#ennyi volt ez a barátság

[mirabellomonferrato]

Barátok és más blogok

Két éve meséltem el egy barátnőmnek a tervem. Pillanatok alatt megfertőződött. De nem csak ő, más emberek is. Az ötlet sokszor már korábban bennük volt, de elhangzott olyan is, hogy csináljam csak, ők majd tanulnak az elbaszásaimból. :D A barátnőm azonban beszállt a keresgélésbe, és mint rendszerszervező mérnök, hordta elém a házak mellett az információkat is. Sok, lelekes barátom mellett, ő volt az egyetlen aktív támogatóm, amiért végtelenül hálás vagyok neki. (azt gondolod, hogy egyedül vagy a világban, miközben naponta több ember próbálja áttörni a falat amit építettél vagy képes éveken keresztül beszélni hozzád a fal túloldaláról. Nem tudom min múlik, hogy az emberenek egyszercsak kinyílik erre a szeme. Talán nem akarja már tovább magányosnak látni magát. Csak ennyi)

A segítség mellett felmerült egy rakás probléma is azzal, hogy ők is akarnak házat. Először csal az volt a terv, hogy Olaszországban. Megbeszéltük, hogy délen nem, hogy a Pó síkságon nem. Aztán arra jutottunk, hgy jó lenne egymáshoz közel. Aztán arra, hogy ha együtt vásárolnánk, akkor megnőne a keret és amúgy tényleg baszom nagy 2-300 nm-es házak vannak, amik két családnak bőven elég. Minden logikája ellenére elkezdtem szorongani a közös ingatlan adta problémáktól. Csábító, ha valaki osztozik gondodban, bajodban, de hosszabb távon kibírja-e a barátság? Nem olyasmik miatt aggódtam, hogy becsapnánk egymás, inkább azon, hogy minek növelni bennem az elfojtást? A lényem egyik része nagyvonalú, a másik része aztán ugyan e miatt a nyagyvonalúság miatt magában rágódik. "persze, rakjatok medencét, kertibútort, kertitörpét, bénaházat a kertbe -- Ezt a kupit kell néznem, basszameg ez ronda, harcolni meg nem akarok" A külön villanyóra, külön gázóra megintcsak ügyintézés. A szerződés, hogy kinek mihez van joga, mi a kötelessége -- mint egy társasháznál -- megintcsak feladat. Betartani, betartatni, szinte lehetetlenség. Nem tudunk egymással annyira szigorúak lenni. Ha valaki ki akar szállni a közös házból, az megint csak probléma. Személyes fejlődésben az egyik legnagyobb lépés volt: nem hagyni magam sodródni az eseményekkel csak azért, hogy jófejnek meg cukinak tartsanak. De nem csak ez a porobléma jelent meg, hanem az igények közötti eltérés is. Úgyhogy csináltam egy táblázatot (mániáim egyike), hogy lássuk, mik az azonosságok és mik az eltérések. Az igényeket súlyoztuk, éls alaposan kibeszéltük. A lelkem mélyén tudtam, hogy "A ház" majd valószínűleg semminek sem fog megfelelni, de a rendszerezés és a megbeszélések könnyítették a keresgélés, jobban megismertük és megértettük egymás igényeit.

Kimondtam, hogy lehet együtt is, teljesen nem zárkózom el, de nézzünk külön házakat, amik 50 km-nél nincsenek távolabb egymástól.

Egyébként, ez a külön vagy egybe, ez egyszerűen egy gondolkodási séma. Ha papíron enyém a ház, nem alkalmazkodásként élem meg amikor engedékeny vagyok, hanem nagyvonalúságként. Ha nem az enyém, szenvedek az alkalmazkodástól, mert az érdekeim sérülésének veszélyét látom benne. (akárcsak egy párkapcsolatban. :D)

Kiderült, hogy vannak jól használható blogok, amit olyanok írnak, akik vettek, felújítottak Olaszországban. Bár a többség gazdag, szinte hobbi szinten foglalkozik ezzel, de mégis sok okosságot fel lehetett szedni. https://olaszorszagiingatlanvasarlas.linuxuser.hu/ Rengeteg hiteles adattal: https://olaszingatlan.blog.hu/

Most szedelőzködünk, és indulunk tovább. De közben kitaláltuk, hogy vénségünkre piacozni fogunk. A barátnőm az elképesztően szép keresztszemes képeivel, én meg a könyvespolclámpadobozaimmal. Muszáj sokáig élni, mert ennek bele kell még férnie!

[csacskamacskamocska]

5. ház

és akkor TÁDÁM, mutatom a csodát, az álmaim netovábbját és a következő napok meg hetek problémáját, hogy mi legyen ezzel a dologgal.

A ház 2x70 nm, de valójában van még egy földszinti 70 nm ami a kertre nyílik és ilyen nyárikonyha-hűsölőebédlő meg egy mondjuk műhelyszoba meg beljebb egy korrektül rendbetartott pince a hegybemarva. A kert 300 nm, több szintes, mindegyik használható és gondozható. Az egész gondozott, rendbentartott, korszerűsített. A tulajdonos egy festő volt, aki megöregedett és a családjához költözött. Nos, ez a művészi érzék ez áthatja az egész házat. Van egy forráskút vagy ciszterna, ez nem volt világos, de bent van a házban a földszinten. A hirdetés szerint forráskút, ott helyben a ciszterna szó hangzott el. 55 ezer euroért adják ezt a mesét ÉS a ház amúgy egy várban van. Olyan környezetben ahol kb lehetsz örökturista. Genova van tengerparttal együtt 30 percre, amiből 10 perc mire leérsz a hegyről a pályára. 10 percre, az országút csatlakozásnál van egy vasút, amiről nem tudjuk hova visz, még nem néztem meg. Akkor először a városról a fotók, hogy fokozzam az izgalmat...

