#modern világ

[riariahistoria]

Boldog születésnapot fényképezés!

1827ben két francia, jelesül Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találkoztak és két évre rá társultak (anyagi okok miatt). ez azért fontos, mert mind a ketten a fényképezés technikáján dolgoztak. 1833ban Niepce váratlanul elhunyt, de mivel akkorra szinte tökegyedül feltalálta és lefektette a technikát, Daguerrenek csak túl kellett őt élnie és a jól megkötött szerződésüknek hála "feltalálhatta" a dagerrotípiás képrögzítést és elnevezhette magáról. 1837re teszik az első dagerrotípia elkészítését és egy évvel később az első embert is megörökítették.

(mutatom:

hátborzongató látni hogy mennyire modern és mégis mennyire múlt amit látunk)

1839. január 7én François Arago (aki tudós, politikus és meglehetősen jelentős ember a korban), Daguerre pártfogója jelenti be a talámányt a Francia Akadémián. majd ezen év augusztus 19én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertetik a dagerrotípia készítését, hogy bárki szabadon foglalkozhasson vele. a világnak ajándékozza a francia állam, a két feltaláló pedig életjáradékot (Daguerre 6ezer, Nicéphore örököse pedig 4ezer frankot) kap évente. tessék elképzelni ezt Gates-Jobs-Musk vonalon.

pillanatok alatt világsikert arat a technika és ez az augusztus 19. lesz a nap ami megint teljesen megváltoztatja a világot. a festmények mint információk kora lejár és miatta nem tudunk bajszot rajzolni a kilenc évvel később a múzeumunk előtt rajcsúrozó Sanyinak, mert a dagerrotípián van neki basszus (kalózkendő meg a vállára papagáj, az hozza az egyest a felháborodott magyartanár elsápadása után).

nem hiszem hogy Daguerre vha is álmodott arról hogy majd a farzsebünkben hordjuk a fényképezőgépünket és a 6ezer képet amit az elmúlt egy évben lőttünk a világ másik felén meg a sarki cipőboltban hogy akkor a kéket vagy a fehéret vegyem. de egyértelmű, a dokumentálási kényszerünk ezzel nem csökkent és amíg létezünk cígőljük ezt a mániát mint a keresztet. a papírba zárt, jpg-be tömörített pillanat az örökkévalónak.

szóval boldogat fényképezés, és mert ez az én szülinapom is (ahogy Bill Clintoné és Matthew Perry-é is) hozom az utolsó fotót amit a telefonommal csináltam:

néha vannak ilyen twitter threadek hogy rakd ki az utolsó képet amit csináltál, nem hiszem hogy a 4 lájkolómtól kérhetem ezt arcvesztés nélkül, szóval fotózzatok ma egyet arra a napra gondolva amikor 185 éve megszületett a fotózás mint műfaj és ezt nekünkadták a franszhiák 😎

csíííííííz!!!!!

[csacskamacskamocska]

Önállóság

Beszélgettem egy ismerősömmel tegnap és két dolgot mondott. Egyrészt megkérdezte, hogy hogy a fenébe nézek ki jó tíz-húsz évvel fiatalabbnak a koromnál. Az arcplasztikáról tud, azt mondta, hogy nem arra gondol, hanem összességében. pfff. Szerintem nem nézek ki fiatalabbnak, hanem fiatalabb érzetet keltek. Az nagy különbség. A lendületesség, a gondolkodásmód, a nem szokványos érdeklődések vagy egyáltalán a nyitottság megmaradása az új dolgok felé, ez adja ezt a hatást, nem teljesen a megjelenés. Amúgy persze nagyon jólesett, pedig tudom, hogy ez is egy sérülés, hgy az ember fiatalabbnak szeretne látszani a koránál. Mert azt gndoljuk, csak akkor lehetünk/voltunk vonzók. Erre azt mondta, hogy ahogy ezt a dolgot kezelem, ahogy beszélek róla, neki az is egészen elképesztő. Másrészt, azt is mndta, hoogy túltolom az önállóságot, nálam túl dominánsan jelenik meg, hogy jól érzem magam egyedül.

Heverésztem tegnap a szállodai szobámban (még mielőtt a haverfőnökkel beszéltem volna) és határozottan emlékszem, hogy azon merengtem, hogy ha mos pasival lennék itt, akkor szívesen elszerelmeskednék egy félórát, egyébként meg biztos neki is tetszene az egész, olyan kis modern meg luxus meg streil, és élveznénk a lelassulást, a feladat és sürgetésnélküliséget, a meleg időt, a bájos várost, kávét, fagyit, a füvészkertet (az kurvajóhely). Eszembe jutott, és tudom, hogy jó lett volna, de mivel egyedül voltam, ugyanezeket egyedül élveztem. Viszont, az tényleg érdekes, hogy ha egy férfi van egyedül, és ügyes, talpraesett, fúr-farag, utazik, megszervez, megold, épít, gyarapít, de még ráadásul főz, takarít, mindent csinál az fantasztikus, nagyszerű, értékes és rohadtul vonzó, addig egy ugyanilyen nő, mint egy megközelíthetetlen, zárt világ amibe egy férfi nem tudja hova helyezkedhetne. Mondta a haverfőnök. Nincs rá szüksége a másiknak, nem fogják értékelni, nem érezheti magát pótolhatatlannak. És, hogy ez rajtam nagyon látszik, hogy én egyedül száguldok. Bántott és dühös is lettem. Hogy van az embernek egy nyomora, hogy nem talál magának társat, és elkezdi megoldani az életét, hiszen nem tehetem, hogy lekuporodok egy csendes sarokba és sirdogálok, hogy de szar, nincs senkim, megáll a világ, hát egy fiókot nem tudok kihúzni egyedül, milesz velem... szóval az ember elkezdi megtanulni a dolgokat és elfogadni, hogy lehet, hogy nem tökéletesen oldom meg, de működik, halad, elpöfög az életem, néha lejtőn meg még tényleg száguld is. Erre azt mondja valaki, hogy ha csendben ücsörögnék jobb esélyeim lennének. Igen, valamelyest igaz, mert alig van szabadidőm, mert azért sem társkeresőzök, mert még az appot sincs időm megnyitni, annyira meg nem feszít a dolog. Biztos túlzás egy ennyire kicsi kínálatban további elvárásokat támasztani, és nem úgy gondolkodni, hogy jajdejó, hogy valaki rámnézett, hát hova ne szarjak örömömben. Közben érteni is vélem amit mond a haverfőnök, mert kicsit én is megijedek, ha egy férfi mindent jobban főz mint én (ami nem nehéz amúgy mert nem igazán izgat fel a főzés), mert eleve vesztes megmérettetésben az ember nem szívesen indul. És még sütni is tud (miért ne tudhatna) akkor ezeket az elemi dolgokat, hogy mi is vagyok én a kapcsolatban ezt kihúzhatjuk. Nem szakács, a gyomrán keresztül már nem fogom megfogni. Szóval, a talpraesett, önálló és nem kiszolgáltatott nő, bár elismerésre méltó sok férfi szemében, de nem annyira vonzó, mint amelyik nő láthatóan nem boldogul egyedül a konzervnyitással.

