#sötétség világa

[annie-lang-azurlany]

Rövid lista azokról a különleges helyekről, időkről és alkalmakról, ahol a Vámpír: A Maszkabál 5. kiadásának fordítása készült

A fordításon 2022 júniusában kezdtem dolgozni, a nyári napforduló napján, a délegyházi Oázis Naturista Kempingben. Épp itt nyaraltam a családommal, amikor jött a hír, hogy én kaptam meg a munkát, úgyhogy gyorsan előszedtem a laptopomat, és ünneplésképpen le is fordítottam az első pár oldalt, Mina levelét a gyermekéhez. Aztán rágyújtottam egy cigire; egy darabig elröhögcséltünk rajta, hogy milyen ironikus, hogy a naturisták jelmondata az, hogy “Süssön rád a Nap!”, aztán elmentünk úszni egyet.

2022 júliusában elmentünk a lengyelországi Bolków-ba, a Castle Party nevű goth fesztiválra. Úgy terveztem, hogy ebben a négy napban nem dolgozom, de azért magammal vittem kinyomtatva a klánleírásokat, hátha mégis feltámad bennem a munkakedv. Hát, ott, a lengyel erdő mélyén, egy romos várban Kaelan Mikla-t, Lacuna Coil-t, Nitzer Ebb-et, és Devil’s Trade-et hallgatva fel is támadt. Amíg reggelente a kempingben mindenki még részegen, vagy már másnaposan hevert szerteszét, én kockásfüzetbe írtam a Toreadorok klándiszciplínáit. (Itthon, amikor begépeltem, szerencsére volt lehetőségem kijavítani a felfokozott hangulatból fakadó helyesírási hibáimat.)

A barátaimmal közösen igazgatunk egy underground goth / szerepjátékos klubot, az ElizaBAT-et, ahol rendszeresen vannak házibuli hangulatú goth bulik, irodalmi estek és szerepjátékos alkalmak. Amikor túl fényesen sütött a nap, általában ide vonultam le dolgozni. Gondolom, egyértelmű, hogy miért volt előnyös a hely hangulata a kreatív folyamat szempontjából; de a legjobb mégis az volt, hogy bármelyik adott pillanatban volt körülöttem legalább 2-3 olyan ember, aki járatos volt a VtM világában, és azonnal ugrottak segíteni, ha valami kérdésem volt (többek között a RollPlayerből ismert Kobura, aki a klub egyik fő embere).

A munka alatt folyamatosan benne voltam több krónikában is, hogy így is minél jobban megértsem a játék működését, és úgy fordítsam le a dolgokat, hogy pontosan és könnyen érthető legyen a játékmenet. Az egyik ilyen krónikánk a Vault 51-ben folyt, szóval itt is fordítottam néhány oldalt. Egy másik játék az Alfa Shelter discord-szerverén, ami ugyan nem egy fizikai hely, de nem akarom kihagyni. (Mármint az Alfa Shelternek fizikai helye is van, de ott még nem volt szerencsém járni, csak a szerverükön).

Különösen vicces helyszín volt az albérletünk konyhája. Az egyik játékmechanikai elem, a “boon” fordításával már szenvedtem egy ideje, mert semmi nem hangzott elég jól. Aztán egy szombat este, buliból hazajőve, azt láttam, hogy a hűtőnkre fel van téve mágnessel egy Agatha nevű karakter boon-ja – a lakótársam, Virág ugyanis hatalmas LARP-os, és a legutóbbi játékában is használták ezt a mechanikát. Szerencsére ő se aludt még, szóval azonmód, szombat hajnali háromkor kifaggattam, hogy nevezték ezt a fogalmat a LARP-on a magyar játékosok.

És végül, az a helyszín, ahonnan ez az egész zsibvásár ered; ahol megszületett a vámpírmítosz, ami aztán inspirálta az angol romantikus irodalmat, ami aztán kihatott a 80-as évek popkultúrájára, amiből aztán egyenesen következett a VtM létezése: Erdély. Várost nézni, kirándulni (és bulizni) mentünk Kolozsvárra két barátnőmmel, de úgy gondoltam, hogy vétek lenne kihagyni ezt az alkalmat, hogy itt, Drakula otthonában is dolgozhatssak a könyvön. Úgyhogy a nyaralás második napján, miután hazaértünk az ebédből (pizza volt, a romániaiak iszonyat jó pizzákat csinálnak), de még mielőtt elindultunk a kolozsvári melegbárba az esti buliba, félrevonultam az AirBnB erkélyére, és a málló falú panelházak árnyékában még lefordítottam pár oldalt.

Végül a könyvet 2023. június 13-án fejeztem be, az ElizaBAT-ben. Aznap filmest volt, valamelyik horrorfilmet néztük volna; ilyenkor általában én ülök a pultban, és dolgozom a könyvön, a többiek pedig beszélgetnek, iszogatnak, míg el nem kezdődik a vetítés. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy a pdf elfogyott. Görgetek lefelé, de nincs tovább. Alig akartam elhinni, hogy csaknem napra pontosan egy év után vége. Lecsuktam a laptopot, felálltam, és minden jelenlévőt meghívtam egy vodkára ünneplésképp.

[szottesfolditanyak]

...áthozza az orixákat

“...

Nem messze a sógoroméktól (1 km) bent az erdőben nyugodtan sétálunk, amikor találtunk egy gyönyörű ősfát, a törzsének vagy 4 méter volt az átmérője. Az ösvény felé teljesen rendben volt, a másik oldalon viszont teljesen szét volt rohadva. Na, ott volt egy candomble "szentély" (afro-brazil ősvallás, a katolikusok szerint a létező legkeményebb fekete mágia, egyébként a capoeira mögött álló kultusz), mint a filmeken: többszáz gyertyacsonk, egyszerű díszek és megmagyarázhatatlan eredetű foltok a földön. Egymásra néztünk, sógor, operatőr, unokaöccs, meg két fila brasileiro és olyat futottunk, mint a gép :) Képzeljétek el, amikor a Blair Witch Project egy szempillantás alatt valósággá változik :) 

....

