meg minden faszom... De azért össze vissza ígérted, hogy majd sütsz nekem sütit, amikor bent leszek. Hogy majd főzöl nekem... Persze, én hülye meg elhittem... Mert engem sosem szerettek kiskoromban, és mindig bedőlök a szép szavaknak, hiába határozom el, hogy most nem fogok... Sajnálom, hogy neked is kibaszottul kevés voltam. Ugyanolyan vagy, mint a többiek. És nem csak te vagy a hibás, én is, de én sosem ígértem meg olyat, amit ne tudnék betartani... Ellentétben veled... De ne aggódj, nem zavarlak többet sosem, mostantól jó életed lesz, és nem fogunk többet beszélni... Fáj, igen, de nem érdekel. Mind a ketten ugyanolyanok vagytok. Nincs semmi különbség köztetek, mert mindketten leszartok magasról. Azt sem érdemled meg, hogy sírjak miattad, mégis ezt teszem. Itt fekszek a szobában, és bőgök, mint egy idióta. Pedig nem érdemled meg. De tudod mit? Leszarom, oké? Leszarom. Baszdmeg, kurvára leszarom. Légy kibaszott boldog a kurváddal, ahogy eddig is tetted, te utolsó féreg. Befejeztem a ragelést mára, álomba sírom magam egy utolsó kígyó, kobra, féreg miatt. Na, kibaszott jó éjszakát mindenkinek.

[csacskamacskamocska]

Jöjjön előbb néhány rossz (szomorú, de elég hosszan)

A passzív-agresszív kurva nénikéd! Erre legutóbb figyeltem fel, akkor világosodtam meg, hogy milyen dühítő viselkedésforma. Most arra jöttem rá, hogy ez már kóros lehet. Meg arra jöttem rá, hogy elképesztően sokat fejlődtem (ez mondjuk jó), mert pár éve még nemcsak elszenvedtem volna csendben, hanem tényleg nyomorultul éreztem volna magam. Annyira tiszteletben tartottam, hoogy más felnőtt emberek azt csinálnak és mondanak amit csak akarnak. Na, ez igaz is, csak nem következmények nélkül. A játszma akkor él, ha a másik forgatókönyve szerint játszod a szereped. A kommnikáció fárasztó dolog, olyan mintha folyamatosa sepernéd az utat. Passzív-agresszív viselkedés, ha a másikat felesleges magyarázkodásra kényszeríted azzal, hogy információt tartasz vissza. Nem tudod máshogy uralni az eseményeket és a saját indulataidat. Passzív-agresszív viselkedés, ha a másikban szándékosan keltesz feszültséget alacsony szintű hatalmi fegyverekkel. Ha óvatoskodni kell mert könnyen megsértődsz. Legyen ahogy akarod, leszarom. Bújtatott agresszió. Ja, a sértődéssel vádolás is passzív-agresszív viselkedés mert a másik valós és jogos érzéseit devalválod. (nem könnyű különbséget tenni, ez tény) Én tudtam előre, hogy ez fog történni felkiálltások -- akkor miért nem mondtad, baszod? ja, hogy mert nem tudod normálisan elmondani a véleményedet, az érzéseidet? Hagyjuk, majd megoldódik, mondod miközben érezhető, hogy a másiknak fontos az adott dolog. Ez kényszerítés és az én fogalmaim szerint elhagyás. Te nem fogod csinálni, és vélhetően a másikat is le fogod baszni utólag, ha csinálja. A gyakran megjelenő szarkasztikus humor megakadályozza a valódi érzések kommunikációját. A szarkasztikus humor szórakoztató, de olyan mint az utalgatás, elbizonytalanítja megalázza az embert.

Szóval, nem tudja kimutatni a dühét, nem tudja a gondolatait, saját magát megfelelő módon képvisleni és érvényesíteni. Segítségre szorul valójában. De attól még az ember agyára tud menni. Megoldás kétféle van. Elkerülni őket jó messzire. Higgadtan képviselni magunkat teljes mellszélességgel és vállalni a következményeket. Ez valószínűleg dühöt fog kiváltani, de nincs más járható út, csak az, ha igyekszünk példamutatóan kommunikálni.