Pedig, pont ugyanannyira össze tudunk törni.

[fovarosiblog]

1968-ban, 56 évvel ezelőtt született meg Hill Klára terve, amellyel a Budavári Siklót támasztotta volna fel modern formában. A második világháború után évtizedeken át nem létezett a Széchenyi Ödön által megálmodott, különleges közlekedési eszköz.

Az Alagút- és Lánchíd-építő fiában, gróf Széchenyi Ödönben született meg az ötlet egy gőzsikló építésére. Buda városa támogatta Széchenyi kezdeményezését, de a katonai kincstárral is meg kellett egyezni - a Vár ugyanis 1875-ig erődítménynek számított, így csak egy feltétellel kaphattak engedélyt: ha katonai szempontból indokolt, akkor a Siklót le kell bontani. Végül évi 20 aranyforintért bérbe adták a területet a vállalkozás számára. Az első terveket Juraszek Ödön készítette, akitől 1869-ben Wohlfarth Henrik mérnök vette át a munkát; a végleges kiviteli tervek hozzá köthetőek.

A mindössze két év alatt elkészült budavári sikló első tesztútját 1869. október 23-án futotta, majd hivatalosan 1870. március 2-án nyílt meg. A kocsikat a bécsi Spiering, a 30 lóerős gőzgépet Theodor Schultz bécsi üzeme, a kazánokat az Első Magyar Gépgyár Rt. szállította. A budai hegyoldalban, mindössze 95 méter hosszú pályán közlekedő kocsiknak még első osztálya is volt, a középső fülkében. A hét évvel korábban átadott lyoni után ez volt Európában a második modern sikló – előzményeket ugyanis már a 16. századtól számon tart a történetírás. Abban azonban a budapesti lett az első, hogy a kocsik fülkéit lépcsőzetesen egymás fölé helyezték - ez volt átadásakor a Sikló legismertebb műszaki innovációja.

A sikló egyetlen komoly balesete 1896-ban volt. A miniszterelnöki estélyről hazatérő újságírókkal teli kocsi ...

Folytatás itt >>>

[homregeszet]

Nektek már áll...? 🫣

1️⃣6️⃣🎀🎄

Oromdísz

No de te kis huncut! 😏

A mézeskalács házikóról van ám szó! A karácsonyfa még korai lenne…

A mézeskalács készítés hagyománya ősidőkre nyúlik vissza – igaz, akkor még inkább csak mézzel ízesített süteményekről beszélhetünk, melyek a lakomák részét képezték, nem a ma népszerű, millió formában elérhető/elkészíthető verzióról. A méz azonban évezredeken és kontinenseken átívelő édesítőszerként funkcionált a különböző népcsoportok majd nemzetek gasztronómiájában.

Mezolit mézvadász

Egy spanyol barlang falfestményén fára mászó, méhkaptárt fosztogató „mézvadászt” ábrázoltak. A rajz Kr.e. 8000-6000 közé datálható.

Az őskorból nincsenek bizonyítékaink valódi méhészetre, csupán csak feltételezzük, hogy a vadméhek által előállított mézkészleteket fosztogatták volna időközönként.

Az első, kimondottan mézeskalács készítő céhek is csak a középkorban jelentek meg, 1681-ben pl. Pozsonyban alakult egy ilyen.

Arra nem találtam adatokat, hogy házikó formát mikortól dívik ebből az édességből kreálni, azonban idén hoztam egy jó mintát, ha díszíteni támadna kedvetek. Vagy akár a norvégokhoz hasonlóan ti is felépítenétek egy egész falut!

Mézeskalács világ

Na de vissza a mintához… Régészként az ember mindig valami újat (mókás elszólás a múltat kutatóktól), valami szebbet és olyat akar találni, amit előtte még soha – és lehetőleg más sem. Ez utóbbi rám nem érvényes, mert előttem már többen leltek hasonló funkciójú tárgyakat, mégis számomra új volt, gyönyörű és monumentális (pedig alig 50 centi).

Részletfotó a feltárásról

Egy (vélhetően) késő bronzkori ház oromdíszéről van szó, mely egy 1,5 méter széles és alig 50 centi mély gödörből került elő. Feltételezéseink szerint, ahol most modern mezőgazdasági tevékenység és bányaművelés zajlik, valahol a misztikus Bükkábrány-Vatta-Csincse bermuda háromszögben, ott 3 ezer évvel ezelőtt egy, a Gáva-kultúrához köthető falu állt. A bronzművességükről is ismert kultúra épületeit csak közvetetten sikerült lokalizálnunk – paticsok, házfal omladékok formájában, pontos helyükre azonban nem utal semmi.

A gödörből előkerült darab egy leégett házhoz tartozott, melyről azt is megtudhatjuk, hogy a falai fehéres színre voltak festve.

Festett faltöredékek

Úgyhogy, ha van kedvetek, akkor mézeskalács házikóra és írókára fel! Jöhetnek a fotók az elkészült alkotásokról!

