#megun

[devoureddreaa]

“true story”

so...eternal sunshine by ariana grande came out, and true story is top 3. (go stream!!! or listen to get the story. either way, it's getting streams :P). but we dropping back 2 back bangers, that's where it's @. hope you enjoooooy!!!

this is a true story about all the lies, he fantasied about you and him.

this is a true story about all the games..you know he plays.

you and megumi were basically, the star couple of your high school. everyone knew him, and everyone knew you; and everybody thought you two were perfect for each other.

and that’s what it was, it was perfect.

until it wasn’t.

until pretty boy here got way too ahead of himself like his father, and tried to play two ball games with one player. that player being himself.

he’d say he’d be out with friends, but he was actually out messing around around with a cheerleader.

megumi’s studying for a major test he has in a week? nah, he’s at a party making out with some girl in the corner.

meanwhile you were at home, thinking your perfect boyfriend was doing what he was telling you.

and when you found out the truth? it hurt, hell yea. but you really didn’t see the point in crying or being hurt, mostly due to the fact that you didn’t do much wrong. and there probably wasn’t anything you could do to prevent it. so, you just removed him on everything..without explanation.

staying with a cheater ain’t gonna happen to you.

it wasn’t what you wanted, nor was it what you needed.

“y/n, you cheated on megumi?”

“what?” you had just gotten to school, and you didn’t even get to rest your ass in the plastic chair before nobara hit you with that jarring sentence. “what are you talking about.?”

“he told everyone that you cheated on him, and that’s why he broke up with you.” your friend shrugged, “i dunno, none of my business.”

your eyebrows furrowed and your fist clenched. no fucking way he was doing this. your head turned to look over to see that megumi was sitting else where surrounded by his friend.

being consoled…

your feet moved before your brain could, and you were on your way over to him.

“yea man, she—”

“you little shit!” you grabbed megumi by the shirt collar and yanked him out of his seat. he could clearly see you were fuming. “you really going around telling people i cheated on you?!”

“cause you did.” megumi chuckled, “no need to get mad at the truth.”

you perked your head up and saw that the entire class was looking at the two of you. some even recording. you scoffed, and dropped megumi back down to where he originally sat. you realized what was happening, he was making you look like the bad guy by getting a reaction outta you in front of everyone. so even if you were to tell your side of the story, the true side, nobody would even try to believe you.

if he wanted you to play the villian, then you’d do that.

“i know how this goes, fushiguro.”

roll the cameras please! cause once the days started to roll, the lies that came out of megumi’s mouth got even more outlandish. it was like people were paying to see this, to see the scene that megun

“yea, she was a slut.”

“she fucked everyone on the football team, maybe even the basketball team with the way y/n is..”

“i doubt she’s a virgin, with the amount of guys i found in her phone.”

the shit almost made you wanna drop out of school. denying it didn’t work whatsoever, it was like everyone was brainwashed. it got to the point where you just started to accept it, and fed into his lies. you played whatever part you needed him too, and that came with spinning the story a bit.

“you’d find somebody else too, gumi’s head game was weak.”

“why would i stay with him when he fucks with cheerleaders? he probably contracted a disease.”

“eh, yuuji’s lowkey better anyways.”

the minute you started talking back, the minute megumi got his balls in a twist.

you closed your locker to look over and see one irritated megumi, “what?”

“what? don’t ‘what’ me, y/n! yknow what you’re doing!” megumi was one laid back person so seeing him start to raise his voice and his face get kinda red, it was laughable.

you shrugged, “doing what? playing my role?”

“what role—”

“look, if your gonna get mad at the truth. you should watch where you lay, fushiguro.”

you thought doing what he wanted would make him feel better. but it obviously didn’t, and it confused you, but you didn’t stop cause he told you to. you were fine being the one he loved to hate, megumi was bothered..and you weren’t.

the next girl he got with (and cheated on), he got caught. no matter how much lying he tried to do, the proof was concrete and undeniable. you explain your story at all, you knew what was true and what wasn’t.

everybody wanted to believe what they heard, no what they were told.

clap it up, clap it up. ya girl hasn’t disappeared for a month, no need for applause! i’m here all night! (LMFOOOAOA). but, love ariana. love, eternal sunshine. go stream it. hope you enjoyed, love ya baaaaiii!!! (if you saw any typos no you didn’t!!!)

[diogenesz2020portugal]

Volt egy kérdés egy macskás csoportban arról, hogy miért nem tudjuk kialudni magunkat a macskák miatt.

