#munkavállalás

[sztivan]

a munkavállalás előtti orvosi vizsgálatok sok esetben formálisak - szükségesek, ezt nem vitatja senki, de formálisak -, ezért ezen a kormány mindenképpen változtatni akar, és való igaz, hogy egy erre irányuló rendeletben más egyéb jogszabályok frissítése körében ezzel is foglalkozott. A tervezett intézkedés - hangsúlyozni szeretném, tervezett intézkedés, mert még nincs jogszabály - lényege az, hogy mindenfajta formalitást fel kell adni az érdemi vizsgálatok érdekében.

Fónagy a munkahelyi orvosi vizsgálat eltörléséről

[telaviv-delhi]

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni a csoportnak a befogadást. Viszonylag hosszas mérlegelés után arra jutottam,elhagyom kis hazánkat, és Hollandia felé veszem az irányt. A választott uticélnak semmi más oka nincsen,mint az,hogy jó néhány éve jártam Venloban ( remélem jól irtam) és emlékszem hogy nagyon kedvesek voltak az emberek. ( meg hogy majd mindenki bicajjal járt). Környezetváltoztatási indíttatásból, munkavállalás céljából indulok majd el következő év január/ februárjában. Ezért szeretnék némi útmutást, esetleg segítséget kapni a már ott élőktől. Tudom,hogy ez még nem holnap lesz(mármint a január/ február) viszont kapkodni nem szeretnék, ezért gondolkodom előre.

Néhány szót magamról; Csendes Laci vagyok, 34 éves Pécsi lakos. Két szakmával rendelkezem( így; szakács és szobafestő) viszont mivel itthon finoman szólva sem a legfényesebb a helyzet az elvégzett munka és a kifizetett bérek arányait tekintve, jó ideje ételfutárként tengődöm. Ezt csak azért teszem hozzá,hogy esetlegesen senki ne egy mester chefre vagy egy tökéletesen pro festője számoljon gyakorlati idő híján. Emelett megjegyzendő viszont, nem vagyok lusta, van teherbírásom a munkát tekintve, és ha nem direktbe cs**ztetnek kifejezetten szeretek dolgozni. B kategóriás jogsival és saját autóval rendelkezem,bár ezutobbit eséllyel itthon hagyom a könnyebb utazás miatt. Nyelvtudásom angol terén egyelőre elég gyenge, de mivel nagyon motivált vagyok most az utazásig minden szabadidőmben tanulok, így ez január/februárra azert majd erősödik. Más idegennyelvhez sajnos még egyelőre annyi közöm sincs mint az angolhoz. ( nem szeretnék zsákbamacskát árulni aztán pofára esni ).

Szállás miatt megjegyzendőek a következők: Egy 4 éves nagyon kedves franciabulldog kutyust viszek majd magammal( A neve Malac) akivel elválaszthatatlanok vagyunk. És ennyi, ketten megyünk. Beállítottságomat tekintve végtelenül természet, és állatbarát vagyok. Szeretek főzni és sokat olvasni ( rgo nem vagyok egy nagy zajjal járó valami) .

Konkrétan koncepció nincs a fejemben, csak annyi hogy szeretném végre magam mögött hagyni ezt a megsavanyodott, depresszív szomorú légkört ami országunkat jellemzi,kicsit világot látni, dolgozni,élni,kultúrákat megismerni vagy néha csak úgy lenni. Mert nem akarom elhinni hogy az egész világ ilyen, mint itthon... Nagyjából bármilyen munka szóba jöhet ahol nem elsődleges célja a főnökömnek hogy rosszindulatúskodjon és feltétlen erőt demonstráljon rajtam. Tényleg bármi, mosogatás, takarítás, de valójában bármi.

Te,hogyha ezt a nem túl rövidre sikerült kis bemutatkozást végigolvastad, hatalmas hála, köszönet!

Bármiféle iránymutatás, tippek esetleg nyelvtanulás irányában, vagy hogy hol, mire érdemes majd odafigyelnem akár a kutyámmal akár magammal kapcsolatban, tanácsok, negatív kritika, bármi érdekel, és bármit építő jelleggel fogadok és elképesztően hálás vagyok érte.

Nagyon szépen köszönöm! Szép estét mindenkinek! :)

[kulfoldimunka]

kulfoldi munka

Napjaink összekapcsolt világában a külföldi munka egyre népszerűbb választássá vált az új kihívásokat és nemzetközi tapasztalatokat kereső emberek számára. Legyen szó karrierépítésről, kulturális elmélyülésről vagy személyes fejlődésről, a külföldi munkavállalás rengeteg lehetőséget és előnyt kínál. Ebben a cikkben a külföldi munkavállalás előnyeit tárjuk fel, és rávilágítunk néhány fontos szempontra azok számára, akik fontolgatják, hogy belevágnak ebbe az izgalmas utazásba.

Karrierépítés és szakmai fejlődés A külföldi munkavállalás egyik elsődleges motivációja a karrierépítés lehetősége. A külföldi munka gyakran olyan új iparágak, piacok és lehetőségek felé nyit ajtót, amelyek a saját hazánkban nem feltétlenül állnak rendelkezésre. Lehetővé teszi az egyének számára, hogy felbecsülhetetlen értékű nemzetközi munkatapasztalatot szerezzenek, globális gondolkodásmódot alakítsanak ki, és fejlesszék szakmai készségeiket. A munkáltatók gyakran értékelik a külföldi munkavállalással járó alkalmazkodóképességet, a kultúrák közötti kommunikációs képességeket és a tapasztalatok sokszínűségét, ami az egyént versenyképesebbé teszi a munkaerőpiacon hazatérése után.