És a ház...

Az egyik bejárat (a felső, közelebb a házhoz, mert a kert alján a másik utcáról isvan bejárat)

A keret. Vadiúj kültéri pizzasütővel meg ücsöröghető kőpaddal kilátással a várra meg persze leanderrel és fügefával és két hatalmas fenyővel ami árnyékot ad, ami csodás ajándék. Az alsó utcai résznél látszó területen még két teraszos része van a kertnek. Jól gondozható, jól művelhető.

Rengeteg fotó van még a belső részekről, ahogy mondtam is két lakás + az alsó szint, de nem enged annyit a tumbli. Most itt állok, hogy mi a fasz legyen. Mert megvenném, és a másik család is, de tudunk-e ezen osztozni? Csak együtt van ennyi pénzünk. Vagyunk és leszünk-e elég jó barátok egy közös projekthez? Összeillenek-e az elképzeléseink, az elvárásaink, a szokásaink, Mert ez már nem egy közös nyaralás. 30 év barátság kerül most nagyító alá.

Még 3 ház van hátra, bár az én szívem már foglalt.

[dendre]

Ki tudja pontosan, de talán valamikor a kilencvenes évek közepén hallhattam utoljára ezt a lemezt. Még akkor sem kerestem elő, amikor Didikével fejtegettük a jelenséget jó négy éve. Viszont a koliban megvolt ez, és másik néhány Los Andinos kazettán, és sokat hallgattuk, fene tudja miért. Eleinte poén volt, ahogy korábban is írtam a link mögött, de aztán tényleg megszerettük. Most munkaügyi okokból belehallgattam és túl azon, hogy fejből ment, már a bevezető rövid szöveg is, egészen meglepett, hogy pl. a Cuyani című szám így 25 év után is mennyire tetszik. 

Már az szép történet, hogy néhány székesfehérvári középiskolás valahogy beleszeret az andoki népzenébe, de annyira, hogy ez a szeretet aztán hosszú évekig együtt tartja őket, de annyira, hogy nemcsak zenekarként működnek, hanem egy csomószor elmennek az Andokba zenét gyűjteni, de annyira, hogy a helyiek megbecsülését is elnyerik. Ez talán nem is zenekari történet, hanem inkább egy barátság története. Mennyi esély van arra, hogy egy középiskolás zenekar együtt marad? Előbb-utóbb kihullik, akinek nem ez az élete. De hogy öt székesfehérvári kamasz mind annyira megveszik az andoki népzenéért, hogy ez lesz az élete? És ha a Hungaroton úgy dönt, hogy nem chilei folkdalokat ad ki, hanem perzsa zenét, akkor is ennyi évig jártak volna Iránba? Jó, persze a Los Andinos története sem kivétel, ezután a lemez után összeveszett a zenekarvezető és a maradék öt tag kilépett (de folytatták, Los Gringos néven - történetük szorosan összefonódik a Fonó indulásával).

Nehéz megfejteni, hogy mitől jó ez a lemez, mert az. Mitől jobb, mint az aluljárós zenekarok egy jó része? Az autentikusságot helyettesíti a vágy, hogy ezt játsszák, de akkora vágy, hogy helybe jártak gyűjteni. Romantikus is, eszképista is, mégis van benne valami, ami a szenvedély és a tisztelet keveréke. Ja, meg Jánossy Béla bivalyul felvette. Pazarul szól.

Az másik kérdés, hogy miért emlékszem erre a lemezre ilyen precízen, hogy nem is tudok róla? Alvó tudás, amit hallgatás közben pillanatról-pillanatra ébresztek fel. Mert az tényleg van, hogy a legnyitottabb korszakban beszippantott ismeret ilyen mélyre épül, bármikor előhívható. Ott van a kisagyban.

[fuckinglove666]

Mi...