Ez akár külön posztot is megérdemelne, de irtózom tőle, hogy ennyi negatív dolgot szemeteljek a blogomra. Az lenne a címe, hgy "mert megérdemlem" Ő nem szokott eljárni sehova, igazán megérdemli, hogy kirúgjon a hámból... (ugyanezzel a szöveggel megy el minden héten bulizn, inni) Neki alig volt pasija (öhm. a férjét vagy négy faszival csalta meg, és nem tudom mik számítanak pasinak, de elég sokról tudok, mondjuk boldog szerelmei tényleg nem nagyon voltak), de a sírásrívás azon megy, hogy lesz-e még neki faszija. Nem tudom, nem tudom, amikor nem vagyok szerelmes, engem ez a dolog nem érdekel, hogy nekem mikor lesz faszim vagy lesz-e egyáltalán. Jó, én nem vagyok mérvadó. Próbálok empatikus lenni, csak nehéz mert azt mondja ő szerelem nélkül nem tud... de idegen faszikkal csókolózik a bulikban. Szerintem mindent lehet szerelem nélkül is, meg mindent lehet mindehogy. Én nem akarom, de attól még szerintem lehet.

Ez több ismerősömre is jellemző: "Én nem eszem sokat!" című bejegyzés lenne Kapcsolódik a passzív-agresszívhez is. Nem kell boltba menni vacsorát vásárolni, mert van egy kis diétás rágcsa, ő már nem szokott ilyenkor vacsorázni, vigyáz a vonalaira, nem éhes, szerinte kibírjuk. 20 perc múlva: ő farkas éhes, álljunk meg egy étteremnél és együnk. Majd ezzel a lendülettel be is tol egy adag (diétás :D) rántottsajtot, rizzsel és áfonyalekvárral. Tényleg, megmagyarázza, hogy miért diétás. Én meg drága pénzért ott kanalazgatom a levesemet, miközben valóban nem vagyok éhes. Ja és naponta egy üveg bor lecsúszik. Az önmagában 500 számolatlan kalória. Ha ezt mondom, akkor néz rám, hogy jóóóó, de a nélkül nem tud lelazulni és aludni. :D értem, csak nem szabad elfelejteni amikor az a panasz, hogy miért nem tud fogyni. Napközben, egy padon ücsörögve a vacsora bevásárlásból bevág egy fél kiló szőlőt megy egy cukrozott brióst. Majd hazaérve másfél pizzát és egy fagylaltot azzal, hogy ő ma még semmit sem evett, erre várt egész nap. Öhm, kétembernyi reggeli és minden kávézás mellé elfogyasztott valami szénhidrát után. Kólát iszik, mert ha leesne a cukra, akkor rosszul lenne. Amikor finoman megkérdezem, hogy nem gond-e ennyi cukros dolgot enni, akkor azt mondja, hgy nem gond, mert a reggeli méréseknél rendben van a cukra, ennyi belefér. Nem kicsit túlsúlyos. nem értem, nem értem, nem értem! Én is nehezen tartóztatom meg magam. Van is túlsúly rajtam, le kéne mozogni valójában. Még azzal sincs bajom, ha valaki felvállalja, hogy baszki, imádom a tésztát, édességet, ebbe fogok beledögleni, de ez van. Az emberi gyengeség elfogadható, tolerálható, az őszinteség szerethető. Az önámítással nem tudok mit kezdeni. Az is dühít amikor az önkontroll hiányából adódó problémákat viszont a környezetére terheli. Betegségek, mozgással és terhelhetőséggel kapcsolatos problémák.

Nem vagyok kellően empatikus? Kritikus vagyok a környezetemmel? Biztos igaz mindez is. Ezért is szégyellem amikor ilyesmit le kell írnom, mint ez a mai poszt. De mit tegyek, ha feszít, bosszant? Nem két napja, hanem most tetőzött. Szembe kéne állítani a dologgal és felforgatni az életét vagy éppen megmenteni? Nyilvánvalóan kóros a dolog. Egyiknek sincs szüksége segítségre. (jah és nem fizet ki 14 ezret pszichológusra, neki arra nincs pénze, de kifizet összesen 20-at kártyajósra meg auraterápiára meg faszomtudja mire)

Most így a végére teljesen világos, hogy magamban kell ezeket rendezni. Valahol azon a vonalon vannak gondjaim, hogy mit várunk el, mit tartunk megengedhetőnek és mi a felelősségünk egy barátságban.