Kulturális elmélyülés és személyes fejlődés A külföldi munkavállalás egyedülálló lehetőséget nyújt arra, hogy az ember elmerüljön egy másik kultúrában és szélesítse látókörét. Egy idegen országban élve és dolgozva az egyén új szokásokat, hagyományokat és életmódot ismerhet meg. Ez elősegíti a kulturális érzékenységet, az empátiát és a különböző környezetekhez való alkalmazkodás képességét. A különböző hátterű emberekkel való interakció továbbá javíthatja a kommunikációs és interperszonális készségeket, miközben mélyebb megértést és megbecsülést alakít ki a kulturális sokszínűség iránt.

Nyelvtanulás A nyelvtudás egyre fontosabbá válik a mai globalizált gazdaságban. A külföldi munkavállalás óriási előnyt jelent a nyelvtanulás szempontjából, mivel magával ragadó környezetet biztosít az idegen nyelv elsajátításához. Legyen szó angolról, németről, franciáról vagy bármely más nyelvről, a külföldi munka során tapasztalt napi interakciók és szakmai tapasztalatok elősegítik a gyors nyelvtanulást. A második nyelv ismerete nemcsak az álláslehetőségeket javítja, hanem a társadalmi és személyes hálózatokat is bővíti.

[foulchildtiger]

JOHN LENNON KÉPZELÉSÉNEK DEKONSTRUKCIÓJA

Miután a Beatles feloszlott, a négy fiú külön-külön indult el, és szólóprojekteken kezdett dolgozni. McCartney természetesen új bandát alapított, a Wings néven, és a legsikeresebb dala valószínűleg a „Live And Let Die” volt, amely egy azonos című James Bond-film főcímdala lett. Aztán ott volt John Lennon, akinek legnagyobb slágere, az „Imagine” látszólag teljesen az ellenkező irányba fordult. A felszínen úgy hangzott, mint a béke, a szerelem és nos, bármi más. Leginkább arra tippelek, hogy Lennon sárkányként állt, amikor megírta ezt a dalt, és valószínűleg valamiféle hippi paradicsomot képzelt el, ahol egész nap csak füstölögtél, és (feltehetően) alkalmi szexeltél véletlenszerű idegenekkel, olyan szavakkal, mint „Kötelesség ” és a „Felelősség” egyszerűen nem létezik, és senkinek sem kell olyan hétköznapi dolgokkal bajlódnia, mint a munkavállalás vagy a gyereknevelés. Természetesen, Ha megvizsgáljuk a dalszövegeket, és szó szerint értelmezzük, egészen más képet kapunk, sőt, valami olyasmit, ami inkább rémálomnak tűnik. Mindenesetre minden további nélkül boncolgassuk soronként a szöveget:

"Képzeld el, hogy nincs mennyország"

Igen, csináljuk. Vagy inkább ne. Mister Peace and Love szerint rövid utunk ezen a Földi Gömbön egy földlyuk alján, egy fenyődobozban, rothadássá és féreg eledellé válik. Milyen szép vízió az emberiség számára! Természetesen eltűnt az Örök Élet keresztény ígérete, egy minden képzeletet felülmúló ígéret, amelyet Mr. Lennon minden racionális ember számára felfoghatatlan okok miatt a szemetesbe dobott.

„Képzeld el, hogy az összes ember a mának él”

És nincsenek tervek holnapra, nincs jövő, amire számíthatok. Ez megint a „Hippi Paradicsom” dolog, egy marihuánaködben ülve, egyik nap összemosódik a másikban.

"Nincs miért ölni vagy meghalni"

És elment vele a becsület és az igazságérzet. Néha a rossz embereknek meg kell ölniük, és néha a jó embereknek meg kell halniuk egy igazságos ügyért.

"És nem is vallás"

Úgy tűnik, ez a dal központi témája. Hurrá az ateizmusra, egy istentelen ideológiára, amely alapvetően azt mondja, legyél olyan önző és rohadt, amennyire csak akarsz, mivel nincs feletted, aki megítélje a viselkedésedet, vagy átadja az erkölcsi és törvényi érzéket. Valóban, szabaduljunk meg Isten törvényeitől, és szükségképpen Darwin törvényei szerint fogunk élni. Egy olyan világ, ahol a 2. Mad Max-film egy sorát idézve csak azok maradhatnak életben, akik elég mozgékonyak ahhoz, hogy dörzsöljenek, és elég brutálisak a fosztáshoz.

"Képzeld el amint az összes ember békében él

Valószínűleg a legkevésbé sértő vonal ebből a dalból, mégis egy olyan ember által hirdetett eszmény, akit elutasítasz, Krisztus.

"És egyesül a világ"

Egy, pontosan mit? Egy Borg-szerű lét, ahol a Kollektíva a lényeg, minden egyéniség és különbség eltörölve, amelyben az emberek a termeszek szintjére süllyednek?

„Képzeld el, hogy nincs birtokod”

Nos, ott van a tudomány és a technológia, és nagyjából az egész emberi civilizáció. Nincs vagyona? Tényleg, John? Azt szeretné, hogy ne legyen otthona menedéknek, ruházata a melegnek, még olyan alapvető dolgokra sem, mint a vízöblítő WC és a WC-papír? Télen meg akar fagyni, nyáron sütni, és kimenni a mosdóba az utcára? Lecsökkenteni minket a barlangi emberek szintjére, vagy ami még rosszabb, a majmok szintjére a dzsungelben? Mert birtokolni azt jelenti, hogy vannak dolgok, olyan egyszerű dolgok, mint egy pár cipő, vagy olyan bonyolultak, mint egy űrsikló. A dolgok készítése, fejlesztése, feltalálása nagy része annak, ami emberré tesz bennünket, és ez választ el minket az állatoktól.

"Kíváncsi vagyok, képes vagy-e"

Sok mindent el tudok képzelni, de vadállatként élni nem tartozik ezek közé.

"Nem kell kapzsinak vagy éhesnek lenni"

Lásd a fent felsorolt ​​„Mad Max” világra vonatkozó hivatkozást.