Amikor 2021.07.12.én megismertelek, Ő már az életem része volt, azt hittem szerelmes vagyok belé. Első talalkozásunkkor hazahoztál, mert vittem fel még cuccokat, aztán, hogy ne kelljen annyit kocsikáznod aznap, Nálad aludtam, amikor felkeltem Te nem voltál a szobádban, ellenben egy tálcán ott pihent a nekem szánt reggeli, Tőled. Nem ettem belőle, mert új helyen nem szoktam enni, ennek ellenére jól esett a szándék is. Aznap, mielőtt elaludtunk, mindent elmeséltem az életemből, mindent, amit fájt. Te megsajnáltál, majd belém szerettél. Én pedig ott voltam neked, mint barát, te ezt elfogadtad, majd szép lassan a legjob barátommá váltál. Minden nehéz döntésben, minden jó pillanatban, Te ott voltál nekem. Én közben próbáltam Rajta túl lépni, aztán idővel, mikor minden reggelem Veled kezdődött, és minden éjjelem Veled záródott, rájöttem, hogy én is Beléd szerettem, idővel több lett köztünk, én nem mertem bevallani még magamnak sem, hogy többet érzek irántad, mert féltem, hogy mi van, ha nem működnénk, nem menne, és elveszítenélek. Erre pedig még gondolni se mertem. Aztán egy nap több lett köztünk, mint barátság, de én nem mertem kimondani, hogy együtt, mert még mindig féltem. Aztán egy nap úgy ébredtem fel Melletted, hogy nekem ez nem megy. Meguntalak. Unalmasak voltak a napjaink, már nem csináltunk egymás mellett semmit, tényleg csak léteztünk. Nekem ez nem tetszett, véget szerettem volna vetni neki, Te pedig hazaköltöztél. Nekem ez jól jött, mert nem kellett megmondanom, hogy nekem ez ennyi volt. Eltelt 1 hónap, mióta elmentél, én új embereket ismertem meg, amit neked elmeséltem, gondolván, hogy barátok maradtunk. Neked ez nem tetszett, beláttam, hogy hibáztam, abban az 1 hónapban én rájöttem arra, hogy szerelmes vagyok beléd, hogy nekem minden, amit keresek valakiben, az Benned megvan. Te elutasítottál. Azóta már sokszor. Én pedig nem értem a mai napig sem azt, hogy valami, ami ennyire erős volt több, mint 1 évig, hogy tudott elmúlni..Persze, hibázunk, mindenki hibázik, mert emberek vagyunk, te is hibáztál, én is, és mindenki más is. Benned mégis valahogy elmúlt minden, amit irántam éreztél. Neked hála és a Mi kis történetünknek, több dologra is rájöttem, az egyik például az, hogy "aminek eleje van, annak vége is szakad majd" legyen szó barátságról, vagy szerelemről. A másik pedig az, hogyha valaki a barátom, soha ne akarjak tőle többet, mert mindkettőt elveszítem. Ami viszont talán a legfontosabb, amit megmutattál nekem Te, akire a világon a legjobban szükségem volt, hogy már nincs szükségem senkire. Elvitted magaddal az összes emlékünket, az összes közös percünket, mindent, amihez együtt közünk volt. Egyre kevesebbet látom már önmagamat is, amióta nem vagy az életem része, de ennek talán így kellett történnie ahhoz, hogy megtanuljam azt, hogy létezik jó ember rossz időben, és csak remélni tudom, hogy idővel, ha elkezdesz új embereket megismerni rájössz arra, hogy neked bizony én voltam AZAZ ember, mert nekem igenis te voltál az, és te mutattad meg nekem, hogy milyen érzés az, ha tényleg szerelmes vagyok, mert 22 év alatt bennem senki nem keltett olyan érzéseket, amilyeneket te. Ha soha többet nem beszélünk, és te is ugyanúgy egy lecke voltál az életemben úgy, mint eddig bárki más, hálás leszek neked az összes emlékünkért, amit együtt átéltünk, és mivel a legjobb barátom is voltál egyben, így lehetetlennek tartom, hogy Téged bármikor is elfelejtselek, de egyet mindenképp megtudok ígérni: Rólad mindig mosolyogva és csillogó szemekkel fogok mesélni, mert habár a jövőmben nem fogsz szerepelni, a szívemben mindig jelen leszel, és így vagy úgy, de mindig is hozzám fogsz tartozni, és egy részem mindig hozzád fog visszahúzni, történjen bármi is. Most, holnap, 5/10 év múlva, Neked bármikor lesz helyed mellettem, mert nekem te vagy AZAZ ember...

Szeretlek, ma, holnap, és életem végéig.

[gyotroszerelem]

Az élet döntések halmaza. Vannak a nagy döntések, például amikor férjet választunk és még nagyobbak, mint például... És végül el kell döntenünk miként kezeljük az expasi kérdést. Egyes nők megőrzik a hideg vérüket, míg mások.....

Este az ex faktort számolgattam. Matematikában azt tanultuk, hogy az X az ismeretlen. A+B=X Ezt tovább fejlesztve jutottam arra, hogy mi+mi az Excel való barátság? Lehet, hogy ez egy megoldatlan egyenlet? Vagy az egykoron szenvedélyes szerelem kedélyes barátsággá szelidíthető? Mindenképpen izgalmas talány. Köthetünk barátságot az Ex-szel?

Amikor véletlenül rábukkantam egy ruhára a szekrényben, úgy döntöttem, ideje megereszteni egy baráti telefont az ex pasimnak. Csak arra nem számítottam, hogy az IQ Light ruhafogas veszi fel. Majd eszembe jutott, hogy számkijelzős telefonja van.

-halo?

- hát hello halózó.

-szia. Nahát. Te hívtál az előbb?

-nem. Illetve én, de nem jutottam szóhoz, mert épp akkor valahogy véletlenül lenyomták az izét, tudod és akkor szétment a vonal. De én voltam. És hallottam Natasát. Bocsánatot kérek tőle. És hogy van Natasa?

- hát, megvan. Jól van. Te hogy vagy?

-én bizony őrülten jól.

-de nem őrültél meg?

-kösz szépen nem vagy vicces. Épp elég nehéz. Az első telefon.

-tudod.

-talán jobb lenne, ha az előre megírt monológgal folytatnám.

-á helyes szóval készültél.