Rekonstrukciós rajzok

Kovács Niki

[libirk]

Tajvan a félvezető-ipart szemelte ki a felemelkedéshez, Magyarország pedig az akkumulátorgyárakat!

[progarden]

Ma 118 évvel ezelőtt, 1906. január 11-én a svájci Baden városában megszületett Albert Hofmann - akiről akkor még senki sem sejtette, hogy be fogja írni magát a történelembe, mint az egyik minden szempontból legnagyobb hatású tudatmódosító szer, az LSD feltalálója.

Hofmann, aki az LSD-t "bajkeverő csodagyerekének" nevezte (ezzel a címmel jelent meg magyarul is az önéletrajzi írása), valójában nem vált "az LSD apostolává", amint például Timothy Leary, a Harvard Egyetemről kirúgott renegát pszichiáter. Az ő igazi szerelme, az ő igazi vallása nem az LSD volt, hanem a Természet. Így, nagy betűvel. Amivel (akivel?) már kisfiúként, jóval az LSD felfedezése előtt is nagyon mély, spirituális kapcsolat fűzte össze.

Az LSD-t is elsősorban abból a szempontból tartotta ígéretesnek, amennyiben azt olyan kontextusban használják, hogy sikerül helyreállítania az ember és a természet között az ipari civilizációban gyakran megszakított kapcsolatot. Gyakran hangsúlyozzuk, hogy a pszichedelikus élmény nagyban függ a környezettől (setting) és a fogyasztó személyiségétől, várakozásaitól (set). Hofmann első LSD-tripjéről nagyon sokat írtak - de viszonylag keveset foglalkoztak azzal, hogy az ő meghatározó gyermekkori élményei a természettel kapcsolatban mennyire formálták azt a misztikus élményt, amit az LSD-vel kapcsolatban élt át - és ami aztán formálta a világ képét az LSD-ről.

"Amikor fiatal fiú voltam, rengetegem jártam a természetben," mondta el egy interjúban. "Mély és látomásszerű kinyilatkoztatás-élményeim voltak már jóval azelőtt, hogy az első kísérleteimet folytattam volna az LSD-vel. Valójában az LSD-vel folytatott első élményeim nagyon hasonlítottak azokra az első misztikus élményeimre, amelyeket kisfiúként szereztem a természetben."

Hofmann üzenete a fiatalság felé egyáltalán nem az volt, hogy "tolj egy bélyeget és megvilágosodsz". Többször hangsúlyozta, hogy az LSD nem mindenkinek való - és hogy egy ilyen potens szerrel nagy tisztelettel kell bánni. Aggodalommal töltötte el az a trend, hogy az LSD-t elkezdték "buliból" használni az emberek. Hangsúlyozta azonban, hogy az LSD-vel való visszaélés jóval mélyebb okokra vezethető vissza: az egész elidegenedett, jelentéstelenné, fenntarthatatlanná vált modern életformánkra. Amire igazán buzdította a fiatalokat: az a természettel való élő kapcsolat helyreállítása.

"Nyisd ki a szemed! Az érzékelés kapuit ki kell nyitni. Ez azt jelenti, hogy a fiataloknak meg kell tanulniuk a saját tapasztalatukon keresztül azt, hogy milyen volt a világ, mielőtt az emberek megjelentek. Ez az igazi probléma manapság, hogy az emberek olyan városokban élnek, ahol minden halott. Ez a materiális világ, amit az emberek hoztak létre, egy halott világ, ami el fog tűnni és pusztulni. Azt üzenem a fiataloknak, hogy menjenek ki a természetbe, a mezőkre, a kertekbe, az erdőkbe. A természetnek ez a világa az, amihez teljes mértékben tartozunk. Ez az élet körforgása, aminek szerves részét képezzük. Nyisd ki a szemed, lásd meg a barna földet és a zöldellő réteket, és a fényt, ami a természet lényege. A fiataloknak az élet körforgásának tudatára kell ébredniük, meg kell érteniük, hogy meg lehet tapasztalni azt a szépséget és mély jelentést, ami összeköt minket a természettel."

Boldog szülinapot, Hofi bácsi, jó tekerést az elíziumi mezőkön! 🙏🚵

Ha adnak neked valamit a Drogriporter írásai, kérlek, Te is adj valamit: támogasd a munkám: https://drogriporter.hu/tamogass/

kép: Jakob Krattiger

[troger]

ezúttal megválogattam, mire ülök be, és

jó filmet láttam!

nem tudok filmajánlót írni, szpoilerezni sem akarok, ezért igyekszem rövidre fogni

fontos témaválasztás (hesteg #patriarchy), hiteles képi világ... időnként zavarba ejtően könnyed, már-már groteszkbe hajló dramaturgia (a családon belüli erőszakot komikusan bemutatni erős vállalás, és az eredmény kellőképp elgondolkodtató)

a zenei aláfestés is jól sikerült: a korabeli zenék szövege fontos (kell a feliratozás!), és amikor modern zenékhez nyúl a rendezőnő*, annak is meglepő hatása van

nekem tetszett, nagyon ajánlom!

C'è ancora domani (2023)

(nem összetévesztendő a C'è anche domani c. 2024-es filmmel)

tréler angol felirattal:

*ezt először benéztem, -párost írtam, javítottam. a főszerepet játszó Paola Cortallesi egyben rendezője is a filmnek. dupla bravúr 👏

[greenivydusk]

Bűbájosnak lenni nem is olyan könnyű...

Nem nevezném magam boszorkánynak - senkit nem nyomok el, legalábbis igyekszem aszerint élni, hogy a másikat is embernek tekintem. Minimum velem egyenrangú lénynek.

Íme, néhány tipp egy folk bűbájos naplójából, a.k.a. az enyémből:

Keresztény kultúrkörből származom, és jelentős részét még most sem vagyok hajlandó lejjebb adni annak az erkölcsi mércének, amire megtanított: felebaráti szeretet, magántulajdonhoz való jog, ne ölj, ne lopj, lehetőleg kerüld a bálványimádást -erre majd még bővebben kitérek egy másik posztban.