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, #Sámson (kutya, 15), Margit (#MargaritaNyikolajevna macska, kb. 5) és Lajos (#SzörnyetegLajos macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[yesterdaysanswers]

I was tagged by @intheblackofmyroom to put my "On Repeat" playlist on Spotify on shuffle and post the first 10 songs

Humpty Dumpty - Placebo

Innocenti evasioni - Lucio Battisti

Noi siamo il buio - Mauro Pagani

Coming Home Baby - Vesa-Matti Loiri

The Good Thing - Talking Heads

Temse - Placebo

指切り - 大瀧栄一 (Eiichi Ohtaki)

I Wouldn't Want to Be Like You - The Alan Parsons Project

Le foto non me le fai mai - Giorgio Poi

Megu megun - Fabrizio De André

I tag whoever would like to do it!

[laviejaguardia]

using your spotify top 100 playlist, shuffle 10 songs and tag 10 people. (Tagged by @anewhopeawakens obrigado! 💞)

La Tortura, by Shakira ft. Alejandro Sanz

Recovery, by Måneskin

L'altra dimensjone, by Måneskin

Alone Together, by Fall Out Boy

Someone New, by Hozier

Prayer Factory, by Florence + The Machine

Megu Megun, by Fabrizio de André

Nobody, by Hozier

ZITTI E BUONI, by Måneskin

UNTIL IT BREAKS, by Linkin Park

Tagging: @spyderverse @queen-shuri @sindirimba @mieraspeller @cafecitowriter @nevermindirah @booksndraspberryjam @lmallmine @martinezdibu if you guys feel up to!

[jegvetikkex]

rajottem azert veszek reszt minden idiota, jovoje nincs beszelgetesben mert nem maga az ember erdekel, szimplan a figyelme amit felem fordit.

2 hetig kielvezem a reflektor fenyt, majd miutan az adott szemely megun, vagy szimplan eltunik, keresem a masikat.

emberfuggo vagyok? yes.

szeretet ehes? yes.

figyelem hianyos? annal inkabb.

tudok tenni ellene? nem megyek vissza, szoval-

[versinator]

Heverjen szemfájdítón

Túlzásba asszonynépet főmre éllel Vonító folysz tudjáke dölyffel Elküld legárvább felfénylő metszi Hevenyészett cammognak belekábul lenézi Sújtva ibi növelő meditálók Bokrétája pallavicini tenyeredben olvasók

Rácskerítés stílusosan rikkancsok hívtuk Erdőnk kompetenciára legolcsóbban hajtsuk Szakítunk tekintünk venyigét busás Felzendíti megun csiklándozod szorítás Megvakul garázdálkodik kudarccal rózsabimbók Kifli hazaindultam álarcosan gáncsolók

Tagnak szíjat hörgések csömörrel Piciről megér cseppecske evvel Rettegj kincsrejtőn verseinkbe lefőzi Seperve rezdült zsebkendőbe velszi Hiányzom ötlött kukkot lakók Madárfiók kopni bolondosan nebulók

Randa illatnak zománcos reflektoruk Jókedvünknek penget bársonyszék otthonuk Felszív köszörüli albáni bontás Kopja ökört operákkal ámbrás Küszködés keblet csillagsereg szenzációk Lobogásba kivegye rezget kaphatók

Kisütni mártok telekár tejfel Sarjat énfelém kerengés körrel Koponyád görcse mámorától beveszi Karszékeket hazavet dühök helyezi Semminő berchtold sületlen állók Mutatvány pálfy suhanjon csellók

Szültél beleragasztotta torokká hallgassuk Teremni matyihoz hordónál zászlajuk Sínjei világnyelő zajtól szundikálás Színműveket szobákon múmia pántlikás Permetegben hálistennek viruljanak kórók Fülnek pártkassza felöltöznek aranyrigók

[ertednyilt-viragok]

Én akkor nem erőltetem ezt a barátságos dolgot, nyugodtan szarj le te is, ne keress, nem veszítettem elég embert az életemből így is. Tedd meg te is, és mutass rá arra, hogy milyen naiv voltam akkor, amikor azt gondoltam hogy a mi barátságunk még felnőttként, anyukaként is tartani fog.

[yourtrashcollector]

FABER di Stefano Benni

Il destino ci ha rubato il tempo

Per incontrarci in una canzone

Fratello più bravo di me

Ma restano le nostre risate

Il sogno di un circo, le notti passate

Parlando delle nostre ferite

E di chi ci aveva curato

Mutis, Cortazar, Georges Brassens

Un’asina sarda e un marinaio ubriaco

Un tuo telegramma, una pinta di rum

Ti me perdoniè o magùn

Ma come faccio a dimenticare

Che amavamo gli stessi libri

Che ci stregava lo stesso mare

Il tuo libeccio, il mio maestrale

In un cassetto c’è quella canzone

Ho sognato che la cantavamo insieme

Stefano Benni per Faber

[valakiavilagban016]

Egy idő után minden ember megun/ megutál engem.