-figyelj. Mit szólnál ha mostantól kezdve a korábbi nem veszek rólad tudomást stílus helyett, megpróbálnánk barátok lenni?

-tetszik az ötlet. Fel akartalak hívni de nem tudtam jó névvel vennéd e.

-egyutt ebédelünk haver?

-ebédeljünk.

Azelőtt az ő nevére foglaltattam asztalt de most feláldoztam a nevemet hiszen erre valók a barátok nem? Egyértelműen látszott, hogy zavarban van. Furcsa volt, hogy új baráti minőségemben együttérző lettem. Míg régi barátnői énem közben nosztalgiázott.

Egy órával később megoldottam a megoldatlan barátság egyenletét. A megoldás a következő. Cosmopolitan+Whisky= barátság az Ex-szel.

-na jó. Mesélj a lányról.

-komolyan?

-persze. A barátok kitárgyalják a magánéletüket. Úgyhogy halljuk barátom. Milyen a leányzó?

-hát ööö. Nagyon nagyon helyes.

-oke ennyi. Inkább ne beszélj róla ha nem megy. Tudod mit? Maradjunk abban, hogy csak abból beszélünk a kapcsolatainkról ha már komolyra fordult a helyzet. Jó?

-...... Ez elég komoly. Eljegyeztem. Azt akartam, hogy tőlem tudd meg.

-aahh mintha késsel szúrkálnák a fejem. Nézd nem tudtam, hogyan mondjam el neked. És amikor felhívtál...

-ELJEGYEZTED? Hogyan jegyezhetted el amikor alkalmatlan vagy az efféle kötöttségekre igaz? Sőt, ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy soha többé nem fogsz megnősülni. Soha!

-változott a helyzet.

-annyiban, hogy nem engem veszel feleségül.

-nézd Natasa és én ...

-ki ne ejtsd a nevét mégegyszer. Nem akarom hallani ezt a nevet. Te 2 évig szórakoztál velem, hogy a végén el vedd ezt a 25éves csitrit akit 5hónapja szedtél fel!

-én nem szórakoztam veled

-igen, jó, persze,. Igazad van. Nem szórakoztál velem. Bocsáss meg mennem kell. Erősen lüktet a fejem

-kerlek várj.

-mi az mit akarsz?!

-ne így legyen vége

-te akartad, barátom. Én jóhiszeműen jöttem ide. Ezért ennél jobb vége nem is lehetne ennek a rémálomnak. Úgyhogy menj gyűrűzd meg, vedd el az izékét... Natuskót vagy hogy is hívják és legyetek boldogok. Miattam ne aggódj. Szia

S02E18

[ertednyilt-viragok]

Én akkor nem erőltetem ezt a barátságos dolgot, nyugodtan szarj le te is, ne keress, nem veszítettem elég embert az életemből így is. Tedd meg te is, és mutass rá arra, hogy milyen naiv voltam akkor, amikor azt gondoltam hogy a mi barátságunk még felnőttként, anyukaként is tartani fog.

[depressionisnotagame]

Ha letiltasz, nem tudok mit kezdeni veled. És... Most oké, legyek én a szar, a geci.. Bla bla bla, de kérlek nézz már magadba. A saját érdekedben. És amúgy, ha nem engedsz befejezni egy "veszekedést", miért várod el, hogy akarjak beszélni veled? De most kibaszott komolyan.

[realjudit]

Egy sziával indult aztán egy viszlát lett a vége.

Végülis, semmi sem tart örökké.

[brokeninside666]

amikor szépen lassan tényleg elveszíted az összes olyan személyt, akik fontosak számodra...

[szivtelenkisgeci02]

Minden 8.osztályban kezdődött amikor megismertem egy lányt akivel szinte egyek voltunk. Rövid idő alatt ő lett a másik felem a legjobb barátom. Mellettem állt mindenben és mindent el mondtunk egymásnak de ez csak egy sima sulis barátság lett a számára. Ami nekem nagyon fájt hiszem nagyon hamar tudok kötödni az emberekhez sajnos olyanokhoz akiknek fele annyira se vagyok fontos. Teltek múltak a hetek és egyre kevesebbet foglalkozott velem amit nem tudtam már elviseli ezért pengéhez nyúltam és meg vágtam magam többször...Ahogy egyre rosszabbodott a általam hitt barátság folytonossá vált az önbántalmazásom. Romlottak a jegyeim romlott a viselkedésem. Végül az iskola pszichológusnál kötöttem ki minden nap jártam hogy le ápolja az újabb és újabb vágásokat de beszélgetni nem voltam hajlandó vele nem engedtem hogy segítsen. Végül annyira be sokaltam hogy meg akartam ölni magam ezt a "legjobb barátom" próbálta meg akadályozni és értesítette a pszichológust. Be hívták édesanyám össze hívták az igazgatóságot hogy ennek véget vessünk. Választanunk kellett hogy a barátságunk vagy az hogy rendbe jöjjek nem volt kérdés én őt választottam de ő nem engem. Egy világ omlott össze bennem és ekkor jöttem rá hogy én szerelmes lettem belé amit soha nem mondtam el neki. Nem mehettem iskolába sőt utcára se mehettem egyedül hogy el kerüljük a bajt de nagy szerencsémre mikor mentem edzésre szembe jött velem és el mondta hogy szeret és rossz döntést tett. Újra beszéltünk de semmivel nem lett jobb hisz közeledett a ballagásom ami után tudtam hogy ennyi lesz ha el ballagok ő már nem lesz nekem..Mind ez nem volt elég ez után a rengeteg rossz után el kellett fogadnom valamit még pedig azt hogy én a nőket szeretem sokat küzdöttem magammal hogy ez nem lehet de igen lehet hisz őt is úgy szerettem ahogy nem lett volna szabad.