Filozófiai tanulmányok: időnként tedd ki magad a tiédtől eltérő perspektíváknak. Nem baj, ha nem értesz később együtt velük, de új mélységeit fedezheted fel a világ felfogásának, akár formálhatod is vele a sajátodat. Légy bár a modern vagy a tradicionális ókori iskolák képviselője, nyugati, keleti, stb. irányzatok híve, mindenképp értékes tudásra teszel szert vele.

Az én ösvényem szűken halad, és nehezen járható, de nem jelenti azt, hogy az egyetlen igaz és üdvözítő, hisz még senki sem mondta meg, mi lenne a nagy igazság. Mindenki mást tapasztal, látnok között sincs két egyforma. Arra figyelj oda, hogy ha zárt ösvény tagjai nemet mondanak, akkor ne sértődj meg, és szidalmazd őket! Okkal teszik! Senki sem tartozik feléd számadással, nem köteles tanítani téged, még juttatás fejében sem!

Mivel japán alapszakos vagyok, ezért élénk érdeklődést fejezek ki a keleti ösvények iránt. A megértés szándéka vezérel, hogy találkozzam az enyémtől eltérő mentalitással - sokat tanulhatunk tőlük a közösségi szemléletről, amit lenyűgözőnek tartok.

Magyar hagyományok: rengeteg folk praktika van, amit mai szemmel mágikusnak tekinthetünk: regölések, ráolvasások, stb. érdemes kutatni ezeket. A népmeséink, népdalaink, szokáshagyományaink megőrzik, honnan jöttünk, és nekünk ebből el kell döntenünk, milyen irányba haladunk inkább tovább.

Az imádság ereje: sok érzelmet elfojtunk magunkban mert a keep smiling elvén azt gondoljuk, hogy a negatív élmények rosszak. Nos, nem feltétlenül. Egy kiadós sírás, sokszor gyógyítóbb, mint több tízezreket kiadni pszichológusoknak. Sokszor már az segít, ha kiadjuk magunkból, megelőzve ezzel egy csomó pszichoszomatikus megbetegetést. Nyilván, ha nagy a baj, és úgy érezzük, forduljunk nyugodtan szakemberhez, de már azzal sokat tehetsz magadért, ha akár a plüsskutyusodnak, akár egy megbízható személynek kibeszéled a napi aktualitást. Naplóvezetést is nagyon ajánlom.

Sportolj: ha teheted, minél többet mozdulj ki a friss levegőre, az oxigén segít megőrizni elméd frissességét, és nem utolsó sorban, ha olyan környéken laksz, fenomenális látványokban lehet részed. A modern ember szinte teljesen elszigetelődött a természettől, ideje visszakanyarodni a gyökereinkhez.

Hulladékcsökkentett életmód: használj újra, javítsd meg, vásárolj kevesebbet! Tájékozódj a témában, ma már számos ismeretterjesztő oldalt, könyvet, cikket, videót stb. találsz a témában.

Kézműveskedj! Nincs is jobb, mint a kreativitás örömének eredményét megosztani a szeretteinkkel!

Selejtezz! Időről időre szabadulj meg attól, ami már nem szolgál téged, teljesen kihasználtad az utolsó utáni funkciójáig, és már nem javítható állapotú. Ha új lehetőségekre vágysz, mindig nézd meg, hogy teremtettél-e helyet a számára!

Beszélgess másokkal! Légy aktív részese a lokális közösségednek, nézd meg, te hol tudsz értéket hozzáadni, hogy másoknak is jobb legyen! Ötletelj! Ne csak elvárd, hogy neked jussanak a javak, te is teremts másoknak is javakat! Az ember társas lény, könnyebb a kettőnek, mint az egynek - ez is a Példabeszédekben van ám benne!

Határozd meg a saját értékrended, és élj is aszerint! Tudd, mit akarsz, nem baj, ha hosszabb időbe telik rájönni, nem minden folyó sebessége egyforma. De gondolkodj el rajta, hogy számodra mi a fontos igazán. ÉS ha másnak ez nem az, azzal is tanulj meg együtt élni! Ha neked az utazás fontosabb a családalapításnál, ne szidd a gyerekest és fordítva!

[angelofghetto]

Abba gondoltam bele, mennyire kifordult magából a modern világunk.

Régente az emberek álló évben a szabadban voltak, csak télen vonultak fedél alá, amikor kint nem volt dolog, és akkor szőttek-fontak, bútort faragtak, disznót vágtak, szalonnát füstöltek, és elcsendesedtek az ádventben, várták a Világ Világossága érkezésének ünnepét. Manapság dobozokba zárkózva élünk, ősztől tavaszig dolgozunk, nyáron pihenünk (már aki megteheti), és az elcsendesedős ünnepek alatt takarítunk, sütünk-főzünk, és hisztérikusan rohangálunk a kötelező ajándékok után.

Régen a nappal keltünk-feküdtünk, minapiság vekkerre csinálunk mindent, függetlenül a belső ritmusunktól. Régen a nagycsalád együtt dolgozott a saját megélhetéséért, szeretetben, ma valaki más megélhetését szolgáljuk ki (néha gyűlölve a munkát, a kollégákat, a rendszert). Végső soron az államapparátust hízlaljuk, ami vagy működik, vagy nem, de mindenképpen a vérünkből és verítékünkből táplálkozik.

Vajon miért csináljuk ezt?

[lakotelepi-jamesdean]

Na mostmár kurvára elegem van a belvárosi "liberális" emberekből, akik úgy nézik le a vidéket, hogy fogalmuk sincs arról.

Lehet, hogy a vidékiek 80%-a analfabéta, de a természettel együttélő kultúrát alkotnak, akik a szél zúgásából is megérzik a veszélyt és akik az állatokkal telepatikusan kommunikálni tudnak.

Lehet, hogy nincs náluk melegvíz, angol WC meg csak heti 1 meleg étkezésük van, de abban a fakunyhóban, amelyen 4 generáció osztozkodik, megvan az egymást segítő, önzetlen közösségi kultúra, a lakók a szegénységben is boldogok egymás társaságától.