A candomble abszolút létező vallás, nem hiszek benne, csak keresztet vetek minden komoly játék előtt, meg egy amulettet hordok, ami egy nyaklánc, mellkasnál Jézus, hátamon Szűz Mária rontás ellen :)

A candomble afrikai eredetű, főleg a yorubák (a mai Nigéria területén élnek) hitéből áll, keveredve keresztény tanokkal. Az eredeti formájában arról szólt, hogy a törzs "sámánja" mindenre tudott megoldást. Hitük szerint minden megtörtént már, mivel semmi új nincs a nap alatt, ezért a történéseket (betegség, öröm, háború, minden) versbe szedték. Bármi kérdés merült fel, a sámán rögtön citálta a megoldást. Ez volt az alap. Aztán Brazíliában összekeveredett a többi törzs hitvilágával, meg a katolicizmussal. Később gyakorlati vallás lett, azaz pl. hívő keresztény imádkozik, de azért valószínűtlen, hogy csak ezen az úton vki megnyeri a lottóötöst :) A candomblero ezt így csinálhatja: elmegy a babalo-hoz, aki megmondja, hogy mit kell TENNIE a lottóötösért. Ez az európai nézőpont szerint varázslás. Van fekete oldala ez a macumba (ejtsd. makumba) , de van fehér része is, pl a recifei és bahiai lányok kis koszorúkat rajta gyertyával, meg csokival raknak a vízre, így áldoznak Yemanja-nak a tenger orixájának, hogy különféle szerelmi ügyekben eljárjon. Bizonyos napokon tízezrével úsznak a koszorúk a zátonyok mellett, miközben mindenféle gyönyörű lányok bokáig állnak a vízben és reménykednek nagyon, hogy elsüllyed a koszorú, mert akkor Yemanja elfogadta az áldozatot. Na és a sötétség: a macumba, azaz nagyon leegyszerűsítve a rontó varázslatok világa abszolút él. Köznapi téma, ha egy észak-keleti brazil valamilyen jelet észlel, mondjuk eltörik egy pohár, akkor rögtön mondja, hogy na, vki macumbázgat engem. Persze valóban nagyon kevesen hisznek benne, de mindenki tart tőle. Olyan, mint a fekete macska, meg a lekopogom, csak néha a rosszakaróid, mindenféle sötét praktikákkal próbálnak, vmi rontást rádverni, pusztán azért, mert bejössz a barátnőjének, vagy másnap előnyös üzletet akar veled kötni. Szóval racionálisan nézve érdekes vallás, tradíció, hinni nem kell benne. Csak nagyon rá lehet kattanni, főleg ha vki elkezdi elhinni, hogy az egésznek értelme van.  Az utcai bandák közötti leszámolásokban (ezt a másik fórumon vhol már kifejtettem) gyakran kezelik a fegyvereket mindenféle varázslatokkal és legalábbis a dalok szerint így sikerült néhány sebezhetetlent eltenni láb alól :)

Aztán a candomble alapja az orixa-hit is. Ezek olyan "istenek", inkább entitások, mint az olümposzi brigád. Jellemük, vitáik, jelképeik vannak stb. Csak ha vki beszáll a candomble bizniszbe, akkor bizonyos részét átengedi vmelyik orixának, aki a görögökkel ellentétben, ott szunnyad benne. És néha hmm, szóval átveszi az uralmat, és van utolsó beteg kurva orixa is. Aztán ilyen szinkretista vallásból nem csak egy van, pl a jóval kevésbé zavart umbanda, vagy a korábban, ha jól tudom az egyház által is elfogadott Alen Cardec féle spiritizmus.

Zombik: az Haiti, nem nagyon ismerem vodoo-t, de az is yoruba kultusz, biztos vannak párhuzamok.

Capoeira: A modern capoeirában a candomble érdekesség, kuriózum, de semmi több. Aki viszont, dudás akar lenni....

A capoeira regional alapítója Mestre Bimba a candomble szertartások őrzője volt (spirituális és fizikai értelemben), ez egy nagyon magas rang a candombléban, mert a gyakorlását sokáig jobb esetben megnyúzással vagy máglyahalállal büntették, tehát fontos volt a védelem, nem is szólva a candomble babalo-k, pai és mai do santo-k egymás közötti háborúiról. A capoeira com-on leírtak egyszer egy olyan sztorit, hogy ahhoz képest a Gyűrűk Ura világának varázslóháborúi, valóban gyermekmesének tűntek. Szóval Mestre Bimba (http://www.capoeirasantabarbara.com/mestre.html)  teljesen kivette a candomble-t a capoeirájából, ami addig tulajdonképpen szimbiózisban élt a különféle vallási hagyományokkal. A trad. regional rodában nincs atabaque, azaz a nagydob, mert az hozza át az orixákat. Sőt, egyértelműen a berimbao lett a capoeira leghangsúlyosabb hangszere, ami !:) pont az összes rosszindulatú szellemek azonnali eltávolítását szolgálja. A modern capoeirában csak dalok maradtak meg (nem sok) a candomblés korból, de ezek is olyan bonyolult utalásokat tartalmaznak, hogy igazából csak a beavatottak értik is, hogy valójában mit is jelent az a vers. Meg a védelem kérés, pl. amikor a  berimbaohoz ér az ember és keresztet vet, vagy a földre rajzolja játék előtt, olyasmi, mint a ram muay (remélem jól írom), meg a bokszolók babonái a ringben.

...”

tucano

[theblackwolf01]

Vándor

Ködös utam járom, csuklya takarja arcom,

Fényes a lelkem, pedig nem használok lakkot,

Parázsnyi remény világít, tükör sima felszínén,

Képzeteim cikáznak szívem szálainak legmélyén...