[baszottgerbera]

Változik a véleményem.

Egyfolytában változik.

Egyszer örülök, hogy élek.

Másszor pedig már a halálomon gondolkodok.

Míg reggel tetszik amit a tükör mutat nekem, addig estére érve undorodom saját magamtól.

De miért teszem ezt? Miért van az, hogy az egyik pillanatban büszke vagyok magamra, míg a másikban inkább a sötét sarokba bújva rejtőznék el a világ elől?

Mások így is lenéznek, kibeszélnek, mutogatnak rám. Akkor legalább én magam miért nem tudom a lényemet szeretni?

Miért nem tudok megelégedni testemmel?

Miért rontom ezzel is, az így is botrányos életemet?

Igen nagy a csípőm, vagy éppen kicsi.

Igen nagy a vállam, vagy éppen kicsi.

Igen alacsony vagyok, vagy éppen túl magas.

Van rajtam felesleg, vagy éppen felszedhetnék pár kilót.

A hajam is egyenes, göndör, vagy hullámos.

A szemem színe kék, zöld, fekete, sárga, barna.

Én, én vagyok.

Belőlem csak egy van.

Ahogy mindenki másból is.

Mondjatok rólam olyat amilyet akartok!

De miattatok nem fogok megváltozni.

Csak magam miatt. És ha én így érzem jónak a dolgokat, akkor se fogsz érdekelni.

Magasból leszarom.

MERT ÉN, ÉN VAGYOK. És NEM Te!

Miért foglalkoznék egy olyannal, aki szintén gyűlöli magát, és ezt rajtam vezeti le?

[kepeslajoska]

Halló főnök!

Szevasz Gergő! Mi újság!

Elég durván emelkednek az élelmiszerárak.

Ezt te meg honnan tudod? Csak azt ne mond, hogy voltál vásárolni!

Valóban, az nem szokásom, engem teljesen lefoglal, hogy naponta kell belehazudnom a tévé kamerákba. A nagymamám, tudod, ő nyugdíjas, ő szokott.

És akkor most mit tegyek? Megállítottam a migránsokat, a járványt, a sorosista Brüsszel támadását. Még az árakkal és én törődjek? Különben is, én leszarom, én a Gundelből kapom a kaját.

Én is. Hidd el, de sok nyugdíjas már nyomorog, nem fognak úgy téged imádni, ahogy elvárható.

Ugyan már! Mi hasznom nekem a nyuggerekből? Hadd zsörtölődjenek, előbb-utóbb orvoshoz, vagy kórházba kell menjenek, és  akkor nekik úgyis annyi! Azt hiszed, hogy én olyan gazdag vagyok? Se vagyonom, se megtakarításom, össze kell húzzam a nadrágszíjat, a korábbi napi háromszori marhapörköltet, uborkával le kellett csökkentenem napi kettőre.

Nem kéne mégis nyugdíjat emelni?

Hagyjál már ezekkel a dolgokkal!

Bocs főnök. Akkor mi legyen?

Várjál csak!

Igen?

Van egy ötletem. Ne foglakozzunk a nyugdíjakkal, csináljunk nekik egy negyedéves propaganda újságot, abban majd bárki elolvashatja a hőstetteimet. Szerintem pár milliárdból kijön, aztán a probléma megoldva.

Zseni vagy vezérem!

Tudom Gergő, tudom. Az újság neve meg legyen JóKor. Így nagy k-val.

Félelmetes az eszed mein führer! Ez a név adja magát, ott van, hogy „Jó” és a folytatása a „Kor”, a  kormányra utal. Jókormány! Fenomenális!

Jól van Gergő. Akkor ezt az ügyet is lerendeztük. Csak bátran szólj máskor is, ha úgy látod, hogy a magyar embereknek gondjaik vannak!

[wannafuckingenditall]

Szóval, hol is kezdjem...