„Emberi Testvériség”

Vissza a Borg-szerű léthez.

„Képzeld el, hogy az összes ember megosztja a világot”

Lennon Mad Max jövőjében pedig nem lesz sok megosztás, hiszen a puskagolyók és a benzin értékesebbek lesznek, mint az arany.

És itt van. Legjobb esetben egy darab esztelen csapkodás, a Bongwater Philosophy 101 példája, és a legrosszabb esetben egy recept egy Istentől megfosztott, és ezáltal megfosztott állati univerzumhoz, amelyben vagy együtt kaptározunk, mint a rovarok, vagy pedig visszatérünk a klasszikus dzsungel-szabályhoz. A legerősebb túlélése, ahol a ravaszság, az árulás és a tiszta ragadozói képességek nyerik a napot.

[anonymgirlsworld]

Bárcsak vége lenne már a giminek és dolgoznék és akkor el tudnék költözni...néha olyan jó lenne..

@anonymgirlsworld

[videkma]

Tisztességes fizetés és a munkavállalók védelme az Egyesült Királyságban (A külföldi munkavállalás a koronavírus idején)

Tisztességes fizetés és a munkavállalók védelme az Egyesült Királyságban (A külföldi munkavállalás a koronavírus idején)

A brit mezőgazdaság jelenleg több szempontból is páratlan kihívásokkal néz szembe. Ilyen kihívások az emberek határokon való átlépése, vagy a Brexit okozta bizonytalanságok és mindannyiunkra gyakorolt hatása. Ezekkel a kihívásokkal kell szembenézni az Egyesült Királyság területén a közel 90000 állás betöltése közben.  

  Fontosabb mint valaha, hogy Anglia megfelelő biztonságot nyújtson az Európai…

[wwmaci]

Vezetőnek lenni is birkaság 😃🐑

[icoulddothat]

álláskeresés

Jelenleg havi bruttó 263 900Ft a fizum, ezt kéne legalább egy 50-essel megfejelni. Mitévő legyek? Milyen OKJ-t végezzek, hogy azzal olyan állást kapjak, ahol megfizetnek? Képezhető vagyok.

[themessymathematician]

Munkakeresési furcsaságok

- amikor az online kérdőív nem enged tovább, mert nincs beírva szakmai tapasztalatod, de neked tényleg nincs, és hirtelen nagyon nem tudsz mit kezdeni magaddal;

- amikor megkérdezik, hogy milyen posztot töltesz be az US hadseregnél. Szerencsére volt olyan opció, hogy semmilyet. Kötelezően kitöltendő mező, hozzátenném;

- amikor annyi olyan kérdés van, hogy “dolgoztál-e, vagy valamelyik közeli hozzátartozód dolgozott-e olyan helyen, amely ezzel meg azzal kapcsolatban áll”, hogy már teljesen megkérdőjelezed azt is, hogy hogy hívnak;

- amikor nyelvtudás szintjénél két opció van: a folyékonyan beszélsz és az anyanyelvi szinten. A kevéske francia nyelvtudásom így kimaradt. 

- amikor a kívánt képességek felével rendelkezel, de azért elég bátornak kell lenni, így beadsz egy önéletrajzot. 

[milenneha-blog]

Munka és Társadalom

Tudom kicsit kommunista a cím, de hát van az úgy. Sokat gondolkodtam, hogy miről is írhak, végül úgy döntöttem ezt tárom széles közönségem elé. Nyilván mindenki személyes tapasztalatokból dolgozik, így én is, s észre vettem az elmúlt időszakban valamit. Felnőtt egy (fél) generáció relatív jólétben (a cuclializmus után) úgy hogy jórészt nem ismerik a munka fogalmát. Ja igen én is ebbe a generációba tartozom, csak hogy tisztázzuk, és igen mint ilyenkor mindenki mindig természetesen én is kivételnek tekintem magam ezalól a “kórság alól”. De miért van vajon ez? Érdekes módon szerintem van egy dolog amivel ez szorosan összefügg. de hadd bontsam ki.:

Tehát felnőt egy (fél, vagy lassan másfél) generáció akiknek a szülei igyekeztek mindent megadni, hogy ne “nélkülözzenek” úgy mint ők. (lett légyen ez valódi, vagy csak “megéllt” nélkülözés) Ez az egyébként nagyon szép gesztus azonban a legkisebb mértékben sem segíti a gyerekek fejlődését, mert igenis meg kell tanulnia, hogy bizonyos dolgokért igenis dolgozni kell, kűzdeni kell. Anélkül ez nem működik. Ahol a gyerek megkap mindent ez egyszerűen elvész. Hogy miért gond ez? A munka felől közelítve azért, mert egy ilyen fiatal ha el is helyezkedik nem megdolgozik érte, hanem elvárja a fizetését. Ezzel pedig egyszerűen az a probléma, hogy a gazdaság nem úgy működik mint apu-anyu háztartása. Ahhoz hogy a munkahelye megtermelje azt a bevételt amiből Példa Pistike fizetése lesz bizony Pistikének jó eséllyel tisztességesen dolgozni kéne. CSakhogy ez Pistikének nem kényelmes és tetszős, hiszen sose kellett, miért kezdené el 25 évesen, és különben is dolgozik ő. És az van, hogy a saját szempontjából igaza van. Más kérdés, hogy a szempontja nettó faszság. Csak erről nem Egységnyi Elemér egyszerű munkavállaló tehet, hanem Egységnyi Elek, és Egységnyiné, azaz a szülők. Csodálkozunk, hogy sok a fiatal munkanélküli, és közben párhuzamosan rengeteg a betöltetlen állás. Vajon miért? Szerintem aki eddig figyelt, érti a választ.