És ilyenkor mindig magamra maradok...

[diogenesz2020portugal]

Miért nem tudjuk kialudni magunkat?

Az esti szertartás vacsora után kezdődik, amikor az egész család falkázik. Mi tévét nézünk, Sámson (kutya, 15), Margit (macska, kb. 5) és Lajos (macska, 5) szellősen elhelyezkedik az ágyon, gondosan ügyelve arra, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Az, hogy mi hogy férünk el, mellékes.

Miután az Öreget levittük az esti biztonsági pisilésre, megágyazunk, vagyis kezdődik az elalvás előtti játék. Lajcsi kicsi kora óta szeret a paplan alatt rejtőző szörnyekre vadászni, egy ideig ráunt, talán két éve kezdte újra keresni. A különbség csak annyi, hogy ma már nem érdeklik a paplan alatt mocorgó rémek, csak és kizárólag kilátszó végtagokra vetődik. Elég sok véres ujjvég után tanultuk meg, hogy a préda az ugrás pillanatában nem mozdulhat. Ha sorozatosan nem tudja elkapni, felhúzza magát és harminc körömmel kapja el. Szintén evolúciós fejlődés, hogy ilyenkor utána is nyúl, nem elég a kezet visszarántani a paplan alá, a legjobb azonnal elhagyni a helyiséget, mivel mélyen a takaró alá nyúl kimeresztett karommal. Tudja továbbá, hogy az incselkedő ujjakhoz egy kar is tartozik, amit, amennyiben a karmával nem éri el, meg is haraphat. Margitkának viszont minden új, talán egy éve kezdte el érdekelni, Lajos mit művel ilyenkor. A csendes szemlélődésből mára aktív résztvevő lett, a gyorsasága vetekszik egy kobráéval és míg Lajos a karmait a fél karunk letépésére használja, Margitka tűhegyes és borotvaéles karmocskáit inkább beleakasztja az áldozatba. Lajossal ellentétben őt érdekli a paplan alatti mozgási is, illetve szívesen várakozik a takaró szélénél keletkező kicsi grottáknál a meglepetésre. Akkor is, ha senki más nincs a hálószobában. Ő még az utcán szerezte az első, képzeletbeli barátait, akik azóta is velünk laknak.

Miután mindenki elunta a játékot, kikapcsoljuk a tévét, lekapcsoljuk a villanyt és lefekszünk. A két macska ilyenkor szokta hangos ropogtatással elfogyasztani a második vacsoráját, időnként kergetőznek, elvégzik a dolgukat, alaposan elkaparják. Aztán jön Lajos. Sohasem lehet tudni, hol ugrik fel az ágyra, úgy landol, mintha nem lenne súlya. Aztán elindul kettőnk között a lábunktól a fejünk irányába, miközben egy B52-es hangerejével dorombolva jelzi, hogy kész az alvásra. Gondosan ügyel arra, hogy nehogy túlmelegedjünk azáltal, hogy túl közel vagyunk egymáshoz, ezért a lábunktól a fejünkig utat tör magának, majd visszatér a lábunkhoz, ahol kizárólag a paplanon lehet aludni. Általában az enyémen, lehetőleg teljes hosszában kinyúlva, a hosszanti tengelyemhez viszonyítva merőlegesen lehet csak kényelmesen aludni. Így nincs más választásom, mint felhúzott lábakkal aludni. Fő a kényelem. Mármint az övé.

Cserébe viszont vigyáz ránk, éjjelente többször őrjáratozik, ilyenkor ismét beindítja a fönt említett hajtóművet és néhányszor körbejár a lábujjamtól a fejtetőmig, majd ott teljes súlyával (ilyenkor olyan, mintha a repülő különösen nehéz fémből készült bombákkal lenne megrakva) a hajamra telepedik, majd először a párnán dagasztva húzgálja maga alá a kósza tincseimet, aztán a hajtöveimnél megragadva a szálakat kezd el fésülgetni, miközben a karmai félig kilógnak. Szerintem valahogy rá is tekeri a hajszálakat, az nem lehet, hogy csak nyomkodással ilyen erősen tudja húzni. Közben a karmocskáival ellenőrzi a fejbőröm vérellátását. Pozíciótól függően ilyenkor felnyúlok és simogatni kezdem, amit vagy megun és elmegy, vagy mindketten belealszunk. Ha nem tudom annyira tekerni magam, hogy simogassam, akkor egy idő után sértődötten elvonul.

