#pauline anna strom

[musicollage]

Pauline Anna Strom ‎– Angel Tears in Sunlight. 2021 : Revenge of the Nerds.

! listen @ Bandcamp ★ buy me a coffee !

[balancefrost]

April 2024

[mixamorphosis]

Blog post and linked up tracklist [HERE]

Tracklist

01. Biosphere - From A Solid To A Liquid (Biophon) 02. Cosmic Neman - ProximaB (Tigersushi) 03. Sun Electric - Love 2 Love (Music From Memory) 04. Jo Johnson - Discontent Arises From A Knowledge Of The Possible (Self Released) 05. Pauline Anna Strom - The Eighteen Beautiful Memories (RVNG Intl.) 06. Soundstory - Rainstorm (Self Release) 07. Etienne Jaumet - Orage Dans Le Creuse (Tigersushi) 08. Jonathan Fitoussi & Clemens Hourriére - Five Steps (Versatile) 09. Carbon Based Lifeforms - Dreamshore Forest (Analog Remake) (Leftfield Records) 10. James Bernard - UWA10 (A Strangely Isolated Place) 11. Masayoshi Fujita & Jan Jelinek - Workshop For Modernity (Faitiche) 12. David Moufang - Sergio Leone's Wet Dream (Music From Memory)

Download available via [Hearthis]

[radiophd]

trans-millenia consort -- mushroom trip

[trevlad-sounds]

Slow Ambient Drift

Wednesdays, Fridays & Sundays. Support the artists and labels. Don't forget to tip so future shows can bloom.

Tracklist with album links and time stamp.

Wings Of An Angel-Give Me Something To Believe In (Part 2)-00:00

Pauline Anna Strom-Gossamer Silk-02:55

IDRA-People of Saigon-08:12

Robohands-For the Different-11:48

Warrington-Runcorn New Town Development Plan-The Five Minute City-12:31

Pietro Zollo-Another Day-16:24

david rothbaum-11.17.19-23:00

Jogging House-Gardens-23:57

dogs versus shadows-Howzat-30:54

Bahía Mansa-Papaver Somniferum-31:16

WMD-Effervescent-35:12

Suso Sáiz & Suzanne Kraft-Nunca-36:26

Brómus & Nolan Bearden-Gentle Flight-41:15

[james-kruk]

Pauline Anna Strom (Usa, 1982) - Trans Millenia Consort (Full)

[tropichalys]

Tropical Rainforest - Pauline Anna Strom

Instrumental / Indie / New Age

[maquina-semiotica]

Pauline Anna Strom, "Virgin Ice"

[go-go-devil]

Oh you're a queer kid? what's your fav music artist? and don't say...

gong

steve hillage

renaissance

Van der graaf generator

herbie hancock

premiata forneria marconi

spirogyra

laurie anderson

osibisa

carlos santana

supertramp

eloy

captain beefheart

haruomi hosono

weather report

fm

caravan

egg

national health

hatfield and the north

camel

laurie spiegal

jethro tull

hyakkei

billy cobham

neu!

return to forever

utopia

soft machine

jean-jacques perry

pink floyd

josé cid

can

the shaggs

traffic

penguin cafe orchestra

midori takada

goblin

henry cow

ruth white

mahavishnu orchestra

brand x

sun ra

allan holdsworth

piero umiliani

happy the man

mother superior

white heaven

jan dukes de grey

pauline anna strom

quadrophenia (yeah ik it's a musical)

rock & rule (yeah ik it's a musical x2)

jeff wayne's musical version of the war of the worlds (YEAH IK ITS A MUSICAL x3)

crack the sky

ghost (the japanese psychedelic band not the swedish metal one)

peter gabriel

alice coltrane

twin peaks soundtrack

bloodborne soundtrack

hylics soundtrack

or the hylics 2 soundtrack

edit: just to make clear that i don't know every queer band on existence

[trukqslastfm]

Now playing: Morning Splendor by Pauline Anna Strom ♬♪♫

[mysticalblizzardcolor]

Listen/purchase: Angel Tears in Sunlight by Pauline Anna Strom

[csadag]

Le Guess Who

Nem is nagyon tudom, hogy mit írjak erről magamnak (másnak, ha bárki olvassa ezt), de valamit mégiscsak kéne. Először is azt, hogy ugyan évek óta várok rá, és elég magas polcra helyeztem már előzetesen a fejemben, de ezzel együtt sem csalódtam egy kicsit sem. Másodszorra meg azt, hogy ez annyira így van, hogy meg is vettem a jövő évire az early bird bérletet, ahogy kitették.