Természetesen a cégeknek kell munkavállaló, az egyetlen gond, hogy Olyan munkavállaló, aki képes profitot termelni, hiszen egyenlőre nincs teljes államosítás, és abszolút kommunizmus. (nem egy Kim Jong Un nélküli Észak-Korea ez) Ha tetszik, ha nem a jóérzésű cégek az ilyen munkavállalókat még sokáig nem fogják véglegesíteni, ha egy próbaidő erejéig tévútra is térnek velük. Nem, nem azért mert Példa Pistike kifejezetten lusta, vagy mert Egységnyi Elemér hülye. Vagy legalábbis nem feltétlenül a saját fogalomrendszerükben. (a cég fogalomrendszerében már előfordulhat) Így minden egyes Pistike és Elemér személyes sértésként fog megéllni minden egyes “fölösleges” próbaidőt, és esetlegesen kialakul benne az a kép, hogy minden cég ideiglenesen keres munkavállalókat, szinte mint egyéjszakás kalandot. Csakhogy ez az esetek meglehetősen jelentős részében nem igaz. Az azonban annál inkább, hogy a rendelkezésre álló jelentkezőkból még Elemér és Pistike tűnt a legépkézlábabnak (még ha “félkezű, féllábú” is mindkettő) így felvették őket, hiszen legyenek bármilyen jók a HR-esek a valós munkapotenciált csak becsülik illetve “hozott anyagból dolgoznak”. Lehet hogy a legjobb jelentkezőt választották, csak ép... khm...

Ugyanezen típusú emberek másik jelentős problémája, a felelősségvállalás. Nem másért, nem bármiféle megfoghatatlan entitás iránt. A saját munkája és cselekedetei iránt. Nem érzékelik a napi cselekedeteik súlyát. Természetesen feltételezve hogy ezt a problémát leszámítva normális nevelést kaptak, így természetesen a morális szabályok nagy hányadát nem szegik meg, nem lesznek emiatt gyilkosok, vagy egyéb fenevadak, legfeljebb részleges szociopaták. És ez sokszor csak a munka során jön elő. Természetesen mindenki aki dolgozik, hibázik, és ugyan Elemér is Pista sem töri össze magát, azért valamennyi produktuma mégis van a nap végére. A probléma ott kezdődik, amikor kiderül, hogy ez a bizonyos produktum már pedig bűzlik. Ilyenkor általában elkezdődik a bűnbak keresés. “A Jómunkás Józsi rosszul monda!” “A Felügyelő Feri nem szólt, hogy rosszul csinálom!” Nyilván ezek erősen kifacsart példák, és természetesen lehet egy problémának több, a feladatot elsődlegesen ellátó személyen kívüli felelőse is. De aki “fizikailag/valójában” elvégezte az adott feladatot az lesz az elsődleges felelős minden esetben. Lehet mutogatni, de a verdkit mindíg az kell hogy legyen, hogy elrontottam mert:  - “nem voltam biztos benne, és nem kérdeztem meg a Józsit” - “Mert a Ferinek esélyt sem adtam, hogy (kellőképpen) monitorozza a munkámat”. - “Mert nem végeztem semmilyen visszaellenőrzést / óvintézkedést” És persze ezekben az esetekben ha Józsinak dolga volt hogy az információkat használható mértékben átadja emberünknek, ha Ferinek dolga, hogy ellenőrizze emberünk munkáját, úgy természetesen ők is felelősek a hibáért. Ugyanakkor a hibát nem Ők követték el, csak nem akadályozták meg. Lehet ez azért, mert Józsi, Feri és Elemér évfolyamtársak voltak, és ebben az értelemben ugyanannyira felelősségtudat nélkül végziik a munkájukat, hiszen ugyanúgy munkafelelősség nélkül nőttek fel. De az hogy miért nem akadályozták meg, egy teljesen másik kérdés, és közvetlenül nem is vág ide. Bármely hiba esetén az első kérdés az kell legyen, hogy elkövettem-e mindent hogy ez ne forduljon elő. a helyzet az hogy még a “felelős” emberek sem teszik meg az összes elérhető óvintézkedést. Viszont elegendőt megtesznek ahhoz, hogy reális körülmények között ne adódhasson probléma. Ha mégis adódik: “-igen sajnos erre a kimenetre / eshetőségre nem számítottam.”

Az ilyen típusú emberek tapasztalatom alapján nem, vagy nagyon nehezen tudnak pozitív kritikát megfogalmazni, s ezáltal a saját érdekében segíteni az őt okítani, tanítani szándékozó embereket. Hiszen minden ember egyforma, csak valahogy mégsem. Nincs két egyformán bedrótozott agy. Ami valakinek magától értetődő, a másiknak az életben eszébe sem jutna. ÉS pontosan az lenne a legfontosabb, hogy ilyenkor meg tudja fogalmazni, hogy konkrétan milyen segítséget, támogatást szeretne ahhoz, hogy a hibák ne forduljanak elő, de ezt általánosságokon kívül specifikálni nem tudja. Márpedig aki nem tudja előadni a problémáját, azon meglehetősen nehéz segíteni is.