Sívár folyót, a korhadt bárkámmal bejárom,

Pár perc mámorért adnám lyukas petákom,

A jövő ösvényén, tolom múltam szekerét,

A jelen útján, visszaforgatnám jövőm kerekét,

Szívemből írok most, csupán csak egy töredék,

Golyók szaggatta álmok, mint falakon a lövedék,

Tóba hajított kődarab, nincs már ami felkavar,

Szürke felhő kúszik fölém, Nap elől is eltakar,

Indulás előtt batyumat, vállamra veszem,

Éjszakánként egyedül, csak a Hold világa keres,

Bújdosok a vihar elől, felettem csillagos ég,

Sötétség hangos csendje, ami nekem regél,

Bújdosok a kudarc elől, eltaszít folyton a boldogság,

Nem támadtak tolvajok, mégis szívemet ki fosztották...

Ketten járjuk utunk, társam az örök baljós szél,

Felszárítja az esőt, lábam mégis sárba lép...

[szeretnekerezni]

Holdfogyatkozás

Egy párhuzamos világban,

Ahol szívünk mégis egyként dobban,

Léteztünk Mi: A Nap, és a Hold.

Lehetetlennek tűntünk,

de utunkat mégis sikerült kereszteznünk.

A természet rendje felborult,

A sötétség csak tornyosult.

Nem találkozhattunk soha, hisz’ váltottuk egymást, mint a Nap és a Hold.

Köztünk mégis valami különleges kapocs volt.

Perzselő, és forró, ez vagy te, Nap:

Mindent szétperzselsz magad körül, mintha már nem lenne holnap.

És vagyok én, a Hold, hideg, és szürke:

Minden színem kifakult, azóta sodródom a semmibe.

Két égitest: A Nap és a Hold.

Ellentétek, de a kapcsolatuk mégis különleges volt.

Ugyan károsak voltak egymásra,

Elengedni egymást lehetetlen lett volna számukra.

A Holdnak nem volt saját fénye: A Nap világította.

A Hold ezt szégyellte, ezért egy részét mindig fedve tartotta.

Nem szólt semmit, csak tűrte,

Hogy a földi kis lakók bámulják a félhold alakzatát nézve.

A Hold csak nézett. Nem szólt, csak tűrt.

Legbelül mégis érezte azt a kibaszott űrt.

Úgy érezte, hogy nagy baj van vele, hiszen nincs saját fénye.

De erről a Nap nem tudott: a Nap nem tudta, hogy a Hold szenved.

Nem tudta, hogy egy önpusztításba kezdett.

A Hold széthullott: Apró, pici holdkövekre.

Melyek aljas Meteoritként csapódtak a földre.

De aztán a Nap: az ő saját Napja:

Megmentette.

Megmentette. Összeszedte.

Minden apró kis Holddarabkát.

A Nap gondolkodott, de nem lelte az okát.

“Mi történt a Holddal? Az én kicsi Holdammal?!” - kérdezte a Nap.

Hold nem válaszolt. Csak nézett.

Még mindig szégyellte azt, amitől úgy érezte vétett.

“Saját fényt szeretnék. Egy csillag szeretnék lenni.” - válaszolt végül a Hold.

A Nap sóhajtott, majd’ így szólt:

“Holdam. Drága kicsi Holdam. Miért szeretnél egy csillag lenni?

Te különleges vagy, téged nem tudna pótolni semmi.” - Válaszolt a Nap.

Hold nem hitte el, amit a Nap mond.

Egy percre azt gondolta, mégsem akkora a gond.

Nap látta, hogy Hold helyzete romlik,

Tudat alatt érezte, hogy Hold széthullik.

Segíteni akart neki, hiszen Hold nem tudta,

De Napnak ő volt a Világa.

Nap szerette megvilágítani a Holdat. Szerette Hold hibáit.

Szerethetett volna naponta más csillagot, mindig mondta, egyik sem számít.

Hold azt mondta:

“ Miért egy fénytelen kell számodra?!

Hiszen ott vár rád számtalan csillagok sora..”

Nap megrázta a fejét, majd így szólt:

“Hát nem érted?! Nekem nem kell minden, ami égi,

Egyébként sem minden arany, ami fénylik.

Én szeretem, mikor feltöltelek élettel.

És nem szeretném, ha egy részed mindig elfednéd felhőkkel.

Ragyogj! Engedd, hogy ragyogtassalak!

Mutasd meg minden hol fáj, hogy megnyugtassalak!

Nincs saját fényed? Kit érdekel?!

Engem így is feltöltesz élettel!”

A Hold csak sírt. Nem szólt csak sírt.

Nap elűzte azt, mi mindent beborít.

A fekete felhők eltűntek: Nap szerette Holdat.

Feltöltötte, nem volt többé sötétségáradat.

Hold hálás volt: Végre nem félt:

Büszkén ragyogott Teliholdként.

De egy nap, eljött a Holdfogyatkozás.

Az, mikor a Telihold nem volt más, mint bántalmazás.

Hold bántotta Napot. Átvette a fényét.

Saját fényt akart, de semmi nem volt elég.

Így lett a Holdból Nap, a Napból pedig Hold,

Akkor volt az utolsó este, mikor minden rendben volt.

A harmonizáció felborult, az egyensúly összesett,

Hold későn kapcsolt, hogy Nap szétesett.

Az Ő kicsi napja..ami annyit tett érte.

Egy laza mozdulattal odament, és megölte.

De már késő volt. Hold későn kapcsolt.

Nem volt többé Nap, a sötétség tarolt.

Holdfogyatkozás..ez kellett, hogy legyen.

Hold úgy határozta, hogy ezt meg kell tennie.

Megfogyatkozni azért, hogy másnak jobb legyen,

Nap boldogsága volt számára az egyetlen.