Amennyiben nem hajtépésre vágyik, deréktájon áll meg, ilyenkor simogatni kell, mindketten megfelelünk a célnak, a simogatásból Lacinál gyakran kiskifli-nagykifli lesz, engem ritkábban tisztel meg vele. Néha-néha pedig magányosnak érzi magát, ilyenkor valamelyikünk mellkasára telepszik, elnyúlik, ahol álomba lehet simogatni. A mellkason alvás feltétele, hogy legalább paplan vastagságú takaróval legyen fedett a kérdéses terület. A mellkason alvásba Margitka is szívesen bekapcsolódik, mivel ketten vagyunk, egy szabad mellkas mindig akad. A takarás neki talán még fontosabb. Viszont amennyiben a mellkas iránya nem megfelelő (például hason vagy oldalon alszok), Lajos nem kompromisszumképes, ám Margitka az én esetemben szívesen kivételt tesz, és hajlandó akár az élvonalamon, akár a vállamon végig nyúlni, akár a hátamon összegömbölyödni. Margitka, Lajossal ellentétben, statikuszaj-generátorral van felszerelve, a dorombolását alig hallani, viszont jól érzékelhető huppanással érkezik az ágyra. Minden esetben csak és kizárólag Lacin keresztülmászva lehet megközelíteni engem is. Szintén rá jellemző, hogy nehezen dönt, több pozíciót is kipróbál mindkettőnkön, mielőtt kiválasztja a legmegfelelőbb alvóhelyet. Azt is tudni kell róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ő léptei nem pihe-puhák. Olyan, mintha pici, ólommal bélelt tűsarkú cipellőben toporogna az emberen, amelynek a sarkait minél jobban próbálja megvetni a takaró és az alatta lévő test egyenetlen felületén.

Az ébresztési hadművelet fél négy és fél öt között kezdődik, függetlenül a téli-nyári időszámítástól. Szerintem ismerik az órát. Habár ennek a műfajnak a nagymestere, egyebek mellett Sámson kiképzője, Bettyke volt, néhai cicánk, a tapasztalat hiányát számosságuk pótolja. Lajos elkezd fészkelődni és beindítja a hajtóműveit. Margitka, a kis tűsarkúiban ’véletlenül’ nem találja a helyét, ezért alaposan végigtapos bennünket. Sámson előbb jól hallhatóan ásít, megrázza magát, majd kikocog inni. Lajos visszatér, vészjósló végtelen nyolcasokat ír le körülöttünk, de simogatni már nem lehet. Margitka egészen közelről ellenőrzi az életjeleinket, különösen a légzésfunkcióink érdeklik, ezért egészen közel hajol a szánkhoz, a kicsi, nedves orra ilyenkor szintén véletlenül hozzánk ér. Szélsőséges esetben a lezárt szemhéjunkhoz. Sámson az ásításról sóhajtozásra vált. Lajos ismét körbeberreg minket. Az esetleg kilógó lábujjaim felébresztik a vadászösztönét. Amennyiben véletlenül a hátunkon fekszünk, Margitka előadja a hólyagtáncot: a hátán alvó fél óvatlanul exponált alhasán a fent említett, különösen hegyes sarkú kis cipellőiben, közvetlenül a húgyhólyagon bemutatja Ginger Rogers életművét. Sámson már nyüszög. Lajos és Margit borogatja az asztalt a konyhában, halljuk, ahogy figyelmeztetésül megcsörrennek a kint felejtett poharak a konyhapulton. Sámson hangosat ásít, nyújtózik, megrázza magát, majd csóválva megáll az ágy mellett. Közben megérkezik az alom felől Margitka első bűzbombájának a szaga. Lebuktunk, nincs mit tenni, egy újabb csodálatos nap virradt ránk. Amúgy is, mindjárt hat, nemsokára csörög az óra.

[kiriyin-cosplay]

[“Senpai! I will protect you!”] | Mirai Kuriyama - Beyond the Boundary | ALA 2018

📷 Peter Roig IG: kiriyin

[dear-fictionkin]

Dear miss Megune, I really miss you. Thank you for being my teacher and I hope we meet again very soon. Love, Yuki (School-live)

[versinator]

Húszévesnek szidd! Megun mostan? mérföldek Kérdd! sárgáll nyulok

[askkurxsu]

[ask-ryuji-skullmoto-blog]

thanks. I guess.

[askcoffeekurusu]

[ @askshujin-megune ]

[Send me a  “✎”]