Természetesen felnőtt néhánymillió “indivídum”, rettentő erős öntudattal, és énközpontúsággal. Egy erős önérzet vagy személyiség nem feltétlenül jelent problémát. Csakhogy ezen fiatalok jó része erős burokban is nőtt fel. Ráadásul minden ilyentén kritikát személyes sértésnek vesz, ráadásul csak a társadalom és együttélés árnyékával találkozott. Ami azért mégsem ugyanaz. S épen ezért a társadalomnak mint olyannak sem tudnak teljesértékű részei lenni. Ők a “nekem lehet” típusú emberek, hiszen otthon is lehetett, nincs igényük arra, hogy legalább a jóízlés határán belül kövessék a szabályokat. És ÁLJ! nem a birkaságot prédikálom, sőt sohasem fogom. De ez a mérgező individualizmus az emberiségnek mint olyannak sem használ. (igaz a jelenlegi társadalmi berendezkedés sem, de ez megint egy teljesen másik téma). És igen természetesen nem kell birkának lenni, de igenis a társadalmilag hasznos konvenciókat illik és kell követni. Igenis törekedni kell a másikkal a békés együttélésre, a másik sárba tiprása helyett. Ja nem, hippi sem vagyok. A másik itt egyenlő felet, a “szabályokat” kölcsönösen tisztelő és figyelembe vevő embert jelent. Azon elemekkel kapcsolatban akik kifejezetten károsak az emberiségre egy picit más elbánást javasolnék, de ezt most hagyjuk, mert ez egy sokkal bonyolultabb kérdés, mint ami egy ilyen megjegyzésbe bele fér. (sidenote: Ki és milyen alapon szerez jogalapot, és tudást ahhoz hogy ezt a kérdést, azaz hogy ki a káros elem eldöntse?, na ezért bonyolultabb ez...).

Visszakanyarodva Példa Pistikére, és Egységnyi Elemérre, vajon miért élnek még 30 éves korukhoz közel, vagy afölött is a szülői házban? Mert emiatt a burokban felnövés miatt valójában képtelenek a teljes önállóságra. Soha nem voltak rákényszerítve, s igényük sincs rá. Nem mellékesen így arra sem feltétlenül kényszerülnek rá, hogy állandó munkahelyük legyen (ami amúgy nem segít a munkatempó növelésében). Nincs valódi tétje egy-egy állásinterjúnak, beadott önéletrajznak. Ezek mind súlytalan elfoglaltságok. Hiszen a szülői asztalról azért jut ebéd és vacsora is. Persze lehet a saját tapasztalatom beszél belőlem (de hiszen éppen pont ezzel kezdtem). 

Visszatekintve igazán a szó harmadik világbeli értelemben, soha nem nélkülöztünk. Magyar alsó-közép osztály szinten igen nade azért az nem ugyanaz. Ettünk minden nap, tudtam tisztálkodni mindennap, volt villany tévé és minden egyéb. Legfeljebb később (néha jóval) és ócskább mint néhányaknak a korosztályomból. De mindezek mellett, dacára annak hogy soha nem Kellett nyárimunkázzak ( és így az egyetemi évekig nem is tettem), hála a szüleimnek ezeket mind megtanultam értékelni, és persze ilyen formán ez egy köszönetnyilvánítás is. Mert amikor “önhibámon kívül” (ugyebár ez ennyire nem egyértelmű) munkanélkülivé váltam engem kísértett, hogy vissza kell térjek a szülői házba, nem azért mert bármilyen napi szintű konfliktusom volna a szülőkkel, hanem mert ez valahol azt jelenti, hogy elbuktam mint önálló ember, és ez 25 évesen (sem) opció. Ez az ami sok korombeliből, és mégtöbb tőlem is fiatalabból hiányzik. És ez “sajnos” nem az ő hibájuk. Persze tudatosan Talán változtathatnak rajta, ha felismerik. És nem, ez nem azt jelenti, hogy az őket felnevelő (a szüleink) generációját bemocskoljam. Hiszen mondtam, érthető, hogy miért csinálták amit csináltak, csak pedagógiailag helytelen. De nekünk akiknek nyitva a szemünk, kellene segíteni a burokban élőknek feltépni a burkaikat, és nem utolsó sorban nem elkövetni ugyanezeket a hibákat.

Mert amíg abban a hitben éltem, hogy nélkülöztem gyerekként, az volt az elképzelés, hogy feltétel nélkül meg akarok mindent adni majd egyszer a gyerekemnek amit én nem kaphattam meg. Csak aztán végig gondoltam, és rájöttem, hogy ez nem egy jó ötlet vagy helyes hozáállás. Mert ezzel csak nevelek egy ugyanolyan félvak félembert akikre ép most is felhívom a figyelmet, és akik egész kölyökkorom óta bosszantanak, és zavarnak. Persze kölyökként ez inkább az irigységről szólt, hazudnék ha azt mondanám hogy nem, sőt egy kicsit még mindig irigy vagyok kvázi tudat alatt azért amit ők megkaphattak de én nem. Csakhogy józan ésszel, melyikünk kapott többet? Persze nekem nem volt Nintendom, csak kínai tévéjátékom. Rendes kvarcjátékhoz pedig akkor jutottam, ha kölcsön kaptam egyet pár percre, órára. Hogy nem volt halomnyi márkás ruhám sosem, de úgy nőttem fel, hogy nem is vágyom rá. Hogy csak egy véletlen szerencsének köszönhetem az első mobilom, és hogy az öcsém aki mindössze 1 évvel fiatalabb további 3-4 évet várt a sajátjára mert nem jött szembe mégegy szerencse, és mert mivel egy iskolába jártunk, akkortájt kevés iskolán kívüli tevékenységgel  - az alapvető “telepi bandázást” leszámítva - “szükség” sem volt rá. Hogy egy 386-oson kezdtem akkor, amikor sokak már Pentium 2-eseket használtak.  És hogy mindezekért igenis tennem kellett. Nem feltétlenül sokat. De ez egyik sem járt magától.