Napban súlyos nyomot hagytak a Hold hideg szavai,

Holdnak is fájtak Nap perzselő érintései.

Hold úgy volt vele, Nap majd talál mást,

Akinek van saját fénye, s majd vigyáz rá.

Magát hazudtolta azzal, hogy azt mondogatta nem bánja,

Mégis beleőrült abba, hogy más csillaggal látja.

De Hold úgy volt vele, könnyen pótolható,

Utolsó szavai gyanánt ez volt hallható:

“Remélem egy másik életben, más környezetben,

Mélyen a szemembe nézel, s azt mondod majd: Minden rendben!”

Kicsi Napocskám.

☀️🌑

[foulchildtiger]

A kelták október utolsó napján ünnepelték a Samhain-t , amikor a meleg világosságot felváltja a fagyos sötétség. Hitük szerint e napon a legvékonyabb a választóvonal az élők és holtak világa között. Ezért ilyenkor szellemek, lidércek, boszorkányok barangolnak az élők világában. A druidák ezért tüzet gyújtottak a hegytetőn  és áldozatokat mutattak be, hogy elűzzék őket és a hideget. Később a rómaiak elfoglalták a Brit-szigetek jelentős részét, az ünnep összemosódott a hódítók szokásaival. A Feralia (a holtak emléknapja) a szeretetteljes Caristia és Pomona a terményistennő ünnepe mind hozzájárult a Halloween  kialakulásához. Érdekes, de a kereszténység elterjedésével sem szűnt meg ez a pogány szokás, talán azért, mert betiltás helyett inkább alkalmazkodni akartak. IV.Gergely pápa talán 835-benelismerte az ünnepet, de csak a XIV. században vált hivatalossá. Az angol All Hallows  szó szerint lefordítva Mindenszentek előtti estét jelenti, (Halloween) Az angolszász területeken kezdett keveredni először a szakrális ünnep és a féktelen mulatozás. A Halloween 1840 körül, bevándorlók segítségével terjedt el Amerikában, ahol október 31-én estefelé mindenféle rémségnek öltözött gyerekek járják az utcákat  és Trick or treat! (csokit, vagy csalunk!) felkiáltással próbálnak édességet kuncsorogni. Otthon a felnőttek is szivesen varázsolnak ördögi hangulatot, bulikat rendeznek, töklámpásokkal, műpókokkal, seprűkkel díszítek a házat. A töklámpásnak külön legendája van: A lámpást angolul Jack OLantern-nek nevezik, vagyis Jack Lámpásnak. A hagyomány szerint Jack egy részeges kovács volt, aki egyszer megtréfálta az ördögöt ezért halála után sem a mennyben sem  a pokolban nem lelt menedékre, így azóta lámpásával bolyong a két világ között.

[skarsgardhun]

Magyar HBO GO Skarsgård felhozatala

Alexander Skarsgård:

Egy háború margójára (2019) Alexander Skarsgård, Keira Knightley, Jason Clarke Németország, 1946. Rachael Morgan télen érkezik a romos Hamburgba, hogy újra találkozzon a férjével, Lewis Morgan ezredessel, aki a város újjáépítését irányítja. Amikor az új otthonukba indulnak, Rachael megdöbben, amikor megtudja, hogy Lewis váratlanul úgy döntött, hogy a nagy házat megosztják a korábbi tulajdonosaival, az özveggyé lett német férfival és annak tini lányával. Az együttélés hamarosan problémák sorát hozza felszínre. Eközben váratlan szenvedélyre lobban Rachael és az özvegy. FILM/MAGYAR HANG

Gyilkos megszállás (2008) Alexander Skarsgård,James Ransone,Stark Sands,Lee Tergesen,Jon Huertas Kuvaitban, a sivatag északi részén az első tengerészgyalogos hadosztály Irak lerohanására készül. A felderítők táborában azonban egyelőre unalmas a katonaélet. A sátor szűk, az ellátás akadozik, homokvihar nehezíti a baka sorsát. Mindenki arra vár, hogy az egység parancsnoka, Stephen „Keresztapa” Ferrando mikor adja ki a parancsot az indulásra. A Rolling Stone magazin újságírója is csatlakozik hozzájuk, hogy majd Irakból tudósítson. A második szakaszhoz osztják be, a csapatvezető Brad „Jeges” Colbert, a sofőr Ray Person és a „Lándzsás”, Harold Trombley káplár mellé. Amikor megindulnak, még senki sem tudja, mi vár majd rájuk. SOROZAT/MAGYAR HANG

Hatalmas kis hazugságok (2017) Reese Witherspoon,Nicole Kidman,Shailene Woodley,Laura Dern,Alexander Skarsgård Az évadnyitó részben haláleset történik a kaliforniai kisváros iskolájának jótékonysági bálján. Úgy tűnik, a gyilkossághoz köze van három rivalizáló anyának: Madeline Mackenzie-nek, aki harcban áll az exe új nejével; Madeline barátnőjének, Celeste Wrightnak, akinek látszólag boldog házasságban él egy fiatalabb férfival; és Jane Chapmannek, a sötét múltú anyának. Az események néhány héttel korábban kezdődtek, amikor Annabella azzal vádolja az egyedülálló anya, Jane fiát, hogy bántotta őt. SOROZAT/MAGYAR HANG

True Blood - Inni és élni hagyni (2008) Alexander Skarsgård,Anna Paquin,Stephen Moyer,Sam Trammell A tömeggyártott szintetikus vér feltalálásának köszönhetően a vámpíroknak nincs szükségük többé emberekre, hogy napi szükségleteiket fedezzék, de vajon tényleg elegendő egy üveg Tru Blood? SOROZAT/MAGYAR HANG

Bill Skarsgård:

Castle Rock (2018) Melanie Lynskey,Jane Levy,Sissy Spacek,Bill Skarsgard Stephen King univerzumában játszódik a lélektani horrorsorozat. A Maine állambeli Castle Rock visszatérő helyszíne a rémkirály történeteinek. J.J. Abrams antológia-sorozata King legkedveltebb műveinek hangulatát és karaktereit ötvözi. SOROZAT/MAGYAR HANG

Valter Skarsgård:

A sötétség gyermekei (2018) Rory Culkin, Jon Øigarden, Valter Skarsgård Norvégia, Osló, a nyolcvanas években. A 17 éves Euronymous szembefordul a középosztálybeli léttel, és fanatikus társaival megalakítja a Mayhem black metal rockbandát. Dead csatlakozása után egyre híresebbek és hírhedtebbek lesznek, a fékevesztett koncertek és bulik során elmosódik a határ a sötét eszmék és a valóság között. Euronymous gátlástalan, sötét világa bűncselekmények elkövetésére sarkallja követőit: templomokat gyújtanak fel, rongálnak meg, gyilkosságra és öngyilkosságra ösztönöz. FILM/MAGYAR HANG

Stellan Skarsgård:

Borg/McEnroe (2017) Shia Labeouf, Stellan Skarsgård, Tuva Novotny Björn Borg, a világ első számú teniszezője arra készül 1980-ban, hogy megszerezze az ötödik wimbledoni bajnoki címét. Erős és fegyelmezett játékos, akinek igazából egy ellenfele van, egy feltörekvő, fiatal amerikai, John McEnroe. Három nappal a verseny kezdete előtt Borg az edzője és mentora, illetve a barátnője társaságában visszavonul monacói otthonába. Csak ők tudják, hogy fásult és kimerült, miközben a robbanásveszélyes McEnroe le akarja győzni a bajnokot. A csúcsmérkőzés egyre közeledik. FILM/MAGYAR HANG

Csernobil (2019) Jared Harris,Stellan Skarsgård,Emily Watson,Paul Ritter,Jessie Buckley A minisorozat az 1986-os csernobili nukleáris katasztrófa történetét, az emberiség történetének legsúlyosabb, ember által előidézett katasztrófáját, illetve az orosz tudósok Európa megmentéséért folytatott drámai küzdelmét dolgozza fel. SOROZAT/MAGYAR HANG

GOOD WILL HUNTING (1997) Matt Damon, Robin Williams, Ben Affleck, Stellan Skarsgård, Minnie Driver A négy munkásosztálybeli barát együtt lóg Dél-Bostonban. Közülük is kitűnik Will Hunting a lázadó természetével és a fotografikus memóriájával. Nemcsak történelmi utalásokat képez felidézni emlékezetéből, de könnyedén megoldja a professzorokat is zavarba ejtő matekpéldákat. Ez utóbbi kapcsán figyel fel rá Lambeau professzor. Amikor Will kocsmai verekedésbe bonyolódik, a büntetés elől Lambeau két kiutat kínál: egy terapeutát és heti matematikai órákat. Sean McGuire ugyanolyan makacs, mint Will.

Hamupipőke (2015) Cate Blanchett, Lily James, Richard Madden, Helena Bonham Carter, Stellan Skarsgård Miután Ella édesanyja meghal, az apja újra megnősül. Ella örömmel fogadja a mostohaanyját és a lányait az otthonukba. Ám minden megváltozik, amikor az apja is meghal, a lány féltékeny és kegyetlen környezetben találja magát. A mostohaanyja és lányai semmibe veszik, Hamupipőkének nevezik, és szolgálólányként ugráltatják. Ella mégsem engedi át magát a kétségbeesésnek, a haldokló anyja szavaiból merít erőt: „Légy bátor és kedves!”. Egy nap azután találkozik az idegennel, aki megváltoztatja élet

[metalindex-hu]

Ashtar: Kaikuja (2020)

Ashtar: Kaikuja (2020) - https://metalindex.hu/2020/11/21/ashtar-kaikuja-2020/ -

A színterek fölött átívelő fekete kárpit árnyékában mindig mocorog valami. Zenekarok százai rajzanak a tekintetünk elől kitakart térben, lemezek és kiadványok tömkelegét zúdítva a szürke tájban borongókra. Hiába azonban a nagy választék, nehezen tudom elképzelni, hogy napjainkban mindenki (vagy legalábbis a többség) által elismert, konszenzusosan nagyra tartott – vagy ahogy mondani szokták: forradalmi – albumok szülessenek. A nyolcvanas évek óta nagy számban szaporodó műfaj-buborékok lakói saját világuk felhozatalából is kedvükre válogathatnak, és még ha a szomszédból érkező fények be is szüremkednek a privát aurákba, az összes színtér minden történésének számon tartására sem idő, sem erő nem jut.

Jönnek persze nagy dobások – mert jó és talán fontos dolgok is ott zümmögnek a rajban –, de ezeknek egyre kisebb a hatósugara. Amikor egy megjelenés az átlagot meghaladónak tűnik, örömtüzek gyúlnak a végeken – de nem mindent bevilágító máglyák ezek, hanem helyi hivatkozási pontok. Nem korlátoltság és figyelmetlenség miatt mennek el mellettünk jó lemezek, hanem a zenekarok és az őket leíró címkék számának robbanásszerű növekedése miatt. Egy darabig tartható az iram, de a majdnem végtelennel nem lehet mit kezdeni.

Ennek fényében talán nem hat meglepően, hogy két lemezzel a háta mögött a svájci Ashtar saját – egyébként nem túl népes – ligáján kívül a kevésbé ismert szereplők közül való. Nem választottak maguknak könnyű utat, és jók abban, amit csinálnak, de van egy sejtésem: az underground körein kívül nem nagyon fogunk találkozni velük. Mindez nem zenéjük minőségével van összefüggésben, hanem a műfajjal, amiben aktívak.

