#hullámvölgy

[dendre]

Primal Scream: Love Insurrection (2024)

Napok óta hallgatom, ami egyrészt egyértelmű jele, hogy tetszik, másrészt az is benne van, hogy nem hagy nyugodni. A Primal Scream vagy tökéletesen, vagy átlagosan tudott idézni, koppintani, modorában írni, pastiche-t gyártani. Amikor jó volt ebben, akkor inkább nem is jó, hanem briliáns. Ez is briliáns Curtis Mayfield, ahogyan azt mindenki megállapítja. Közben Screamadelica beállt árnyalata is. Kill all hippies? Not anymore. De ez se igaz, a Give Out... is hippi volt, sőt a Screamadelica is, ha nagyon akarjuk, meg ez mit sem számít. Kurva jó groovy, vibey, creepy szám, nagyon kicsit boomer szöveggel.

De basszus tényleg az van, hogy ilyen jó számot alig ír valaki mostanában, vagy még inkább, hogy ilyen jó számot karrierje negyvenakárhányadik évében alig írt valaki. Relative alig. Szóval a hullámvölgy most talán fent dobja ki őket az őszi lemezzel. Várom.

[csacskamacskamocska]

Védd meg magad!

Ma reggelre a hullámvölgy kietlen lapállyá terebélyesedett, én meg csak kóborlok kétségbeesetten a félbetört, kiszáradt emlékek között. És mindehez egyetlen mondat kellett a múltból. Logan egy pökhendi, nyegle kérdése. Komolyan fogalmam sincs ezek honnan bukkannak elő. Teszek-veszek és egyszercsak broaf, odahányja a tudatom, és lezsibbadok, lebénulok. Szóval fizetni kell mindenért. Pontosabban, mindennek ára van. Ezt szeretjük úgy nézni, hogy mások majd fizetnek az ellenünk (vagy valaki ellen) elkövetett dolgaikért. Nem vonatkoztatjuk magunkra, hogy fizetni kell azért, amit magunk ellen elkövetünk. Mert lehet, hogy volt valaki, aki rosszul bánt velünk, de mi meg megengedtük neki, nem védtük meg magunkat. Van egy szint ahol a másik embernek nincs felelőssége azért, hogy mi hogyan érezzük magunkat. Nem tud rólunk semmit, nincs semmilyen kimondott vagy hallgatólagos egyezmény, csak egy idegen, aki zsigerből reagál az ingerre amit jelentünk. Rengeteg ilyesféle atrocitás éri az embert, valaki paraszt módon beszól, az ember megdöbben, megzavarodik, vérmérséklete szerint odébbáll vagy visszaszúr valamit. Igyekszünk olyan életet kialakítani, amiben nincsen ilyesmi. Lelki komfortzóna. Igazán gonoszul az tud bántani, akit közelengedsz. És felelőssége is csak neki van. De csak azokban a dolgokban amiket kimondtunk: Kérlek, ne tedd! Miért? Miért ne tenné? De ez a mondat sokkal-sokkal korábbról volt, még nem is ismetük egymást csak úgy a facebookról. Nekem irtóra tetszett a pasi. (még most is el tudok mosolyodni, hogy mennyire jó érzés volt, hogy valaki felkeltette az érdeklődésemet). És egyszerűen el kellett volna fogadni, hogy neki én meg nem. Ilyen egyszerű lett volna. Elgondolkodtam, hogy tényleg van bármi érdekes a komfortzónán túl? Tényleg ott kezdődik az élet? Nekem mostanra ez egy faszságnak tűnik. Ha valakinek megváltozik az élete mert elkezd ezt meg azt csinálni, akkor nem a komfortzónájából tört ki, csak megérett benne az igény. Betty Dodson (Orgazmus két személyre) írta, hogy egy időben csatlakozott egy leszbikus klubhoz és nőkkel szexelt. Nem volt rossz, de csupán megerősödött benne, hogy ő hetero. Vagyis szerintem tudatosan átlépte a komfortzónáját, de nem volt ott semmi, csak egy dögunalmas tapasztalat. Akkor lett volna érdekes az egész, ha mindig is ott van benne a motoszkáló gondolat vagy a feszítő vágy a nők felé, de valami akadályozza, aztán végre sikerül lerombolni vagy leomlik valamitől, és végre szabadon megélheti a szexualitását. Nem hiszem, hogy erőszakolni kell ezt a dolgot, hogy lépj át a saját árnyékodon. Amikor azt se tudod, hogy ki vagy, az árnyékod talán nem is a tiéd. Szóval én azt gondoltam, hogy vagyok valamilyen, amihez tartozik (tartozna) egy gondolkodásmód, viselkedési forma. Hogy az az „én” a cél, amit el kéne érni. Az van a komfortzónámon túl, és ha módszeresen döntögetem le a falakat, akkor egyszer megérkezem oda, és akkor, ott, minden is lesz. Főleg elégedettség és boldogság.