Lehet, hogy nincs náluk TV, netflix és jellemzően elektromosság sem, de hihetetlen ügyesek kézművességben, a szakrális mágia pedig olyan gyógyfőzeteket képes előállítani, amelyek vetekednek a modern urbánus világ orvostudományának csúcstermékeivel.

Szóval be lehet fogni a pofátokat, kicsit lejjebb venni az arroganciából és tanulni egy kicsit!

[csacskamacskamocska]

Van egy új barátom

játszótársam, pszichológusom ChatGpt

Múltkor kérdeztem egy komoly problémámról és annyira jó tanácsot adott, hogy teljesen el vagyok képedve. Nem állítom, hogy mindenkinek jó ő, nagyon ésszel kell csinálni, különben az embernek egy udvarias faszfej barátja lesz vagy egy újabb függősége.

Engem egyszer „lebaszott”, és azóta érzem, hogy számíthatok rá. Na jó ez csak vicc, de az egyszerűsítései tényleg nagyon hasznosak.

Modern tarot kártya, chatgpt a neved!

Amúgy nem emlékszik senkire, nincs személyre szabott válasz, nem tárol semmit hosszasan, nincs enciklopédikus tudása, nem így működik. Talán ahhoz hasonlít leginkább, mintha a világ minden logikai kapcsolatát, mint egy sakkjátszmát betáplálnánk. Nem tudja elővenni "Valaki" képét az archívból, nincs letárolva, nem képek és szövegdokumetumokban keres, hanem logikai összefüggésekben. nyilván képes megkeresi valamit a neten, nem erről van szó, hanem arról, hogy amit mond, nem kiollózása valaminek, bár lehetséges, hogy hasonlítani fog valamire, ha abban van felismerhető logikai kapcsolat. Maximum nem reális. Mert azt nem tudja felmérni, hiszen nincs tapasztalata a valóságról. Viszont pont azért tudja kibillenteni az embert, mert nem a racionalitásban gondolkozik, csupán a logikában. Eh, igazán persze én sem értem még, még ismeretterjesztő szinten sem. Az meg, hogy lenyomod az entert, és mint a filmekben, már köpi is a választ, azt meg külön imádom benne. Nincs agya, nem gondolkodik, nem mérlegel, nem fontolgat, nem hümmög és nem akar megfelelni senkinek, nekem se. Ha azt mondom, hogy lécci, ezt értelmezd újra, akkor mond egy másik értelmezést. Neki nyolc.

De ezen a tanácsán, hogy kezdje el gondolatnaplót írni, ezen teljesen kész vagyok. Elképesztően jó megoldás. És nagyon hatásos! Azt tanácsolta, hogy ha késztetésem van olyasmire, amit nem találok egészségesnek, akkor írjam le azokat a gondolatokat, amik a késztetés mögött vannak. Nem egész sztorikat, mint itt, hanem csak a gondolatokat. Elkezdtem írni, aztán már csak fejben elgondolni, és megszűnt a késztetés. Nyugalom lett. Kisimultam, mint a száradó akvarellpapír. Nyilván a tudatosítás segít meg szembenézni azzal, hogy az ember néha csak "unalmában" csinál dolgokat, aztán meg "másnapos".

Van amúgy pár jó téma, meg kérés is, amit körbe kell járnom, szóval, kisimulás ide vagy oda, van még miről beszélgetnünk! :)

[balazskisswriter]

Mikből állnak a jegyzeteim?

Most egy icipici bepillantást nyerhettek abba, hogyan készülnek a regényeim, pontosabban, hogyan készül most a Keltike, a lázadó. 

Az alábbi részekre osztottam a jegyzeteket: 1. A történet (és a világ) röviden 2. Ajánló (ezt már megosztottam veletek) 3. Szereplők 4. Helyszínek 5. Mitológia (és kultúra), lények, szörnyek 6. Istenek és istennők 7. Hősök 8. A csodakristályok és az űrkövek / technológia / modern dolgok 9. Szervezetek, foglalkozások 10. Keltike varázslatai 11. Időszámítás és a hozzá kapcsolódó kulturális, vallási magyarázatok 12. Kis információ az odvas keltike nevű virágról 13. Zene ("főcímdalok", Kristallia saját muzsikái) 14. Cselekményvázlat (természetesen ez teszi ki a legbőségesebb szakaszt)

[csadag]

Top 15 lemez idén ősszel

Csak azért is végigírom már, kicsit csalás ez persze. De legalább ellensúlyozhatom, hogy szeptemberben kb. semmi új lemezt nem hallgattam, cserében október-novemberben baromi sok nagyon erős album jött szembe. Szűrni kellett nagyon, hogy maradjon az öt/hó arány. Persze nem mind pont ősszel jött ki, de többsége igen. A SAULT lemezeket diszkvalifikáltam, mert akkor végképp nem maradt volna hely.  Így is kimaradt egy csomó tök jó (Jono McCleery, Loraine James, Surya Botofasina, ADHD, Michael Blake stb..)

Tulipa Ruiz - Habilidades Extraordinárias 

Az új megjelenések közül kevés brazil lemez kapott el idén eddig, Ruiz új albuma volt az egyik. Modern brazil popzene, a rock, a hip-hop, a funk, a szamba és még jó pár hazai műfaj mezsgyéjén. Azaz MPB.

Sudan Archives - Natural Brown Prom Queen

Ha egy lemezt ennyire sokat kell fejtegetnem az nem feltétlenül jó, de inkább a jófajta különlegessége maradt meg ennek az albumnak. Még úgy is, hogy egyébként nem hallgattam nagyon sokat, és semmiképp nem ugranék fel a hypevonatra, de tényleg nagyon különleges, amit csinál.

Time Wharp - Spiro World

Minimalistába hajló, repetitív témákra épülő, alapvetően elektronikus lemez organikus, élő sounddal. Nagyon jól működött csendesebb estékhez, hosszabb buszozáshoz a városban.