Esetünkben a szélsőértékek átlagából olyan középút kerekedik, ami önmagában még mindig szélsőértéknek mondható. Két folyó összefolyásánál született mindkét lemezük: a futásban örömét lelő black metal és a lomhán kanyargó doom keveredő vizeibe nyúlnak a gyökerek. E kettő kombinációjának eredőjeként – hol gyorsabban, hol lassabban – forog a saját tengelye körül az a zenei koncepció, ami végül Ashtar néven került fel a színtér dinamikájának térképére. Itt megidézett művük és az öt évvel korábbi Ilmasaari is ebből az együttállásból ered.

Mondhatni: rokon lelkek, ha találkoznak. Ahogy a doom találkozik a black metallal, vagy Nadine Marko-val. Amikor egy koncerten megismerkednek, már mindketten aktív zenészek, saját zenekarral és tisztes diszkográfiával a hátuk mögött. Nadine (más néven Witch N.) a doom-ban utazó és hölgyek alkotta shEver-ben basszusozott, a finn születésű Marko Lehtinen pedig a Phased-ben dobolt. Az ismeretségből munkakapcsolat lett, aztán házasság. Nemcsak emberileg kerültek egy hullámhosszra, hanem zeneileg is: közösen megírt és feljátszott szerzeményeiket 2012 óta Ashtar néven publikálják.

Az ufó-hívőket ki kell, hogy ábrándítsam: ez az Ashtar nem az ő szeretve tisztelt vénuszi parancsnokukról szól, és nem is istenek emlékének leporolásáról. Bár a szemita mitológia valóban ismer egy ilyen nevű entitást – akit a Vénusszal kapcsol össze –, de a Lehtinen páros esthajnalcsillaga nem kozmikus navigátorként, és nem istennőként hivatkozik erre a névre. Kettejük haladási iránya nem a múltba és nem a távolba vezet, hanem a mélybe. Vagy befelé. Ez nézőpont kérdése. Egyébként meg édes mindegy; innen számítva ugyanolyan messzire visz ez az út is, mint a másik, és kábé ugyanazokkal futunk össze mindkét irányban.

A színtér kósza megjelenései közül nem nehéz kiszúrni a Kaikuját. A jól sikerült frontban van annyi potenciál, hogy a tekintetet magához vonzza, felkeltse az érdeklődést. Nálam működött. A borítón az Éjszaka Királynője fürkészi a távolt, sötét szoknyája és szúrós koronája harcos jellemre utal – ami máris imponáló –, és az érdekes betűtípussal megrajzolt logó, valamint a rejtélyes hívószó is csábítóan hat. A keleties hangzású cím valójában finn – visszhangot jelent –, és a sötétség, a mizantrópia alig ismert tartományaiba invitál.

Csak hogy nagyjából sejtsük, merre járunk: házasságuk elején Nadine írt egy fantasy regényt, amibe férje beleolvasott, megtetszett neki a benne szereplő birodalom neve, és zenekarnév lett belőle. Elnézve e mellé a borítót, engem is egyből dark fantasy-s hangulat szele csap meg, a harcban edzett világok rozsdás igazságainak a kisugárzása, ami egyébként a zenére is kifejti hatását: harcos hajlama és bűbájos ereje mögött diszkrét elegancia és hűvös távolságtartás érződik.

A hirtelen megnyíló kapuban az Aeolus ��ll. Kezdeti hangvétele jócskán black metalra hajaz: károgás-szerű énekkel kísért tremolózással gördül a valahol a dal közepén nyíló doom-völgy felé, aminek alján visszakapcsol és előkészíti a terepet a lemez legambiciózusabb darabja, a tizennégy percet kitevő Between Furious Clouds előtt, amely nemcsak mérete, hanem tágas terei miatt is a megfontolt tempót részesíti előnyben. Itt nincs nagy keveredés, bánatzene ez a javából; utazósebessége ideális a nézelődéshez, kényelmes léptekkel halad az ablakon túli tájban, ami persze meseszerűen lesújtó és barátságtalan. A black és a doom külön-külön is erős a hangulatteremtésben, kettejük keveredésével sincs ez másként. A fekete és annak árnyalatai, valamint kontrasztos világosak összemaszatolt foltjai rajzolják ki az Ashtar arcélét, vérvörössel vegyítve. A Bloodstones zaklatottabb vérmérsékletét és csapatósabb mentalitását is elnyúlt, sírásba hajló gitártémák színezik az égben: két véglet közt billeg itt is a mérleg nyelve, de bármelyik oldalnak kedvez, nem hoz rossz döntést.

Különös, de az Asthar előtt járók sorában a My Dying Bride sehol nincs említve (én legalábbis nem találkoztam ilyennel), pedig adja magát. Több ponton is érzem a szigetországi búsongók jelenlétét, ami néha nem is olyan visszafogott. A Bloodstones-t követő The Closing-ban például alig titkoltan uralja a légteret az a poétikusan reccsenő fájdalom, ami az MDB korai munkáiról lehet ismerős. Nem gondolom véletlennek az összecsengést. Mintha a doom/goth alapcsapat annak idején a black metal felől vette volna a rajtot, és kábé a második lemezénél tartana. Én úgy értelmezem ezt a tételt, mint főhajtást Aaron-ék munkássága előtt – még akkor is, ha nem volt szándékos. Ha itt nem, talán máshol sem tudatos, hogy a katedrális falait borító függöny gyűrődéseiben a holt menyasszony szemfedőjének mintázatai sejlenek fel. Nem nyúlások ezek, hanem önkéntelen idézőjelek, a kifejezésmódok interferenciái. Az alig negyvenpercnyi játékidő végén is működik a mágia: a hipnotikus képességgel rendelkező (She Is) Awakening monoton szívóerővel dobálja a tekintetet egyik pörgő spirálról a másikra, aztán egy hirtelen gesztussal – mielőtt teljesen megszédítene – meghajol, és illedelmesen magunkra hagy.