[csacskamacskamocska]

1. történet

(ma, a szokásos max 2 poszt helyett három történetet mesélek el)

Napok óra rágódom ezen a kérdésen, hogy én vagyok vajon a túl engedékeny a férfiakkal a kapcsolataimban? Egy ismerősömmel történt a dolog és tanácsot kért tőlem. Pontosabban véleményt. Én a sokadik voltam és az egyetlen, aki mást mondott mint a többiek. Van egy pasi, rég óta ismeri (vagy 15 éve), és valahogy alakulgatni kezdett a románc is. Pontosabban egyértelműen ki lett jelentve, hogy több van ebben a dologban, mint barátság és mivel régi az ismeretség, száguldott a dolog, telefonok, levelek, így cicám, úgy kedvesem, folyton rád gondolok, stb, stb. Mármint a pasas is odáig van, nem csak a nő. Ám a pasas ment külföldre dolgozni pár hónapra, mert ilyen a munkája. Végig kapcsolattartás, nem hűlt a vonzalom, meg ahogy mondtam is már ezer éve ismerik egymást csak most új színtre léptek. Megbeszélték, hogy amikor hazajön a csávó, akkor nagy találkozórandit csapnak, mennek mulatni meg gondolom keffenteni, ez nem volt részletezve. Azt sem tudom, hogy dugtak-e már előtte. Szerintem igen. Hazaérkezett a csávó (más városokban laknak) ám a megbeszélt napon a pasas nem jelentkezett, csak este, hogy hát bocs meg basszameg, minden volt aznap, csőtöréstől kezdve a lófaszokig, kivan mint a fene, hát csak most ért a dolgai végére. A csaj pedig azt mondta, hogy neki erre, egy ilyen kapcsolatra nincs ideje meg nem pazarolja az életét, lehet tiplizni a picsába. Hogy neki mennyit kellett átszervezni a vállalkozásai meg mindenei közt, hogy aznap szabad legyen, és állítólag a pasi nagyon várta a találkozást, hát igazán felemelhette volna a telefont. Szóval ő befejezte, őt ne rángassa senki. Ennyi volt.

Úgy van! -- kiabálta a kórus -- ha fontos neki a találkozás, igazán legalább egy telefont megereszthetett volna, hogy bocs ez van meg az van...

Nem tudom -- mondtam én -- ez nem egy friss kapcsolat, tapogatózó udvarlással meg bizalmatlansággal a másik felé, hogy átejt-e, ez egy stabil dolog, amiben hiheti a férfi, hogy megvárják. Hozzáteszem, én is hisztérikus tudok lenni, ha úgy érzem, hogy a szívszerelmemnek csak rám nincs ideje, de másokra van. De egy csőtörés, meg a munka meg az agybaj az nekem elfogadható kifogás. Volt már velem is ilyen, hogy mindjárt hívom, erre hív valaki valamivel, megoldom, mindjárt hívom, erre megint valami, és megy a nap, rohannak az órák és az embernek nincs agya a szerelemre.

A pasi amúgy könyörgőre fogta, mert tényleg fontos lehet neki a nő, és érzésem szerint, bármilyen szomorú, a férfiak jobban kedvelik a rátarti és kegyetlen nőket, mint a hozzám hasonló megértőket. Hát mekkorát kell harcolni és mekkorát lehet győzni, ha egy nemet mondó nő mégis megbékél... A kérdés az, hogy a pasitól elvárható lett volna, hogy napközben telefonáljon, hogy bocsi ez nem jön össze vagy legalább napközben is telefonáljon, hogy mi a stájsz? Tényleg így kell jól csinálni?

[csendbenhaldoklom]

Tudod hogy érzek veled kapcsolatban?

Már jó pár napja csak annyira gondolok rád, hogy este eszembe jut “ma sem gondoltam rád”. Igen szar kijelenteni és ezt írni is mert csak ennyi maradt belőlünk. De nincs okom bánkódni miattad, TE voltál az aki egy héttel utánunk mással volt, pedig te “nem rakod mindenféle rihe rongyba”. Pedig ő pont az, de engem már nem érdekel.

Sokáig gondolkoztam, hogy lehet egyszer visszatalálunk egymáshoz és igen kurva sokáig kapaszkodtam is ebbe, de elég volt.. nekünk ennyi volt megírva ez van.

Nem keresek helyetted mást, mert nem lenne hozzád hasonló de nem érdekel. Boldog vagyok és végre azt érzem elengedlek. Nem mondom, hogy elfelejtelek mert soha nem tudnálak. Az ígéretem még mindig tartom és bármi történik amiben segíteni tudok keress nyugodtan. De köztünk soha nem lesz az ami volt és ez így pont jó.

De tudod te voltál azaz ember, akinek soha nem hazudtam te mégis átbasztál, aki rámutatott arra, hogy kurvára de nem működik (esetemben) a fiú lány barátság, akiről azt hittem mindig mellettem lesz de csalódást okozott.