És öcsémmel megtanultunk önállóak lenni, részben emiatt, de részben azért mert ez az óriási “családi zártság” ami sokszor csak látszólagos, messze nem létezett nálunk. Ötből négy tanítási napon már második osztályos koromtól egyedül (najó az öcsémmel közösen, ő ugyebár elsős volt) jártunk iskolába, s onnét haza. És nem azért, mert a szüleinket nem érdekete, hogy mi lesz velünk, viszont az út rövid, egyszerű és kiszámítható volt, így reális veszélyt nem jelentett még 7-8 éves gyerekekre sem. Mert tudták hogy ez kell hogy fejlődjön az önállóságunk, és mert az elrohangálás egyikük munkájával sem volt összeegyeztethetó. Igen a nagyszüleim tudtak volna segíteni, de tényleg, minek is? Ma nem csak pesten de vidéken is egyre gyakrabban a 3 utcára lévő iskolába is autóval viszik a gyereket majd elhozzák, minek? Milyen valódi haszna van ennek. Egyetlenegy, a szülőnek azért egyszerűbb, mert a lelki komfortzónájában van. Mert mi lesz a gyerekkel? Semmi. Önállóvá válik, nem lehet állandóan attól félni, mi lesz ha... És ezért képesek a szülők mindenféle egyéb ésszerűtlen dolgokra. Mindezt úgy hogy mindezek mellett pedig valódi időt nem töltenek a gyerekükkel. Mert ott van a Nintendo, az új Számítógép, Mobiltelefon, azzal elvan a gyerek. ami igaz, hiszen megkapta, hogy ne nyávogjon az ijfú Elemér, hogy Pistikének már van, és hát valóban ez így lényegesen kényelmesebb mint valóban foglalkozni a gyerekkel, beszélni vele, hiszen ez a szülő oldaláról is erőfeszítést igényel. Mert hiszen kezdődik a sorozat, a focimecs, el akarom olvasni az akármilyen cikkeket, s így mennyivel egyszerűbb is ez. Persze ezek a típusú szülők sok időt töltenek a gyerekeikkel “egy légtérben” de az hogy ugyanabban a házban vannak, vagy ugyanabban az autóban ülnek, még nem biztos, hogy bármi módon hasznossá tenné ezt az időt. Tény, hogy a társadalom változása ennek nem segít az elmúlt 20+ évben. Apámat sosem hívták 5 után a munkahelyéről gyerekkoromban. Miért? Mert egészen sokáig vezetékes telefonunk sem volt amin ezt megtehették volna. Ma viszont a munkavállalónak este 8kor is vigyázzba kell vágnia magát ha a felettese hívja. Ez vicc. (de ez ismét egy teljesen másik történet)

Nem pesti gyerekként mikor tizenévesen kitaláltam hogy akkor én egyedül átszelem a várost (pestet), egy olyan helyre amit előtte legfeljebb a térképen néztem meg, hogy ott majd a család utolér nem nyerte el a szüleim maradéktalan tetszését. De ez akkortájt volt, mikor már legalább édesanyámnak volt mobiltelefonja és még két utcasarkonként volt egy működő telefonfülke. Így végül utamra engedtek a jegyekre szükséges összeg majd duplájával, meg azzal a feltétellel, hogy ha eltévedtem telefonáljak azonnal, és megkeresnek. Mert ezek azok amik segítenek valakit önállóvá válni. És persze be voltam rezelve én is nem kicsit, hiszen a legnagyobb kerület nagyobb mint szülővárosom, és a nagyobb megállóhelyeken annyiféle járat áll meg amennyi összesen van otthon. Sőt évekkel később a szüleim bevallották, hogy majd minden ilyen első úton ott voltak a tudtomon (tudtunkon) kívül, s így amíg a “teszt” le nem zárult, és “le nem vizsgáztunk” nem kaptuk meg a következő szabadsági fokot, de utána az első botlásig feltétel nélkül élveztük azt. És igen nagyjából 4-5 éves korunktól egyedül jártunk boltba apróságokért. Igaz a boltban ismertek minket, és szó szerint nem volt a bolt és a ház bejárata 100m-re egymástól mindezt végig járdán. Elismerem, egy vidéki kisváros nem Pest, és hogy a világ változott, de az hogy egy 14-5 éves gyereket hozni vinni kell az iskolából / ba -  amivel gyakorlatilag napi szinten találkozom - azért továbbra sem reális. vagy ésszerű, de segít abban hogy mégtöbb teljes önállóságra, és önmagában funkcionálni képtelen fiatal nőljön fel.

Viszont látom megint nem sikerült csak egy témára rámennem, vagy legalábbis “elég alaposan kibontottam”. De hát a mottója az egész blognak is az, hogy mi van elbaszva, és hogy kellene inkább, ez pedig ebben a temérdek karakterben teljesül is.

Hogy van-e bármi pszichológiai / szociológiai tanulmány emögött? Az égegyadta világon semmi. Ami iskolát jártam is mind a természettudományokra koncentrált, ráadásul egy érettséginél többet azóta sem abszolváltam, de ez úgysem tudományos igazságokról, hanem az én véleményemről szól, tehát...

[szepsegapolas-divat]

Rólam – Miért Lipcsébe jöttem dolgozni?

Rólam – Miért Lipcsébe jöttem dolgozni?

Az első lipcsei Wave Gothik Treffen fesztiválomon 2018-ban.

Mintegy 2 évvel ezelőtt, 2017-ben, a nyomdában ledolgozott 12 órás éjszakai munkából hazatérve elgondolkoztam, vajon miből nem próbáltam még megélni. Ifjúkoromban azt mondták a sok munkahelyen megfordult vándormadarakra, hogy „volt ez már minden, csak halott német katona nem” Nálam ez a lehetőség már ki volt lőve, mert nem csak német,…

[videkma]

Szolnok - Munkavállalás céljából jött Magyarországra az az ukrán férfi akit végül a terrorelhárítás fogott el (Fegyvert találtak nála)

Szolnok – Munkavállalás céljából jött Magyarországra az az ukrán férfi akit végül a terrorelhárítás fogott el (Fegyvert találtak nála)

Az Ukrajnában többszörösen büntetett férfi munkavállalási célú tartózkodási engedélye 2021 nyarán lejárt, azt követően jogosulatlanul tartózkodott Magyarország területén, s más bűncselekmény gyanúja miatt is körözték – tudta meg Vidék.MA hírportálunk a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészségtől. (more…)

[izraelinfo]

Izrael felemelte az országba beengedhető gázaiak számát

Izrael felemelte az országba beengedhető gázaiak számát

Izrael csöndben 3000-ről 5000-re emelte a gázaiaknak adott belépési engedélyeket, és levitte a korhatárt 30-ról 25 évre. Az engedélyt elvileg üzletemberek kaphatják meg, de a gyakorlatban ismét megjelentek a gázai kétkezi vendégmunkások az övezet környékén.