A párosításból adódóan kétarcú anyag a Kaikuja. Black- és doom-hívek számára is tartogat örömteli pillanatokat, meg persze azoknak is, akik e két stílus keveredéséből adódóan egyszerre szeretnének valami megszokottat, ugyanakkor pedig szokatlant is hallani. Nem voltak túlzott elvárásaim a lemezzel kapcsolatban, és végül kellemesen csalódtam. Kevert világa nemcsak hiteles, hanem érdekes is, utaztató hangvétele miatt pedig még befogadható is. Az Ashtar felhelyezte magát az extrém underground térképére, az meg majd kiderül, hogy a hajtás menti kopásban megfakul-e az a picike pont, ami őket jelöli, vagy megmarad. Én mindenesetre itt és most négy és fél csillaggal megerősítem őket pozíciójukban. Lehet, másutt nem sok vizet zavar az ilyen zene, de az elhagyott ösvényeken csámborgók remek útitársra lelhetnek benne.

[gyorfironia]

Vacsora

A pallor mortis fázisában a test teljes egészében kifehéredik,mintha egy kádnyi forró,habzó klórfürdőt vettünk volna utolsó vacsoránk és a mély, örökké tartó ködképbe burkolózásunk között. Olyan ez,mint a megtisztulás.A bőr elsápadása közben a vér visszahúzódik a test belseje felé, és a halál, 10-15 perc elteltével már egyértelműen megkülönböztethetővé vállik az egyszerű álomtól. A test már készül felvenni az élettelen fehéres,szinte áttetsző kontrasztot az épphogy tudatában lévő koromfekete gyásznépnek. Leáll a vérkeringés, a hemoglobintól vörös vér rémületében visszaváltozik zöldessé és a testszövetek alsóbb rétegeibe süpped, egészen lelkünk bugyráig,ahol azt vérfürdőbe folytva löki ki a testünkből. Megkezdődik a kihűlés. A test óránként 1-1 fokkal hűl ,mígnem eléri a környezetének hőmérsékletét,ami ekkor már a sok sürgésforgástól és forró könnyóceántól egészen perzselővé vállik. Három órával később áll be a hullamerevség. Ilyenkor az ember egy viktoriánus, karótnyelt arisztokrata lesz ,azzal a szerencsétlen különbséggel,hogy az arcokon lévő mosoly erőltetett vigyorrá feszül ki,a haldokló arcizmok miatt. Ez a kékvérűség a bőrszínén is kezdi az embert egy kobaltkék kőszoborrá faragni. Ez a fázis 12 órával később éri el tetőfokát,mikor már szinte mozdulatlanná merevedik a halott.A szőrszálakat mozgató izmok megfeszülnek és libabőrt okoznak a holttest egész felületén. Ezt a szerepet 3 napig játssza az áldozat.Aztán megkezdődik a bomlás.

Miután az asszony lassan kibotorkált a sírhely mellől,áttért a kikövezett földútra és lehajtott fejjel ment végig a csendes kőlakások között.A szürke,ködös időben olyanná vállt,mintha egy késő esti tévelygő árnyék lenne, aki a sűrű, tejszerű masszában akar motelszobát foglalni a sötétség leszállta előtt. Az összes szoba foglalt. És ha még volna is szabad hely,akkor se tudna lepihenni.Súlyos márványtorlaszokat helyeztek a faajtók elé,közéjük pedig méternyi réteg földet,hogy a csicsával elfedjék saját félelmüket a bentlakó vendégek elől. Az út végén a fémkerítést nyikorogva megnyitotta,hogy átlépjen az élők birodalamába. Ő volt az utolsó,aki kilépett a nesztelen csendföldről. A harangszó még minidg tartott,s a vége jelezte a vacsora elérkeztét.

Ébredezni kezdett. Először megduzzadt,vizenyős szemei nyíltak ki,de mindhiába. Már rég hozzászokott látása a teljes fekete ébenhez,olyannyira,hogy vakká lett. Orrába csapott saját rothadása az eleggyel,amit a korhadó fakoporsó és a súlyos,fekete föld szaga adott. Hallotta saját lélegzetvételét és a termeszek, bogarak, giliszták zaját,amint készülődnek a lakomára,amelyre ő maga bólintott rá még rá néhány évvel ezelőtt.

A bomlás egyezmény. A spiritusz nélküli testben még vannak működőképes sejtek,amelyek néhány órán át még egészségesen kinyerhetőek sebészeti beavatkozással. Ez azonban nem tart sokáig. Egy hét és az orvosi alapanyagunkból egy hólyagos,viszolygáslény lesz,ami a legkisebb érintésre is szétmállik. Akárcsak egy régi könyv,amelyben még több ezer oldal plátói,elérhetetlen tudás van. Az apró organizmusok és baktériumok szövetségre lépnek a testen kívüli lebontókkal. Alanyunk tovább élhet a föld alatti 5 csillagos szállónkban,ha elősegíti a test lebomlását. Védelmet és önfeltáró programokat nyújtunk,ha Ön cserébe eleségként szolgál dolgozóinknak. A hasnyálmirigyben lévő enzimek a halott alany gyomrát savba áztatják, és lényegében bekebelezik és felemésztik saját szervezetüket,így élelemre amúgy sincs szükség. Kellemetlenség lehet,hogy alkalmazottaink munkája gáztermelődéssel jár,ami esetleges felpuffadást okozhat. A szemgolyó kifordul saját üregéből,mint egy lomha serdülő reggeli szenvedése, az ágyból való kikelés közben.A nyelv megduzzad,emiatt kutyaként lóg ki az ember szájából, de mivel nincs nyáltermelés ez nem okoz semmiféle gondot. Ha Ön terhes, a gázok erőteljes nyomása esetleg,még a magzatot is kirepítheti a méhből. Ha ez esetleg előfordulna,gyermekét ugyanolyan kiemelkedő körülmények között látjuk el,mint a többi itt tartozkodó vendégünket. Csoportos kedvezmény jár,ha hozzátartozóit is saját maga mellé temeti a megfelelő időpont beállta után.