Ugyanakkor az is te voltál, aki megmutatta, hogy ideje felnőnöm és átgondolnom mindent, aki megmutatta, hogy ne ítéljek első látásra,aki megtanított, hogy mindig a legjobb önmagam adjam, aki rávilágított, hogy amit mondok és gondolok nem hülyeség és ideje kiállnom magamért és nem hagyni magam. Ezt igazán köszönöm neked.

Nem kívánok neked semmi rosszat csak annyit te is légy boldog nélkülem. Én már jó úton haladok afelé hogy teljesen elengedjelek és boldog vagyok így.

[justhurtfeelings]

Sajnálom

Azt ígérted ez a barátság örökre megmarad..most hol vagy?Elhagytál.. és engem hibáztatsz.. talán tényleg az én hibám..nem kellett volna belemennem.Mindenhogy összetörtelek volna.Mindenhogy én is összetörtem volna.Kérlek ne hagyj itt..rettenetesen szükségem van rád..te voltál a legjobb barátom..annyira boldog voltam, hogy vagy nekem, hogy mindennap beszéltünk, játszottunk, meséltem neked és te is nekem.Imádtam.Ennél jobbat el se tudtam volna képzelni.És most.. csak rám gondolsz és ki jön belőled az utálat.Valószínüleg ez nem fog megváltozni.Valószinüleg mindenkinek elmeséled.Valószínüleg elfelejtesz.De van pár dolog amit rosszul hiszel... tudom, hogy azt hiszed engem mindenki utál, de nem.Vannak csodálatos barátaim akik mellettem állnak bármi történjen.Azt hittem te is ilyen vagy... És még egy dolgot rosszul tudsz..azt hiszed én nem szenvedek, ahogy te.Hogy nekem nem esik rosszul.Nos ez a legnagyobb baromság amit bemesélhetsz magadnak.Nem tudom te mennyire szenvedsz..Nem tudom te ezt, hogy élted meg.Nem tudom, mert nem engedted, hogy megmagyarázzam.Hogy megbeszéljük.Mégcsak nem is négyszeközt rendeztük ezt..nem voltál képes rá.Ha talán úgy lett volna, akkor most nem itt tartanánk.Ha....ezen már nem lehet változtatni.Viszont az biztos, hogy igenis én is sírok.Igenis én is üvöltve bőgök a szobámban, amikor csak rád gondolok.Igenis most is sírok.Igenis nagyon sokszor eszembe jutsz, akár egy játékról, egy képről, egy videóról.Igenis visszanézem a beszélgetéseinket.Nem kérem, hogy gyere vissza...tudom, hogy nem kaphatlak vissza.Elrontottam.Nem kellett volna azt mondanom amit.Ha visszamehetnék, akkor nem ezt tenném.Így mindnyájatokat elvesztettem.De te fájsz a legjobban.Te jelentettél nekem a legtöbbet.És nem az, hogy letiltottál.Tiltsál.Hanem, ahogy néztél rám tegnap ilyenkor.Ahogy beszóltál.Ahogy azt mondtad megérdemlem.Ahogy elvesztettelek.Ahogy végignéztem, hogy a szeretetedből gyűlölet lesz.Ahogy tudom, hogy ennyi volt.Kész.Vége.Nem tudom mi lesz veled ezután..de remélem nem fogsz szenvedni.Hogy találsz egy lányt aki tényleg tiszta szívből szeret.A legjobbakat kívánom neked.Szeretlek.Tiszta szívemből. A volt legjobb barátod:)

[shootingstar7]

-Látom, mész abba a buliba.

-Ja, majd megyek.

-Na és ki az a csaj, aki szivezte, hogy itt leszel?

-Ő... Ő egy nagyon jó barátnőm.

-Ahha, szóval meghúztad.

-Neeem, dehogy. Ő nem olyan volt. Tényleg nem.

-Na ez kezd érdekes lenni. Mesélj csak!

-Mit meséljek? Nincs semmi érdekes.

-Volt valami köztetek?

-Igen... Nem. Nem volt. Ő belém szeretett. És bevallom neked, énis többet akartam, mint barátság?

-Akkor meg? Miért nincs semmi?

-Hülye voltam, és elcsesztem. Először elkezdtem vele flegmázni, de ő attól ugyanúgy írogatott.

-Még akkor is próbált veled beszélgetni, mikor flegmáztál?

-Igen. Aztán offoltam egy jó darabig, és ő se írt. Hanem aztán...

-Aztán?

-Kaptam tőle egy regényt.

-Mit írt?

-Leírta az összes hülyeségem, amivel megbántottam.

-Csak ennyi? Utólag okolt a dolgokért?

-Neeem, dehogy. Ő nem olyan. Várj, hogy végigmondjam. Nem okolt, ő olyat sose tenne. Mindenkinek elnéz mindent, és nem csak második esélyt ad, hanem századikat is. Ő egy nagyon különleges lány, de nem hitte el, hiába mondtam neki. Mindig azzal kontrázott, hogy milyen elcseszett. Persze, neki is voltak hibái, de mindenkinek vannak ilyen trippjei. Nagyon jószívű lány. Szóval, írt egy regényt, és leírta azt is, hogy mindezek a hülyeségeim ellenére, meg azok ellenére, hogy hányszor megbántottam, de belém szeretett, csak ezt addig még magának se akarta bevallani. Meg megkérdezte, hogy miért viselkedtem úgy ahogy, és miért offolotam.