A szinte titokban meghozott döntésről szóló hírt megerősítettéka Háárec című lapnak az erezi határnál a beléptetést végző katonai hatóságok.…

[wwmaci]

[nemzetinet]

Modern falusi házasságok

Napjainkban sokat lehet olvasni arról, hogy az emberek tömegesen menekülnek a városokból. Persze nem mindenki és nem is azonos módon vagy azonos okokból.

A szellemi dolgozók főként a külvárosokat illetve közvetlenül a városok melletti településeket részesítik előnyben míg a fizikai dolgozók inkább távolabbra mennek a városoktól.

Ennek persze elsősorban anyagi okai vannak. A fizikai dolgozók alulfizetettek, így a városi élet számukra már túl drága, míg a falvakban olcsóbb az ingatlan bérlés vagy vásárlás is, és a munkavállalás sem ütközik akadályba a férfiak számára. Ezzel ellentétben a szellemi dolgozók inkább azt helyet részesítik előnyben,  ahonnan könnyebb autóval bejutni a munkahelyükre. Ennek persze jól érezhető negatív hatásai vannak, amire most nem térnék ki részletesen, ezt csak a hamarosan elmesélt történet egyre nagyobb előfordulási lehetőségének megértése céljából írtam most le.

Egy olyan kitalált párkapcsolatot mesélnék el, amit több újonnan szerzett falusi ismerősöm házassági történetéből gyúrtam össze egyetlen történetté. Kiemelném, hogy ez a történet az elmúlt tíz évben egyre gyakrabban előforduló eseményeket tartalmaz, amelyek a mai “fiatal” falusi házasok életét fenyegetik. Fontos azt is megemlítenem, hogy itt nem a nőket hibáztatom hanem a férfiak család menedzselési hozzáállását, azt a hozzáállást, amit leginkább a feminizmus térhódításának természetessé válása tett elfogadottá.  

Történetünk hőseit nevezzük Ádámnak és Évának.

Ők azok a fiatalok akik nem rendelkeznek diplomával de a kezük munkája mindig elég volt az életben. Amíg Ádám a gazdaság területén dolgozott és főként hasznot igyekezett termelni és javakat felhalmozni, addig Éva inkább kereskedelemben vagy a szolgáltatási szektorban dolgozott, amivel nem is tudott kézzelfogható javakra szert tenni. A két fiatal egy végzetes napon egymásra talál és erős érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt. Természetesen mint az ilyenkor lenni szokott jön a házasság és a gyerekvállalás. Azonban ennek több buktatója is van.

Már maga a házasság is – az otthonteremtés által – az Ádám által megtermelt javak újra felhasználását jelenti, a gyerekvállalás pedig – Éva keresőképtelensége folytán – a háztartás bevételét csökkenti és a kiadásait növeli. Ez addig nem okoz sok gondot, amíg Ádám elegendő javakat tud biztosítani a család számára, de sajnos az élet mindig próbatételeket állít elénk, például baleset, betegség vagy épp munkanélküliség formájában. Ádám ugyan erős és még fiatal is, de nem marad örökké fiatal és időszakos keresőképtelensége komoly terhet róhat előbb-utóbb a családra. Ennek nyomán születik hát meg a kényszerű döntés, miszerint Évának is vissza kell térnie a munka frontjára. Azonban ez nem is olyan egyszerű, mert amíg Ádám munkaerejére szinte mindig és mindenhol szükség van, addig Éva munkalehetőségei erősen korlátozottak egy faluban. Éva nem tud munkát vállalni csak egy boltban, kocsmában vagy mondjuk az orvosi rendelőben, ám az ilyen nők által is könnyen elvégezhető munkalehetőségekért sorba állnak a falusi nők. Bemenni a városba és minimálbérért dolgozni pedig nem éri meg az útiköltség és a rengeteg családtól távol töltött idő miatt sem.

Fiataljaink motiváltak és kitalálnak egy megoldást, ami szerintük kellő anyagi biztonságot nyújthat majd számukra akkor is, ha Ádám munkaképessége lecsökkenne. De valójában nem ők az ötletgazdák, már sokan végigjárták ezt az utat… és mind elbuktak. A mi fiataljaink viszont úgy érzik ők mások, ők igazi csapatként összedolgoznak, ők igazából szeretik egymást, ők különbek mint mások, az ő kapcsolatuk a legtökéletesebb a világon és számukra a család szentsége megkérdőjelezhetetlen. A megoldás tehát kézenfekvő: mivel csak Ádám képes a családot fenntartani, ezért Éva iskolába megy, hogy diplomát szerezzen, amivel már jól fizető állása is lehet majd, és akár ő fogja majd eltartani a családot, amíg Ádám is diplomát szerez majd. A terv kezdetben működik is, annak ellenére, hogy Ádámra ez szinte elviselhetetlen terheket ró. Éva tehát elkezdi a tanulást a házimunka és a gyereknevelés kárára. Az így lemaradt házimunkák Ádámra hárulnak, és a gyerekekre is több időt kell fordítania. Nem is marad más választása mint a szabadnapjai és az alvásra szánt ideje kárára plusz munkákat vállalni az anyagiak biztosítása érdekében.