Ez a kis szöveg neked szól és remélem egy nap veszed majd a fáratságot , hogy elolvasd. Az elején mikor elkezdtél ignorálni azt hittem , hogy csak elkerülte a figyelmed vagy esetleg történt veled valami ami miatt nem akartál senkivel beszélni, pontosan ezért békén hagytalak pár napra. Viszont ezután mikor hetek teltek el és én még mindig semmi jelet nem kaptam tőled a legrosszabb gondolatok bukkantak fel a fejemben, azt hittem kinyírtad magad vágod?! Azt hittem , hogy kurvára nem élsz már mert csak ezt tartottam ésszerűnek. Minden nap legalább tízszer jutottál eszembe , folyton sírtam mert segíteni akartam BÁRMIBEN IS AMI TÖRTÉNT , de neked én nem kellettem. Egy idő után körülbelül 3-4 hét után miután nem írtál vissza elkezdtem körbe kérdezősködni az osztályba de ők azt mondták már nem voltál bent egy ideje... miafaszomat csinálsz magaddal ha?! Hétről hétre , hónapról hónapra csak rád gondoltam , egyszerűen nem fért a fejembe , hogy én nem számítottam neked... 8 hónappal később végre láthattalak... olyan szép voltál és szinte ragyogtál ahoz képest, hogy csak feketébe voltál... ahogy újra beszéltem veled, igaz , hogy csak pár mondatot próbáltam úgy viselkedni mintha meglennék és ez az egész nem viselt volna meg. Az a legnagyobb bajom , hogy valszeg tudom miért csináltad amit akkor és még meg is értem csak az nem fér a fejembe miután láttál és láttad , hogy nem vagyok mérges miért nem tudtál legalább válaszolni nekem... nem tudom apukáddal min vesztetek össze... és valószínűleg sose fogod elmondani nekem mert már kipótoltál és ahogy valószínüleg te is úgy érzed, hogy én ugyanazt csináltam be kell , hogy valljam , hogy igaz lettek itt is barátaim de 2 év után sincsenek hozzám olyan közel mint te voltál csakhogynem pár hónap után. Az a két mondatos beszélgetésünk az üres folyósón... ahogy rámnéztél és bocsánatot kérték kurvára oda akartam szaladni es megölelni téged, elmondani , hogy nem haragszom és , hogy minden rendben lesz...De helyette elfordultam és lefutottam a lépcsőn, csak , hogy ne lásd a könnyeimet amik megállíthatatlanul folytak le az arcomon. Őszintén még most is és a repülőn is míg mentem haza azon marcangoltam magam , hogy miért nem öleltelek meg... Mindig is te adtad a legjobbakat... Imádtam az illatod mindig megnyugvásra leltem benned. Annyira hiányzik az érintésed, azok az ölelések amiket óra közben váltottunk és én belesírtam a válladba, míg mindenki más úgy nézett ránk mintha őrültek lennénk de az nem érdekelt engem mert csak is te számítottál. Aznap mikor rám néztél míg én álltam sorban a büféhez és én megforgattam a szemeim rád mintha mérges lennék... annyira bánom mert ez egyáltalán nem igaz. Örülök hogy talaltál új legjobb barátnőt és mégjobban örülök , hogy találtál valakit aki elfogad úgy ahogy vagy és szeret mindennel együtt bevallom a srác kicsit furán néz ki nem fogok hazudni xD. De szívem annyira örülök neki, boldog vagyok , hogy te az vagy és megtaláltad a szerelmet (még akkor is ha a csávó 19, de őszintén én magasról leszarom azt. Csak örülök , hogy szereted őt) csak az fáj , hogy mástól kellet megtudnom... valaki olyantól akivel együtt jársz olaszra és ő mégsem tudta , hogy mi már nem vagyunk barátok. Az a legszebb az egészben , hogy ha te nekem holnap annyit írnál, hogy szia bocs , hogy egy fasz voltam, én azonnal válaszolnék avval , hogy semmi baj és újra ott lennék neked bármikor. Még akkor is ha 1200 km-re vagyok tudd , hogy rám mindig számíthatsz. Nem is kell bocsánatod kérjél ha csak rám írnál bármilyen problémával én máris úgy tennék mintha az egész megsem történt volna és ott lennek neked ugyanúgy mint 10 hónappal ezelőtt. Szeretlek.

[the-death-is-my-desire]

„Leszarom anyádékat, leszarom apádékat, leszarom a többi rokonodat is, leszarom az osztálytársaidat. Engem egyedül Te érdekelesz, és kurvára teszek más véleményére. Különben is, őket támogatták, míg Téged senki, de én itt vagyok Neked, ez fogd fel végre. Úgy vagy jó, ahogy vagy, ezt már ezerszer megmondtam már, de ha kell, ezeregyedjére is elmondom neked.”