-Na és mit mondtál?

-Az igazságot. Hogy újra belekerültem a drogos társaságba, és sok embert hanyagoltam az életemben. Na meg hogy beijedtem attól, hogy lehetne köztünk valami.

-Mi az, hogy beijedtél?! Haver, húsz éves vagy!

-Tudom... De valamiért mégis beijedtem. Féltem, de nem tudom, mitől.

-Na és beszéltek még?

-Igen, néha beszélünk.

-Még ezek után is hajlandó veled szóbaállni?

-Igen.

-Nem semmi. Na de ha már beszéltek, akkor miért nem próbálkozol nála újra? Látszik azon ahogy beszélsz róla, hogy nem vagy túl rajta.

-Van barátja. A hülye mázlistája. Egyszer már szakítottak, de az fiatal kis mitugrász visszakönyörögte magát.

-Böki az egódat mi, hogy fiatalabb?

-Igen.

-Látszik. De hát hallod haver, már nem tudsz mit csinálni. Elég rég elbasztad a dolgokat.

-K.

[eltiron2]

Teleregény

(hosszú lesz)

Elképesztő, hogy az ember agya mikre képes. Az enyém annyi kacatot tárol, amivel meg lehetne tölteni a kongresszusi könyvtárat, ahol egy bedrogozott házimanó a könyvtáros, aki - bármit is kérsz - randomban nyomja a kezedbe a köteteket, és cannabis-illatú lehelettel pisztolyt nyom a fejedhez: “ezt el kell olvasnod, faszfej”.

A mai napra egy kamaszkori emlék jutott, a rövid középiskolai éveimből. Természetesen tagja voltam a kis “kívülállók” csoportjának, színjátszókör, irodalmi csoport (FODÖK - Fiatal Olvasó Diákok Önképző Köre, természetesen én alapítottam a csoportot és neveztem el így, tényleg botrányos, mikre emlékszem), szörnyű bandázások a hozzám hasonlókkal - nagy részünket kirúgták, a maradék beleszürkült a hanyatló szocializmus utolsó éveibe. 

1987-ben, amikor elsőbe mentem, egy vonatkatasztrófa voltam, kis dagadt íróasztal alatt kuksoló, zseblámpával olvasó idióta. Az első nap rögtön leültem egy pattanásos, dadogós kis fütyi mellé, akivel pont meg tudtuk volna alapítani a “Rúgj belém!” egyesületet. De az osztályfőnöknőnk (Iringó néni, a lehetetlen keresztneve onnan jött, hogy félig kubai volt) randomban szétültette az osztályt, így én Emese mellé kerültem, aki a tipikus cheerleader volt, szőke, kékszemű, csodaszép és számára nem is léteztem volna, ha nincs ez a random ültetés. 

Nem, nem jöttünk össze - ennyire nem teleregény.

Az első pár óra alatt az idegenkedésből összekacsintós haverság lett, majd pár hónap alatt egy igazán mély kamasz fiú-lány barátság. Az iskolánk akkor épült, mi voltunk az első évfolyam, tehát nem volt felsősök-gólyák szivatás; és büszkén mondhatom, hogy Emese és én voltunk az elsők az iskola falai közt, akik intőt kaptak, kb. 2 héttel a nyitás után.

Basszus, a szappanoperás részhez még nem is értem, pedig leírtam már vagy ezer karaktert.

Szóval Emese bevitt engem a menők közé, én pedig őt a geekek (bár akkor még nem ismertük ezt a szót) közé; bevittem magammal a színjátszókörbe, ahol megismerkedtünk Virággal és Katival és Józsival. 

Na most jön a szappanoperás rész.

Emese, az évfolyam széplánya összejött Józsival, a tipikus outcast fickóval, aki Európa Kiadót, A.E. Bizottságot meg Housemartins-t hallgatott és hosszú, sötét zsíros haja volt, tipikusan az amerikai tinifilmek “rosszfiú, de titokban gyengéd”-zsánere volt, és én voltam a legjobb barátjuk, mármint nem együtt, hanem külön-külön, ami borzalmas szar dolog volt. “Csak neked elmondom, de ne mondd vissza a másiknak”-szituációk minden nap, őrületbe kergettek - miközben én ott voltam ifjú, kövér titánként, folyamatosan kanosan és szűzen, és hallgathattam a szexuális titkaikat. Közben ott volt mellettünk Virág, aki nevéhez méltóan pici (száznegyvenegynéhány centi és nem egész 40 kiló) és Kati, aki viszont langaléta magas, felnyírt hajú bakancsos punk csaj volt - és mind a ketten pusztítóan szerelmesek voltak Józsiba és mind a kettőnek én voltam a lelki társa és folyamatosan hallgatnom kellett, hogy...

Természetesen őrületes szerelmi sokszögek képződtek, amiknek én nem voltam résztvevője, de mindenki nekem öntötte ki a lelkét. 

Mi lett a vége? 

Emese hozta az elvárhatót: bő egy év után kidobta Józsit, és összeállt egy másik Józsival, aki az izomerő volt az évfolyamban; Kati, Józsi és én pedig (a kitaszítottak; addigra mind a hármunkat kicsaptak a suliból) egy nyári estén (1989 júliusában) berúgtunk sörtől és diólikörtől, majd belekeveredtünk egy édeshármasba. Három 16-17 éves kamasz felfedeti a csoportszexet! Milyen izgalmas - én ott, akkor és úgy vesztettem el a szüzességemet, szörnyű érzés volt. 