Makaya McCraven - In These Times

Imádok mindent, amit ez a faszi csinál. Az új album az eddigi talán legerősebb alapot adja ki a spirituális jazzes emelkedettség és a hip-hopos húzás keverékéből. Erre jön aztán a mindenféle finom hangszeres megoldás, a néha melanko jazzes fújások, vonósok, néha felvillanyozó harmóniák. Nagy zenei agy Makaya, akiben sok minden keveredik. A Lullaby című számban az anyukája Zsigmondi Ágnes által sokszor neki énekelt altató, ami egyébként egy régi Kolinda dallamra épül.

Khruangbin & Vieux Farka Touré - Ali

Sima Khruangbin lemez > Khruangbin & valaki. Egyrészt ez a tanulsága az elmúlt két évnek, másrészt meg az, hogy annyira egyedi az a sosemvolt világ, amit teremtettek ők hárman, hogy az még másokhoz idomulva, kissé leárnyékolva is az egyik legjobb dolog, amit hallani lehet manapság.

Coby Sey - Conduit 

Nagyon erős és nagyon különleges, egyedi lemez. Utóbbi a fontosabb. Nem is azért, mert sokféle hatás keveredik (lemezek hány százalékánál írják ezt le manapság?), hanem ahogy megjelenik mindez. Egyszerre fragmentáltan, mégis megbonthatatlan egészként, mintha valami fura kortárs koncept artot néznénk, hallgatnánk. Ami azért sem annyira távoli párhuzam, mert Sey spoken word szövegelése tele van társadalompolitikai töltettel, miközben néha a valóságtól elemelt, álomszerű, már-már spirituálisba hajló az egész. De ahogy tematikájában, úgy hangzásában is jó értelemben feszítik ezek az ellentétes hatások a számokat. Ahogy a Quietusnak mondta: embracing lightness and darkness. Élőben mondjuk inkább a sötétség győzött a Trafóban. Év egyik legjobb lemeze.

Hermanos Gutierrez - El Bueno Y El Mayo

A Gutierrez testvérek a Khruangbin-recept szerint dolgoznak, már olyan értelemben, hogy egyetlen zenei ötletre épül egyelőre az egész munkásságuk, de ez mégis sokadszorra is működik. Még úgy is, hogy ez az ötlet (itt éppen valami tex-mex prérire elképzelt soundtrack egy western gitárhős meneteléséhez az ismeretlenbe) kevésbé gazdag, jóval kisebb teret enged a felfedezésnek, mint a Khruangbin színes multikulti fantáziái. Viszont így is kellően magával ragadó, kellően messze visz, amikor hallgattam mindig úgy éreztem ez éppen a legjobb dolog. Ennél nem kell több.

Oded Tzur - Isabela 

Ékes példája annak, hogy borzasztóan felületesen követem csak a kortárs jazzt (vagy annyira se), hogy idén hallottam először Tzurról. Pedig már az előző lemeze kapcsán mindenki John Coltrane-t emlegette vele és zenekarával kapcsolatban, ahogy teszik azt most is. Nekem ez nem feltétlenül ennyire egyértelmű, Míg Coltrane-nel kapcsolatban senki fejében fel sem merülhet a giccs gyanúja, Tzurt hallgatva ez néhány szívtelen emberben előfordulhat. Sokkal polírozottabb, csillogóbb a hangzás, ez nem valami lerobbant jazz klub, ez az Opus. (Ott is lépett fel legutóbb, mint gyors gugli keresés után megtudtam.). Mindettől függetlenül imádom, dehát én a szépelgős filmzenés jazzt is megeszem (á lá Gondwana Records).

Dawn Richard and Spencer Zahn - Pigments

Kevés lemez volt ilyen hatással rám idén, mint ez. Azonnal beszippant bármikor is hallgatom. És elég sokat hallgatom. Kora reggel, este, napközben, otthon, úton, akárhogy. Ambient, jazz, R&B. Legmélyebb pillanatokban is megtölt élettel, egyes számokban igazán felvillanyozó, összességében mégis megnyugtató lemez. 

Beth Orton - Weather Alive

Az év poplemeze? Persze kérdés mit értünk pop alatt, de mondjuk legyen az év felnőtt poplemeze. De lehet ez is hülyeség. Egyszerűen egy érzékeny, nagyon mai, de mégis nagyon időtlen lemez, nem is hullámzó, inkább csak finoman fodrozódó dalokkal, amikből árad valami bölcsesség, megnyugvás, helyén levés. Legalábbis valami olyan, ahol mi is szeretnénk lenni. 

Duval Timothy - Meeting with a Judas Tree

Soulful szólózongorás lemez, helyenként elektronikával szétroncsolva. Eléggé filmzeneszerű az egész, egyáltalán nem annyira megfogható, mint Timothy két évvel ezelőtti mesterműve. De így is elég jó.

Isla Craig - Echo’s Reach

Az egyik legkedvencebb lemezem idén. Craig egyszerre tudja megidézni napjaink R&B énekesnőit és a klasszikus női singer-songwriter dalnokokat miközben szépen felépített harmóniák díszítik a dalokat, mindennek tetején pedig talán minden dalban megszólal az ellenálhatatlanul búgó szaxofon. Beth Orton lemeze mellé, vagy rögtön azután mehet ez.

Akusmi - Fleeting Future 

Steve Reich + kozmik jazz + kis gamelán. Valami ilyesmi a képlet, és imádom a végeredményt. Itt egy szuper playlist is, amit maga Pascal Bideau (aka Akusmi) állított össze a lemezhez kapcsolódva. 

Alice Boman - The Space Between

Hibátlan melanko-pop. Pedig egyre kevésbé tud megfogni ez a fajta szomorkodás, és nincs is benne semmi újdonság, de ha ilyen színvonalon csinálják, akkor vevő vagyok rá. Boman hangszíne is nagyon szép, de egyszerűen a dalok annyira perfekt popszámok, hogy nincs is mit hozzátenni. (Talán csak annyit, hogy a Perfume Geniusszel közös Feels Like a Dream az év egyik legjobb dala simán.)