- Ő

[szargyerek]

Eljutottam addig a pontig, hogy leszarom.

Nem érdekel, ha nem jössz, ha nem látogatsz meg. Leszarom, hogy nem vagy mellettem, akkor sem, mikor tudod, hogy szükségem van rád.

Nyugodtan legyél mással. Legyél kibaszott boldog. Majd megszokom, hogy akitől a legtöbb törődést várnám, most egyszerűen nem foglalkozik velem.

De akkor ne is számíts arra, hogy olyan könnyen vissza fogsz kapni, mint ahogy azt te hitted. Ha egyáltalán vissza akarsz kapni. Vagy ha egyáltalán én akarom.

[goodgirlbadhabits0203]

Ne haragudj, de én tisztelem magam annyira, hogy a tegnapi után nem vagyok rád kiváncsi. Nem érdekel, hogy kivel, mikor , vagy hol kursz. Telibeszarom hogy kit hogy baszol át. Nem érdekel mit teszel. Nem érdekel hogy baszod el a dolgaidat. Innentől kezdve nem érdekel hogy téged mi bánt, nem érdekel hogy mi esik rosszul, nem érdekel miért vagy szomorú, és ugy alapjáraton is leszarom hogy mit történik veled. Unom. Kibaszottul unom, hogy én mindíg turok es turok. Elturom azt, hogy engem mindenki megalaz,hogy soha senki nem becsult semennyire, adhattam en akarmit vagy lehettem en akarmilyen. Unom hogy engem soha senki nem szeretett, es unom hogy en barmit, akarhogyan csinaltam, soha nem voltam eleg semmire. Unom hogy belementem egy olyan dologba, amivel eleve leertekelem a sajat szememben, es a te szemedben is magamat. Es ennek ellenere,hogy en MIATTAD a sajat onbecsulesemet dobtam ki a kukaba, ezek utan neked mindegy hogy te kivel kursz. Ja ertem,akkor menj es kurd meg az osszes kurvat amelyik szembe jon veled. El nem tudom mondani hogy mekkorat csalodtam benned, es hogy mennyire faj ez most nekem. En vagyok a hulye, mert 100adjara is ugyanabba a hibaba esek, es 100adjara is elhitetem magammal hogy nekem erre van szuksegem. Hogy nekem eleg ez. Nem kurvara nem eleg. Ha jobban belegondolok, valojaban toled nem kene tobb. Tobbre van szuksegem de nem toled. Csalodtam benned, es en vagyok a legnagyobb idiota mert ugy nezel hulyenek ahogy akarsz, es ugy hasznalsz ki ahogy akarsz, mert hagyom, es mert egy naiv fasz vagyok. Tudod mit? Nincs erre szuksegem. Igenis tobb onbecsulesem van annal hogy nekem erre legyen igenyem. Es megnyugodhatsz, ez volt az utolso regeny, amit tolem kapsz. En nem fogok szenvedni a te titkolozasaid miatt. Elengedlek, mert a dolog, ami regen a legboldogabba tett, mara a legszomorubba tesz. Ez tomeny szenvedes, semmi mas. En akarhogy erolkodom,a legjobb onmagam sem lesz eleg jo neked soha. Faj, es fajni is fog meg egy darabig, de 2 szar kozul megint a kevesbe szart kivalasztottam. Csak a szokasos. Leszámoltam azzal, hogy az időmet másoknak adjam. Hogy úgy adjam másoknak, hogy nem értékelik. Hogy természetesnek veszik a jelenlétemet. Leszámoltam azzal, hogy azoknak adjak magamból, akik nem akarják tudni az érzéseimet. Akik csak akkor akarnak jelen lenni, amikor az élet napos oldala tündököl. Akik nem kíváncsiak arra, hogy milyen az egészem, mert elég nekik egy darab belőlem. Hiszen annyi számukra pont elég. Amolyan nem túl sok és nem is kevés alapon. Mert az egész már terhes lenne számukra. Ott már bele kellene állni. Törődni kéne, figyelni kéne, szeretet kéne.Az idő véges, és nem akarom szétmorzsolni apró darabokra a bennem lévő értékeket pusztán azért, hogy nekik jó legyen. Miért keressük azon emberek társaságát, miért követeljük olyanok figyelmét, akik nem önmaguktól adják azt nekünk? Egy időmet pazarlóhoz kötődtem, azt hittem, ha most fáj, egyszer majd nem fog és minden az igazi lesz. Igazam is lett, hiszen már semmi sem fáj, de erre már nélküled jöttem rá. Szedelőzködnöd kellett és örökre felégetned magad mögött mindent, amit itt hagytál volna. Tudom, én voltam az, aki mindig megtalálta a legjobb mentséget a hazugságaidra. Arra, hogy miért épp Te. Arra, hogy ha most épp nincs, de később ennek még lehet jövője. Kértem mindig egy utolsó szót, ami egy ideig reményt töltött belém. Minden erőmmel élesztgettem egy olyan kapcsolatot, ami már rég halott volt. De nem vagyok csodatevő, talán épp ezért tartunk pont itt most.