Persze van ezen túl néhány dolog. Egyrészt a város és a közeg maga. Ha a fesztivál nélkül, csak úgy elmentem volna négy napra Utrechtbe valószínűleg akkor is feltöltődve jöttem volna haza, a vággyal, hogy minél előbb visszamenjek oda. Nem emlékszem éreztem-e ezt bármilyen másik városban (talán Münchenben, még inkább Dublinban?), hogy egy világ választ el onnan, itt tényleg minden működik, minden kis bolt, kajálda jó minőségű, szuperek a könyvesboltok, mindenki kedves, hogy miközben innen nézve már a magát nyitottnak feltételező ember agyára is rátelepedett ez az orbánista köd a hanyatló nyugatról, ott annyira természetesen lógnak a pride zászlók, öltözik úgy mindenki, ahogy neki jól esik, férnek meg egymás mellett a mindenféle etnikumok konyhái a holland sajtboltok és varázsgombákat áruló smart shopok mellett, hogy ez egy nap alatt a világ legtermészetesebb dolgának hat. (És azért persze nem vesztettem el a józan eszemet, tudom, hogy ez sem makulátlan, tudom, hogy éppen Hollandiában sem olyan nyugodt minden és mindenki, és legfőképpen azt, ami mostanra már természetesen felötlik az én fejemben is egy ilyen jólét láttán, hogy ennek azért milyen ára volt/van, ami a világ többi, kevésbé gazdag régióján csapódott/csapódik le.) Szóval röviden, ennek a fesztiválnak az erejét jelentős részben maga Utrecht adja, hangulatilag, kulturálisan, de minden bizonnyal anyagilag is, hiszen hol máshol van egy olyan gigantikus koncertközpont, mint a város pénzéből felépített TivoliVredenburg öt koncertteremmel?

De közben ha kell negatívumot említeni azért az mégis a túltelítettség, egyszerűen túl sok nagyon jó fellépő van, ami ugye first world problem, de elég fájó tud lenni az adott pillanatban. Persze nem biztos, hogy belőlem kell kiindulni, mert én tényleg legszívesebben egymás után végighallgattam volna Tirzaht, Brighde Chaimbeult a skótdudájával a Janskerk templomban és a pakisztáni Sanam avant-rockját a Tivoli egyik kistermében, de hát ha ez nagyjából egyszerre van, akkor egyet ki kell választani. Végül Tirzah lett az, nem bántam meg persze, de mivel ott végig maradtam, ezért csak a Sanamra kígyózó sor legvégére tudtam beállni, amit fel is adtam tíz perc után. És ez még csak a legelső nap, szombaton konkrétan volt egy olyan idősáv, amikor Caterina Barbieri (különleges live acttel a Space Afrikával) többé kevésbé egyszerre játszott az idei line up egyik legdögösebb fellépőjével, a fura funkos, hip-hopos, soulos B. Cool-Aiddel, a Bill Orcutt gitárkvartettel, Sydney Lowell spoken word művésszel, mindezt akkor, amikor Marta Salogni még éppen egy Pauline Anna Strom darabot dekonstruált a Janskerkben, és ezek közül egyikbe se hallgattam bele, mert a Moin éppen 20:00-ig zenélve robbantotta le a fejemet a nagyteremben, ami után kellett egy kis szusszanás, egy pisiszünet, és annak érdekében, hogy időben odaérjek a negyed óra sétára lévő helyszínen koncertező The Necks fellépésére inkább időben elindultam arra. Szóval tudom, hogy ez nem normális (bár mi a fenét jelent ez a szó egyáltalán?), hogy engem tényleg majdnem minden őszintén érdekel, amikor valaki kifacsar valami zenére emlékeztető hangsort valamilyen arra alkalmas tárgyból, vagy éppen a saját testéből, de nem egyszerű ez na. Viszont - viccen kívül - lehet gyakorolni a tudatosítást, és az elengedést. Amikor Nino de Elche hátborzongató koncertjéről éppen nagy elánnal elkezdtem átrohanni a pakisztáni Ustad Noor Bakhsh fellépésre, akkor pár perc után észbe kaptam, megálltam és inkább elsétáltam a Tivoliba, hogy ott emberi módon, kisebb szünetekkel megnézzek pár másik koncertet.