Szóval az alkut elfogadva éldegélt itt néhány éve. Nem akart csak úgy meghalni.Jobbnak tartotta,ha szép lassan zabálja fel a kór,amit egyszer már éltében is elkapott;a céltalan élni akarás. Napközben pihent,elmélkedett,sőt néha még vicceket is talált ki (ilyen volt például a "Mi a különbség egy halott újszülött és egy darts tábla között?-a tábla nem vérzik" is)de többnyire csak hallgatta a fentjárók lépteit,amelyek sokkal lassabbnak és szomorkásabbnak tűntek,mint amilyenre emlékezett halála előttről. Nem értette,hogy miért kell a gyászolóknak depressziósan,szinte érfelvágva ballagni a tetemek között,akik egész nap csak csendesen hallgatózva vártak valami történésre. De az egyetlen esemény általában csak a vacsora volt. Miután az utolsó is kilépett a rozsdás,kovácsoltvas kapun az esti harangszó jelezte közeledtét.

Gondolkozott ma melyik részét vethetné dolgos kiszolgálói elé.

Bőre volt az első,amit a baktériumok svédasztalaként áldozott. Mindig is kreolos,napbarnított bőre volt,ami a kezein vastag,bőrkeményedéssé képződött a sok munka eredményeképp. Emlékezett,fiatalkorában sebei mindig gyorsan begyógyultak,szinte napok alatt.Nehéz esetnek számított,aki a szomszéd tetőjén mászkált,cserepekbe kapaszkodva,mezítláb. Egyszer leesett egy körtefa tetejéről, olyannyira,hogy a kéreg felhántotta az egész hátát és össze kellett varrnia édesanyjának. Az apró madáralakú fehér folt,egész életében végigkísérte. De már nem is emlékezett rá.Miután a kis munkások felzabálták,teljesen elfeledkezett a létezéséről. Levették a terhet a válláról. A teher, amit a vállán lévő bőrszövet,izomszövet és a hús súlya okozott.

A gégéje és nyelőcsöve néhány héttel itt tartozkodása után válltak mennyei mannává. 16 éves kora óta volt láncdohányos.Tizenévesen az egyik barátjával vettek egy olcsó, pirosdobozos Lucky Strikeot.Az első szála letüdőzésekor,fuldokolva köhögni kezdett. Mikor 30 évvel később az utolsóval tette ugyanezt akkor is ez történt,csak itt már gégerákos volt. De csak volt,a férgek már meggyógyították.

Lépével és májával egyszerre fizetett.Az előbbi puhává és szétnyomhatóvá vállt,mája pedig a vér párolgása után törékeny,kásaszerű péppé lett. Fiatalkori iszákos énjének egy halvány árnyékára sem emlékezett. A régen,belein és gyomrán vagy éppen nyelőcsövén visszafelé végiggördülő alkohol már csak a savanyú,ecetes lének ősidei emléke volt. Mikor sokatt ivott, mindig agresszívvá vállt,kiabálni kezdett és utcai verekedésekbe szállt be,ahol egyik ellenfélt sem ismerte igazán,csak eszközök voltak feszültsége kiéléséhez. Molekulányi kis bábok,akiket ő mozgat,a madzagok feszessége pedig csakis az aznap esti felespoharak számán múlt. A mostani molekulányi teremtmények pedig az ő irányítói voltak.Úgy habzsolták fel egész lényét,hogy egy verekedés utáni,megfáradt véres testkupacnak érezte magát.

Szívének izomzata egy idő után petyhüdtté lett és a naplementevörös erek zölddé majd feketévé színeződtek. A jobb és a bal pitvar szétmálltak egymástól,csakúgy,mint a kamrák. A szívsövényen,olyan érzés lett volna átsétálni,mint egy vékony gerendákból állő lengőhídon. Ez a szív 21 éves korában ismerte meg választottját,amikor is a feniletilamin megnövekedett a szervezetben,szerelmet előidézve.Hatása olyan volt akár a heroiné,és ez a pszichoaktív érzet bódító oxitocin-tengerbe fullasztotta őt. Hatása függőséget okozva bolondította meg,majd depresszíót,szuicid gondolatokat hátrahagyva válltak szét,akár most a jobb és a bal pitvar. Szívét a helyéről kirágták a férgek,így a törött űr helyén,már csak az űr helye maradt neki.

Mit adhatott volna? Körmei és haja már rég nem voltak helyükön,mivel igénybevette a szálloda kozmetikai részlegének szolgáltatásait. Csont volt,rothadó hús,bűzlő pép és negyed fogsornyi szaruképződmény.Gondolatai maradtak csak,amelyeket a koponyájában eleinte zöldes kéregállományként,aztán vörösesbarna folyó anyagként őrizgetett. Minden emléke és egész világa abban a sűrű nyálkás váladékban volt,amit most néhány rovarnak ad fehérjeforrás gyanánt.

Újabb harangszó. Sok száz halott lélegzik fel a vacsora befejeztével,hogy a következő napot,újra a tetemek között tölthetik és nem kell végleg megszabadulni önmaguktól. Az önzőségük önzetlenség formájában jelenik meg,így észre sem veszik káros hatását.Életük során a magukba szívott bölcsesség, ármány,amivel megalapozhatják az elkövetkező létezésüket,és újabb rossz döntéseket hozhatnak.

Tehát értelmetlen gondolkozniuk a halál utáni sorsról.Hisz egyszerű.Miért változna hirtelen az emberi jellem és kíváncsiság szimplán a szervezet leállásától? Ugyanúgy azon fogják törni majd fejüket,hogy minnél több napot túlélve azon gondolkozzanak,hogy mi lehet a halál halála után.