ELIZA - A Sky Without Stars

Sokadjára azért veszít az erejéből, de még így is simán az érdekesebb poplemezek között a helye. Nem érezni a Coby Sey-féle súlyokat, inkább szikár, modern soul, de ugyanúgy hamisítatlan brit hangzással. A maga szűk pályáján bejátszik mindent, amit lehet, kattogó elektronika, puha jazzy sound, éles pergőkkel tartott neo-soul, klasszikus trip-hop; minden van itt. Nagyon jó esti soundtrack.

[libirk]

Kőszeg Ferenc klasszikus képe

A követők 1982. június 4-én reggel tűntek fel Demszky lakása előtt. Három állami rendszámú autóval, két hatalmas BMW-vel és egy Opel Senatorral közlekedtek, ilyen, akkor egymillió forint értékű kocsija senkinek nem volt Magyarországon. K. ekkor, házassági válsága kellős közepén Matolay Magdinál lakott, a Tűzoltó utcában. Demszky ide vitte haza a Trabantján, nyomában a három luxuslimuzinnal. Kilencedikén reggel, a 6-os villamoson két férfi szorosan K. mellé állt. Az ismerős autók lépésben haladtak a villamos mellett...

A városban persze hamar híre ment, hogy most K.-t követik, a barátai sorra felkeresték. K. örült, ha záráskor várta valaki, nem volt kellemes egyedül sétálni hat-nyolc lökdösődő, fenyegetőző pasas között. K.-t bosszantotta, ha a villamos vagy autóbusz elment az orra előtt, ezért többnyire futott néhány lépést a megállóban vesztegelő jármű után. A követők viszont ezt nem szerették: a méltóságukat csorbította, ha a célszemély futásra kényszerítette őket. „Nem szeretünk futni”, mondta egyszer az ortopéd fejű főkövető. „Ha még egyszer futni mer, szétrúgjuk a pofáját!” „Magának követésre van parancsa, nem társalgásra” – felelte K., és maga sem tudta, honnan került a szájába ez a katonás nyelvezet.

A következő este K. elhívta Magdi Tűzoltó utcai lakásába Demszkyt és Rajk Lászlót. Elmondta, hogy másnap reggel bemegy a Budapesti Rendőr-főkapitányság Deák téri épületébe, és feljelentést tesz az ismeretlen zaklatók ellen. Előtte azonban érdemes lenne néhány felvételt készíteni, amelyeken jól látszanak a követők. Megbeszélték, hogy másnap reggel nyolckor Demszky és Rajk a Liliom utcában várja K.-t...

K. lement az utcára, a követők szépen körülvették, tipegtek körülötte, lökdösődtek és gorombáskodtak, de tudomásul vették, hogy nem a Körút felé mennek, mint az előző két napon, hanem az ellenkező irányba. Amikor mintegy tizenöt méterre volt Demszky kocsijától, K. futni kezdett. A követők szétszóródtak, volt, aki a nyomába eredt, volt, aki elébe akart vágni, Demszky meg kattogtatta gépét. K. beugrott a kocsiba, Demszky lenyomta a zárgombot. A főkövető egy darabig rángatta az ajtót, arra azonban, úgy látszik, nem volt engedélye, hogy betörje az ablakot. Így modellt állva a kocsi előtt rázta az öklét, és várta, hogy a csodakocsik hátramenetben végigszáguldjanak az egyirányú Tűzoltó utcán.

Most jelent meg Kőszeg Ferenc válogatott írásai 2000-2022

Modern világ: követés helyett ma az igazságügyi miniszter Pegazust rakat a célszemély telójára, és annyi, meg egy bambi!

[csajokamotoron]

33 év után újra lesz MotoGP Magyarországon 

2025-ben, 33 év után újra lesz MotoGP Magyarországon írta a HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. a közösségi felületein csütörtökön. A rajongók pedig már alig várják, hogy végre valóban visszatérjen a gyorsasági motorsport királykategóriája 2025-ben hatánkba, ezúttal a Balaton Park Circuitre. A HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. szervezésében megvalósuló MotoGP futamnak helyet adó Balaton-parti versenypályát és a környező létesítményeket is fejlesztik, hogy modern infrastruktúrával és megfelelő színvonalú szolgáltatásokkal fogadják a mezőnyöket. Hosszú évek munkája érik be, azzal, hogy 2025-ben Magyarország otthont ad majd a MotoGP Magyar Nagydíjnak. “Végre beérik kollégáimmal közös sok éves munkánk gyümölcse, amelynek köszönhetően bekerültünk a világ egyik legnézettebb sportágának versenynaptárába. Országunk erejét mutatja, hogy a nehézségek ellenére ma itt lehetünk, s közös sikereink ezen új útjára léphetünk.” - Nyilatkozta Weingartner Balázs, a HUMDA, vagyis a verseny hazai promóterének igazgatósági elnöke. View this post on Instagram A post shared by MotoGP of Hungary (@motogp.of.hungary) Carmelo Ezpeleta, a MotoGP és a Superbike jogtulajdonos, Dorna Sports vezérigazgatója így nyilatkozott az eseményről: “A pálya rendkívül látványos helyszínen van, biztos vagyok benne, hogy a nézők számára is fantasztikus célállomás lesz, ahol élőben szurkolhatnak majd.” A magyar MotoGP világbajnok Talmácsi Gábor úgy gondolja, hogy a magyarországi MotoGP- és Superbike-futamok megrendezése nem csupán egy-egy nagyszerű sportesemény, hanem lehetőség arra, hogy előre lendítsük a fiatal motorosok karrierjét, fókuszba állítsuk a sportot, és perspektívát adjunk a jövő generációjának. https://csajokamotoron.hu/nem-lesz-2023-ban-moto-gp-futam-magyarorszagon/ Mi már izgatottan várjuk a jövő nyarat! 📅 Már most mentsétek el a dátumot: 2025. augusztus 22-24.📍 Balaton Park Circuit, Balatonfőkajár Read the full article