Azt hiszem nem igényel magyarázatot, hogy ez a fajta, több éven át tartó életvitel milyen hatással lehet a kapcsolatukra, de semmi gond hisz a mi hőseink igazán szeretik és tisztelik egymást. Minden nehézség ellenére túljutnak ezen az embert próbáló időszakon és együtt ünneplik Éva diplomaszerzését. Esetleg egy évnyi szakirányú tanulmány még és az erőfeszítéseik kifizetődővé is válhatnak, mivel egy új lehetőségekkel teli világ tárul fel Éva előtt. Némi munkakeresést követően Évának lehetősége is lesz egy jól fizető állás betöltésére. Ehhez az is hozzájárul, hogy hibás munkaadói felfogásból minden szellemi munkakört nőkkel akarnak feltölteni. Azonban az öröm mellé némi gond is vegyül, mert a munka nem a faluban kínálkozik, hanem egy közeli városban. Főhőseink némi osztással és szorzással kiszámolják mennyi időt és pénzt vinne el Éva munkába járása és mennyi hasznot hozna. A családtól elvont idő létfontosságú, tehát arra jutnak, hogy Éva megsegítésére egy új autót vesznek részletre, természetesen Ádám nevére, hiszen csak ő rendelkezik ehhez elegendő munkaviszonnyal. Úgy gondolják, nem várható el Évától, hogy egy rozoga, húsz éves autóval járjon munkába, miközben még egy kerékcsere is túl nagy kihívás lenne számára.

Miután mindent megoldanak, folytatódhat boldog életük és alig egyetlen év is elég lehetne ahhoz, hogy Ádám továbbtanulásához is összeszedjék magukat, ha nem nehezítenék váratlan kiadások az életüket. Évának új ruhatárra is szüksége van, hisz az irodában a faluban megszokott praktikus ruhadarabok nem elég mutatósak, pontosabban azokban Éva nem elég mutatós. De a szükségleteknek még nincs vége, az új munkához divatosabb frizura is kell és sokkal gyakoribb és alaposabb kozmetikai, szépségápolási beavatkozás is. Mire végre Éva jövedelme mindezt ténylegesen fedezné, újabb problémaként kerül képbe a szakmai továbbképzések szükségessége. Mindez még távolabb kerül Ádám továbbtanulási lehetősége, főleg mert Évának nem igazán marad ideje a háztartásra és a családra. Éva úgy érzi, kényszerhelyzetbe került. Sosincs otthon a sok a munka miatt és állandóan fáradt. Ádámot pedig lassanként már nem a nagybetűs Férfinak, hanem egy holtsúlynak tekinti, amit neki kell vonszolnia, és ebből bizony apránként kezd elege lenni. Abból is elege van, hogy a férje mindig izzadságtól büdösen tér haza a munkából, miközben a keresete kevesebb, mint az övé, és hozzá képest immár csak egy tanulatlan paraszt. Így Ádám már egyre kevésbé férfi a szemében, és semmiképp sem úgy, mint azon férfiak, akikkel munkája során találkozik. Azok jól öltözöttek, tiszták, mindig frissen borotváltak, mindig jó a frizurájuk, jól is keresnek, és van stílusuk. Eddig tartott hát a nagy csapatmunka, a nagy szerelem és a család szentsége. Ádám továbbtanulása gyakorlatilag elfelejthető, hiszen az összetartó házaspár fogalmával Éva csak addig tudott azonosulni, amíg az ő támogatására volt szükség.

A forgatókönyv innen kétféleképpen folytatódhat. Az egyik lehetőség szerint Ádám és Éva együtt maradnak, de a férfi gyakorlatilag papucs lesz, a család megtűrt rabszolgája, akit ráadásul a feleség mindenki előtt rendszeresen szapul is, merthogy lényegében egy semmirekellő alak, akinek se diplomája, se magas keresete nincs, aki minden nap izzadtan, mocskosan, büdösen megy haza a munkából. Ha Ádám továbbtanulása  és vele együtt jövedelmének megszűnése újra felmerülne, akkor Éva azonnal a második lehetőséget választaná, ami a családok életében sokkal gyakoribb, és Ádám számára még rosszabb. Elválnak és Éva viszi a házat meg a gyerekeket, Ádám kap egy autót, aminek fizetheti továbbra is a részleteit a gyerektartás mellett, és költözhet is bele a négykerekűbe vagy egyenesen az utcára. Ezt a megoldást egyébként a teljes falu helyeselné is, mindenki értené, ha elhagyná a nyamvadt kétkezi munkás Ádámot, hisz nem való egy ilyen művelt, okos nőhöz egy bugris paraszt. A falu asszonynépe egy ideje már csak amiatt sajnálkozik, hogy Éva a legszebb éveit egy ilyen senkire áldozta. Ádámot csak a barátai értik meg, akik sok esetben maguk is hasonló életet élnek, de még ők is lehülyézik olykor barátjukat amiatt, hogy íme ő is csak egy olyan kurvát vett el, aki hírből sem ismeri a tisztességet.

A történtek persze mély nyomot hagynak szereplőink lelkében. Éva valószínűleg magányosan fog szenvedni, hisz számára a falusi férfiak csak eltaposni való férgek, cserébe a diplomás városi férfiak számára ő csak egy elvált falusi liba. Ádám soha nem lesz képes bízni a nőkben, ami tulajdonképpen érthető is, az ő szemében egy nő a jövőben csak egy lyuk lesz, vagy rosszabb esetben csak egy leköpni való féreg. Habár ez a konfliktus nem sűrűn kerül majd előtérbe, hiszen a nők jelentős része számára már csak egy másik nő által elhasznált, láthatatlan senki lesz.

Voltak és lesznek akik képesek kárukat feldolgozni és azon továbblépve teljes életet élni, de sajnos nem ők lesznek az általános példák. Egyébként remélem, hogy jelen írásomat sem nők, sem férfiak nem veszik sértetten magukra, hanem inkább levonják a történetből önállóan is származtatható életvezetési bölcsességet, amit aztán saját és családtagjaik boldogsága érdekében hasznosítanak.

Modern falusi házasságok a Nemzeti.net-en jelent meg,