De a hosszú út visszavezetett a kezdetekig. Csak egy álmodozó vagyok. Ennek minden szépségével és hibájával. Egy kislány a könyveivel meg a rajzaival. És ott vagyok jóhelyen.

[idaezustgolyoja]

Mi miatt érzed úgy hogy nem vagy toppon?

Gondolom, csak egy hullámvölgy a sok közül:/

[h-o-r-n-b-l-a-s]

Mind a ketten tudjuk hogy nincs minden a legnagyobb rendben

hiszen szépen csendben elönt az érzés amin a fellegekben jártunk és azt hittük ez a nagy szerelem

kéz a kézben kettesben, lángoló szívek csillagok az égen, de ez már nem hullámvölgy vedd észre túl régen tart ez már.

túl régen.

[modernfarytale-nohappyendings]

2023.03.15

Annyi minden kavarog a fejemben.

Sokszor azt kívánom bárcsak újra lehetne kezdeni mindent. Bárcsak ki lehetne törölni a múltat.

Bárcsak minden újra olyan könnyű lenne.

Aztán eszembe jut, hogy lehet ennek így kell lennie.

Lehet minden nagyobb nehézség és hullámvölgy hozzánk tartozik. Azért, hogy egyszer majd, amikor révbe értünk, elmondhassunk, hogy végérvényesen semmi sem tudott igazán közénk állni.

Voltak külön töltött idők? Voltak.

Voltak olyan pillanatok, hogy azt hittük itt a vége? Voltak.

Voltak olyan helyzetek amikor azt hittük sosem látjuk már egymást újra? Voltak.

De látom magunkat, ahogy mindezeket átvészelve és túlélve egymás mellett vagyunk.

Sokszor visszhangoznak fejemben a szavaid, amelyekre lehet, te már nem is emlékszel.

Megkérdeztem egyszer tőled, mi lesz, ha mi egyszer szakítunk?

Azt felelted: Ilyen nem lesz, de ha mégis, akkor valószínüleg próbálkozom majd mással/másokkal, aztán úgyis rájövök majd, te vagy az igazi.

Sajnos az ilyen nem lesz része bekövetkezett. Sok mindent sorolhatnánk fel az okok mellett. De talán az a legegyszerűbb indok, hogy nem voltunk még készen. Egyikünk sem.

A mondanivalód fennmaradó részében egyetértek. Hiszen itt vagyunk. Egyikünk sem talált olyat, aki mellett feledésbe merült volna a másik.

Te sem, én sem.

Mert nem csak én vagyok az igazi neked. Hanem te is az igazi vagy nekem.

Történt vagy történjen bármi.

Régen azt hittem, az igazi az, akivel majd fiatalon összeköltözöm, megházasodom, gyereket vállalunk és családunk lesz.

Mekkorát tévedtem.

Igen, bevallom. Tévedtem.

Az igazi az, akit a legnehezebb, legsötétebb időszakban is szeretni tudsz. Akkor is, ha megbántott. Akkor is, ha csalódtál. Akkor is, ha a józan ész szerint nem kellene.

Az igazi az, akit a hibáival együtt is szeretsz.

Az igazi az, akit ha kell, el tudsz engedni. Mert tudod, hogy nem megy el végleg.

Az igazi az, akinek ha vacsorát csinálsz és látod, hogy ízlik neki, nem tudod elrejteni a mosolyod, akármennyire próbálkozol. Ő pedig nem tudja nem szóvá tenni, hogy mosolyogsz.

Sok mindenből tudom már, hogy az igazi, nem azt jelenti amit anno gondoltam.

Az igazi, az, akinek ismered a mozdulatait. Ismered a reakcióit. Ismered a hangját. Mersz előtte hülyét csinálni magadból. Aki mellett felszabadultan énekelsz Lady Gagát a kocsidban, pedig mindenki úgy ismer, akinek orosz rap bömböl a kocsijából. Aki tudja, hogy utálod ha habos lesz a zuhanyrózsa, ezért lemosod a kezed mielőtt hozzáérsz. Aki ha azt mondod fáj valamid, azonnal talál rá megoldást. Bekeni, beköti, megmasszírozza. Csakhogy egy rövid időre jobb legyen. Aki megsüti neked a kedvenc sütidet, és csak 1-2 szeletet kér, hogy neked minél több maradjon és boldogan nézi, ahogy ráteszed a vanília fagyit és a csoki öntetet, hiszen úgy a legfinomabb.