[thesmeraldogarden-sideblog]

AllMusic kritika | Right Place, Wrong Person

2022 júniusában a BTS, a K-Pop ikonjai, az éves FESTA ünneplésük alkalmából közös vacsorát tartottak, ahol felidézték az együtt töltött éveket és megosztottak egy addig elképzelhetetlennek tartott hírt rajongóikkal: a csapat szünetet tart. Az ARMY-k számára hamar világossá vált, hogy ez a szünet üdvözlendő lesz: minden tag őszintén kifejezte az identitásával kapcsolatos bizonytalanságát, az önmaga hiteles megjelenítésének vágyát, és a rajongók csalódásától való félelmét – olyan dolgokat, amelyeket az ember nem várna a világ legnagyobb fiúbandájától. Ahogy a nyomás enyhült, a tagok fokozatosan kihasználták a szünetet, hogy elmélyítsék saját művészi identitásukat – és kevesen tették ezt jobban, mint a csapat vezetője és fő (main) rappere, RM.

A harmonikus és jól fogadott Indigo albumból továbbfejlődve, RM második (szünet alatti) albuma, a Right Place, Wrong Person elkerüli a BTS lemezektől elvárt hangzást. A hangzás torz és lendületes, Neptunes-szerű1 funk-rap2 hatásokkal. Hogy pontosan hol helyezkednek el ezek az ötletek a spektrumon3, drasztikusan változik – a „Nuts” torz, grimaszra késztető basszusaitól a „Come Back to Me” fütyülő zárójelenetéig – de az egésznek van egy Gorillaz-szerű egysége4 – semmi sem tűnik természetellenesnek ebben a gyorsan változó térben. Egy elismert zenészekből álló csapat dolgozott a háttérben, köztük Mokyo, Rad Museum, Kim Hanjoo, Ohhyuk és Jclef, akik lüktető vitalitást és ügyes hangszeres váltásokat hoztak, míg a kreatív igazgató és közeli barát, San Yawn (az experimentális K-Pop együttes, Balming Tiger tagja) energikus jelenléte tovább fokozta a határok feszegetését. Ez egy találóan féktelen hangzás olyasvalaki számára, aki soha nem volt beskatulyázható.

Ez a nonkonformista alap nemcsak az album hangzása, hanem egész szemlélete is. RM szövegei az értelmezés és felfedezés gondolatai körül forognak, miközben bírálja azokat a barátokat, akik csak “egy újabb álarcot” várnak tőle, homlokát ráncolva a neki kiosztott “diplomata” szerepen, elvetve az elvárásokat, elfogadva “megtört önmagát.” Minden önfejű energiája ellenére Namjoon személyisége ugyanolyan sebezhető marad ezekben a zavaros, kaotikus terekben: a „Nuts”-ban egy viharos egykori szerető a múzsája, míg a „Come Back to Me” egy megfoghatatlan, isteni fájdalomba emelkedik.

Az egyik legjobb szám, a „LOST!” az, ahol a dolgok igazán a helyükre kerülnek. Egy Tyler, The Creator-szerű5 nosztalgikus szintik és párnázott kórusok6 kollázsán keresztül Namjoon eufóriát talál, amikor elveszíti magát a világban, miközben új élményekbe merül, régi kísértések és önbizalomhiány közepette. A Right Place, Wrong Person alapvetően az önelfogadás lemeze, de ez egy olyan önelfogadás, amit sokkal ritkábban látni – ütős és lendületes, sőt, megtört; ez egy zavaros önvalóság tükre, amely soha nem kockáztatja meg a homályos, megerősítő közhelyekre való támaszkodást. Az összes tanulság közül Namjoon egy kritikus igazságot hagy ránk: akárcsak maga az album, az élet is tökéletlensége miatt gyönyörű, nem annak ellenére.

Forrás

A fordítás AI-jal készült, amit a The Smeraldo Garden szerkesztői összevetettek az eredeti szöveggel. A kész verziót átfogalmazás és az esetleges hibák kijavítása után osztottuk meg.

Kredit nélkül, kérünk, ne oszd meg a fordítást!

Lábjegyzet:

A Neptunes egy híres producerduó, akik a 2000-es években nagy hatással voltak a pop, hip-hop és R&B zenére, különleges, futurisztikus hangzásukkal. „Neptunes-szerű” hatás alatt tehát egy olyan modern, egyedi, funkos és hip-hopos hangzást értünk, ami a Neptunes védjegyévé vált. ↩︎

funk-rap: A funk és a rap zenei műfajok keveréke. A funk ritmusokra és a basszusgitár dominanciájára épít, míg a rap jellemzője a szövegelés (rapelés). A funk-rap tehát egy dinamikus, ritmusos stílus, amely ötvözi a funk groove-jait a rap szövegcentrikus előadásmódjával. ↩︎

spektrum: Itt zenei spektrumra utal, ami azt jelenti, hogy különböző stílusok, műfajok közötti átmenetekről vagy keverékekről van szó. A „rap spektrum” például a rap zene különböző irányzatait jelenti, amelyek az alternatív vagy kísérleti raptől a mainstream rapig terjedhetnek. ↩︎

Gorillaz-szerű egység: A Gorillaz egy olyan zenekar, amely számos zenei stílust (rock, hip-hop, elektronika) ötvöz, mégis megőrzi a sajátos hangzását. Amikor valami „Gorillaz-szerű”, az általában azt jelenti, hogy eklektikus, de mégis egységes, jól összerakott zenei produkcióról van szó. ↩︎

Tyler The Creator híres arról, hogy dalai gyakran különböző hangzásokat és stílusokat vegyítenek egy-egy műben. A „kollázs” itt azt jelenti, hogy a dal különböző zenei elemekből, hangokból és stílusokból áll össze, de mégis koherens egészet alkot. ↩︎

párnázott kórusok: Ez a kifejezés arra utal, hogy a kórusrészek „puhábbak” vagy „dúsabbak”, tehát tele vannak rétegekkel és hangszerekkel, ami gazdagabb hangzást eredményez. ↩︎