Önző voltam a végtelenségig. Ragaszkodtam. Akartalak. Akármennyire is fájt. Nem láttam tisztán, hogy Te még rajtam is túl tettél az idők során. Én nem lehetek önző, nem akarhatok olyat, ami engem nem akar viszont. A saját érdekeidet helyezted előre, mivel én nálad soha nem fértem meg abban a listában. Ragaszkodtam emlékekhez, legalábbis azokhoz, amik még azt igazoltál, hogy volt valaha jó is, voltak idők, amikor más voltál. Könnyíteni akartam ezzel, de mindez ide már édes kevés volt.Nem kellett volna visszahúznom azt, ami már nem fogja a kezem. Csupán csak magasabbra emelni a fejemet és az önbecsülésemmel kézen fogva elsétálni messzire.

[verespenge]

Fél év

Fél év, igen holnap lesz egy fél éve, higy szakítottál velem egy másik exed miatt. És tudod mit fura, fura az, higy fél év után végre én röhögök rajtad, én vagyok az akinek a legtöbb napja tökéletes és minden nap új barátokat szerez ha már a “régiek” utálnak. Emlékszem pontosan, hogy mi történt ezen a két napon: elösször úgy volt, higy elmegyünk pénteken fagyizni de én nem tudtam, hogy ráérek-e .Utána egész nap szartál rám és más lányokkal voltál, de tudod mit én bíztam benned mert én már annak örültem, hogy végre valaki szeret. Később az egyik exed elkezdet belepofázni, higy én ezt miért viselem el. Oda ment hozzád és beszélt veled,(mai napig nemtudom miről)és utána eltüntél nem láttalak egész nap. Később szólt a jelenlegi legjobb barátnőm, higy sirtál és hagyjalak békén, hallgattam rá ami pedig nagy hiba volt, mivel ha akkor léptem volna talán nem sírok utánad fél évig. Amikor hazafelé megkérdezték, hogy mi van veled elkapot a sirogörcs, összeszedtem magam és csak annyit mondtam, higy semmi. Edzésen végre sikerült lenyugodnom de amint kijöttél ott voltál, és láttam ahogy átbasztátok a harmadik fiút aki ott volt és akkor kezdtem el agyalni, hogy mi van ha velem is ezt csinálod. Átmentem az úttesten és meg akartam beszélni a dolgokat, te csak intettel egyet.(az se biztos, higy nekemxd) Egész este sírtam és hajnalban is felkeltem és depis dalokat hallgattam. Másnap (péntek13.án) reggel oda mentem hozzád és megkérdeztem, higy mivan? Te csak legyintettél egyet és azt mondat hogy: “a faszom kívan most mindennel”. később ott röhögcséltél az exeddel amivel próbáltam nem törődni. Utolsó órakor oda jöttek hozzam páran, hogy most mi van veled és, hogy szakítottunk-e? Azt feleltem, higy nem, de akkor elmondtak hogy te írtál nekem... megnyitottam az instat, az üzenetet és ott szerepelt @*********_****** 7 új üzenet. És igen ott volt, ott volt az, hogy szakitasz. Fájt de nem tudtam vele mit kezdeni szóval legalább eljátszottam higy leszarom.... igaz azóta annyi dolog történt veled ami ennél sokkal jobban fajt dehát ez van.