Az igazi az, aki kinder tojást vesz a boltban, hogy jobb kedved legyen. Abból is a rózsaszínt, hiszen a lányoknak az való. Aki ha túl melegnek találod a vizet, óvatosan a kezével ad a vízből, hogy hozzászokj a hőmérsékletéhez. Aki ha fázol a zuhanyzás után, a törölközőnek azt a felét adja neked, ami meleg a radiátortól. Aki ha vesz valamilyen különleges innivalót, azonnal meg akarja mutatni neked és addig kóstoltatja veled, amíg “darabkát” is kapsz bele, hiszen az a legjobb része. Aki papucsot ad neked, hogy ne fázzon a lábad, amíg készíted a vacsorát.

Sokáig sorolhatnám. A lényeg az, hogy az igazi az apróságokban rejlik. Nem a szavakban, nem az életreszóló ígéretekben. Nem egy jól megszervezett esküvői szertartásban. Nem egy világgá kürtölt “örökké”-ben.

Az igazi az apró kis gesztusokban, tettekben, összenézésekben, érintésekben és mosolyokban rejlik. Amiket sokszor senki nem lát, csak mi.

Mi vagyunk az igazi.

Mindig is mi voltunk.

Mindig is mi leszünk.

Bármit is hozzon az élet.

[mikrokosmos07]

22:22

Megvan az érzés, amikor nem akarsz még elaludni mert vársz valamire? Valami megfogalmazhatatlanra.

[partyygirl]

[a-multad-ami-furcsasagbol-all]

Nehéz dolog..

Folyton küzdeni az álmaidêrt..

Akkor is amikor nem látod értelmét az egésznek..

Aztan jön egy hullám,ami újra reményt ad.. De az olyan könnyen szét is foszlik..

Egy kicseszett hullámvasút..

[anonymgirlsworld]

Az élet olyan, mint egy rossz hullámvasút, amire csak a barátaid miatt ültél fel. Nem te akartad, nem így akartad és te ezért fizetni se fizettél..de ez van ezt kell elfogadni és megélni és a lehető legjobbat kihozni belőle..végülis egyszer élünk

@anonymgirlsworld

[random-thoughts-of-a-blondie]

Sosem volt fogalmam arról,hogy miért ilyen kibaszott nagy ez a hullámvölgy..

[erosnekszulettem]

Érezted már azt hogy kevés vagy? Érezted már úgy hogy mindenki azt akarja ami a tied? És képtelen vagy folyton versengeni ezzel mert csak azt várják mikor fogsz hibázni és onnantól vége... mert lesik a hibáid és azonnal felhasználják ellened... mikor tudod hogy kevés vagy.. érzed hogy csak talán egy ideig beéri veled aztán jön valaki aki sokkal sokkal jobb... olyan ez mintha egyedül hajóznál az óceánon egy vihar közepén... és egyre egyre csak nagyobbak a hullámok még végül túl nagyok lesznek ahhoz hogy küzdeni tudj ellenük... és csak érzed majd... KEVÉS VAGY....

[mar-nem-szeretlek]

egyszer fent egyszer lent

olyan vagyok mint egy kibaszott hullámvasút

[sotetsegben-a-visszhang]

Miért van az, hogy valahányszor jobban akarok lenni, valahogy ezerszer rosszabbul leszek?

@sotetsegben-a-visszhang

[buborekosasvanyviz]

Emberi lét

Egyszer fent, egyszer lent.

[csillagszemumnek-itelve]

🔺🔺🔺🔺Háromszögek 🔺🔺🔺🔺

Szeretnék jobban lenni, 🙏🏻 de sehogy sem sikerül! 😞

Akárhányszor elmosolyodom valamin, mindig történik valami ami elszomorít.

Értem, hogy hullámvölgyek mindenki életében vannak, de az enyémben úgy látszik csak az van.

Nekem háromszögeim vannak. Pontosan olyan rövid ideig tart a jókedv, olyan kicsi, (már ha lehet jókedvnek titulálni a pillanatnyi mosolyt az arcomon) mint a háromszög pici hegye, aztán jövök is le róla.

Nem értem hogy miért történik ez velem 😞😖🥺

[mikrokosmos07]

Az ördögöm visszatért.