Persze van aftermath is: évekkel később Virág és én öt év barátság után összejöttünk. Addigra már nem voltam kis dagadt okostojás: megnyúltam és lefogytam, afféle szépfiú lettem. Fantasztikusokat szeretkeztünk, elhagytam miatta az első viszonylag komoly csajomat, úgy gondoltuk, ennyi év barátság után már tuti, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve - egy hét után (én akkor 20, ő 21 éves volt) elindultunk az anyakönyvi hivatalhoz, hogy bejelentsük a házasságunkat. Ott, a 11. kerületi önkormányzat lépcsőjén vesztünk össze és szakítottunk. 

Nincs barátság nő és férfi közt.

Mi történt azóta? Virág kétszeres anyuka és harcos liberális lett; annyira harcos, hogy letiltott fb-n a megkérdőjelezhetó posztjaim miatt; Emese meghalt egy ostoba balesetben 39 évesen; Józsiból rettentő alkoholista lúzer lett, már amennyit tudok róla; Kati totálisan eltűnt, 1990 óta semmit nem tudok róla.

Én meg itt ülök és írom ezt a sztorit. 

[soiloveyou67]

Igen, tudom tudom, ez az oldal nem arra van, hogy itt sírjak, de nem tudom kivel megosztani, pedig most szükségem lenne valakire, aki jó hallgatóság.

A történet ott kezdődött, hogy megtetszett egy egyel felettem járó fiú, akivel már az általános iskolás éveim alatt is “szemeztem”. Egyik nap ráírtam, és napokig megállás nélkül beszégettünk, napokig hozott nekem a suliba kaját, a születésnapjára pedig sütöttem neki csokis sütit. Ekkor viszont beköszöntött az online oktatás mesés időszaka, de az ő kitartásának hála (mert én próbáltam elzárni magam mindentől) továbbra is beszélgettünk, sőt képeket is küldtünk egymásnak. Sor került az első találkozókra -amiket ő szervezett le- és rengeteg dolog történt. Egyik találkozón a legjobb barátja is ott volt (addigra már minden gond nélkül összekulcsolt kezekkel járkáltunk) és a legjobb barátja megkérdezte, mi van köztünk. Természetesen én nem válaszoltam rögtön, mert gondolkoztam, ő viszont minden gondolkodás nélkül rávágta, hogy “csak barátok vagyunk”.

Időközben bejött a képbe az egyik barátnője (haveri szinten), akire azért erősen féltékeny lettem. Talán az én hibám, de volt egy megérzésem erről a bizonyos A. nevezetű emberről, és én azután indultam el. (Mellékesen: rengeteg más lány barátjával találkoztam, náluk ez az érzés nem fogott el). A történet folytatásaként, már a talik alatt olyan szintre fejlődött a kapcsolatunk, hogy minden gond nélkül megcsókolt, és ezt egy-egy alkalommal többször. A lány egyre kevésbé volt számomra “biztonságos”; együtt kívántak éjfékor, együtt mentek ajándékokat venni, és sorozatot is együtt néztek (ami a srác korábbi mondatából idézve “csak a legfontosabb emberekkel vagyok hajlandó filmet vagy sorozatot nézni”) . Eddigre már kezdtem feladni, de végül közeledett a karácsony, és én naív módon vettem neki ajándékot, ő pedig (mint később kiderült) szintén vett nekem ajándékot, azt mondta nem vett sok mindent, de úgy érezte amiket vett az “nagyon te”. Újra elhittem.

Most, a szilveszter volt terítéken, amikor elhívott a legjobb haverja egy ‘baráti társalgásra’, amin négyen lettünk volna a sráccal, velem, a legjobb baráttal és a legjobb barát barátnőjével. Végül az estét lemondták, mert Őt nem engedték el sehova, és neki se engedtek semmit se szervezni(állítólag). De szilveszter estéjén A. kitett egy instagram történetet, amint vele, buliznak, és koccintanak. Bennem addigra már volt 5 kör tequila, és egy kevés más ital, tehát a legjobb barátnőm a telefonomról ráírt a srácra. A barátnőm elmondta, hogy senkit nem zavar milyen kapcsolat van köztük, de akkor engem ne hülyítsen, és azt mondta, A. és közte szemmel láthatóan több van, mint barátság (többek szerint is). Végül a srác minden elmondott szóbol annyit emelt ki, hogy szálljak le én is és a barátnőm is A.ról, mert nem tett semmi rosszat. Persze, megértem, de nekem rosszul esett, hogy minden köztünk történt után, ennyire voltam jó számára. A vége az lett a dolognak, hogy a barátnőm kikövette a telefonomról, és kitörölte a beszélgetésünket. Nekem viszont hiányzik, de nem tudom mit csináljak.

Mindenestere, annak aki végig olvasta hálával tartozok, amiért ennyi sületlenséget képes volt olvasni.

Ha esetleg Te vagy A. (ha magára ismer) látja ezt, szeretném tudatni veletek, hogy nem vagyok jól, és sok időbe fog kerülni újra építeni azt amit ti bennem leromboltatok.