Szóval zeneimádóknak ez tényleg maga a kánaán, és biztos lehet úgyis csinálni, hogy az ember rohangál, mint egy bolond fel-alá, megnéz mindenből tizenöt percet és így lát negyven-ötven koncertet, de nem tudom ennek van-e értelme. Én végül meghúztam azt a szabályt, hogy hacsak éppen nincs semmi más fontos, akkor fél órát maradok valahol, így is bő húsz koncertet láttam, és hát csodálatos volt nagyjából mindegyik. (Kivéve a Witch. Ne menjetek Witch koncertre, szomorú az egész, hallgassátok csak a lemezeket.) Ha kell top akkor:

Nino de Elche: Ilyen nincsen, ilyet én még nem láttam soha. Amit ez az ember a testével művel az döbbenetes. Honnan jönnek ilyen hangok, hogyan jönnek azok a hangok? Csoda. Valami nagyon más világ.

Faiz Ali Faiz: Elchéhez hasonló, azzal a különbséggel, hogy erről legalább előzetesen valami elképzelésem volt, de amikor már bő tíz perce emelik és emelik a hangerőt, amikor már azt gondolnád, hogy ebben nem lehet több dinamikai váltás, ebben nincs még egy szint, de Faiz aztán kántál egy akkorát, hogy leszakad a fejed, és a többiek válaszolnak, akkor nem lehet mást csinálni csak nevetni örömödben, hogy ezt megtapasztalod, hogy ilyet is lehet, ilyen is van.

Nala Sinephro: Ez már azért emberibb volt, de a maga műfajában hibátlan. Persze a hárfa, és ez az egész spirituális jazz nagyon direkt dolog, de lehet azért ezt ihletetten és kevésbé érdekesen is csinálni. Sinephro élőben is tudja azt hozni, ami miatt a lemeze az egyik kedvencem volt. A mellettem a koncert előtt még faarccal ülő srácot tudom idézni, aki a végén csak annyit mondott nekem, meg úgy kifelé a nagyvilágnak: "Man, this was fucking phenomenal."

The Necks: A maga módján ez sem emberi, mert az is értelmezhetetlen, hogy Tony Buck dobos mintha a négy végtagjával négy különböző ritmusképletben játszana hosszú percekig, hogy mintha ez a három zenész anélkül, hogy egymáshoz szólnának, hogy akár csak egymásra néznének éreznék egymás minden rezdülését. Ezt is életre szóló élmény volt látni, néztem, hallgattam volna még tovább. De a fesztivál másik talán negatívuma, hogy itt nincs idő monstre koncertekre, senki se headliner, úgyhogy a Necks is takkra 60 perc után be is fejezte. (Mondanom sem kell óra, vagy bármi jelzés nélkül, egyszerűen valahogy mintha érezték volna, mikor telik le az idő, mikor kell lecsillapítani az általuk keltett hullámot. Mi mehet ennek a három embernek a fejében?)

Moin: Mint egy frissítő csobbanás, olyan volt ez a maga nemében egyébként nagyon okos, és szokatlan, de itt a fesztiválon egészen egyszerűnek és direktnek ható posztrock, poszthardcore, amit a Moin játszott. Semmi sallang, szűk egy órányi játékidő, fokozatosan kieresztett, a végére szépen mindent beterítő düh.

[musicforprogramming]

Alpine Flight by Pauline Anna Strom

Also listen on: Spotify: https://bit.ly/music-4-programming Apple Music: https://apple.co/40d72VT Taken from Spectre, is the third album by the late West Coast composer Pauline Anna Strom. First released in 1984, the album explores the darker corridors of human mythology under the influence of vampiric lore, evoking a hushed gothic solitude and showcasing Strom's breathtaking dexterity of sound design. Restored and mixed from the original reels by Marta Salogni, and newly remastered, this is the album’s first ever official reissue, and the definitive edition of a visionary statement.