#oázis naturista kemping

[annie-lang-azurlany]

Rövid lista azokról a különleges helyekről, időkről és alkalmakról, ahol a Vámpír: A Maszkabál 5. kiadásának fordítása készült

A fordításon 2022 júniusában kezdtem dolgozni, a nyári napforduló napján, a délegyházi Oázis Naturista Kempingben. Épp itt nyaraltam a családommal, amikor jött a hír, hogy én kaptam meg a munkát, úgyhogy gyorsan előszedtem a laptopomat, és ünneplésképpen le is fordítottam az első pár oldalt, Mina levelét a gyermekéhez. Aztán rágyújtottam egy cigire; egy darabig elröhögcséltünk rajta, hogy milyen ironikus, hogy a naturisták jelmondata az, hogy “Süssön rád a Nap!”, aztán elmentünk úszni egyet.

2022 júliusában elmentünk a lengyelországi Bolków-ba, a Castle Party nevű goth fesztiválra. Úgy terveztem, hogy ebben a négy napban nem dolgozom, de azért magammal vittem kinyomtatva a klánleírásokat, hátha mégis feltámad bennem a munkakedv. Hát, ott, a lengyel erdő mélyén, egy romos várban Kaelan Mikla-t, Lacuna Coil-t, Nitzer Ebb-et, és Devil’s Trade-et hallgatva fel is támadt. Amíg reggelente a kempingben mindenki még részegen, vagy már másnaposan hevert szerteszét, én kockásfüzetbe írtam a Toreadorok klándiszciplínáit. (Itthon, amikor begépeltem, szerencsére volt lehetőségem kijavítani a felfokozott hangulatból fakadó helyesírási hibáimat.)

A barátaimmal közösen igazgatunk egy underground goth / szerepjátékos klubot, az ElizaBAT-et, ahol rendszeresen vannak házibuli hangulatú goth bulik, irodalmi estek és szerepjátékos alkalmak. Amikor túl fényesen sütött a nap, általában ide vonultam le dolgozni. Gondolom, egyértelmű, hogy miért volt előnyös a hely hangulata a kreatív folyamat szempontjából; de a legjobb mégis az volt, hogy bármelyik adott pillanatban volt körülöttem legalább 2-3 olyan ember, aki járatos volt a VtM világában, és azonnal ugrottak segíteni, ha valami kérdésem volt (többek között a RollPlayerből ismert Kobura, aki a klub egyik fő embere).

A munka alatt folyamatosan benne voltam több krónikában is, hogy így is minél jobban megértsem a játék működését, és úgy fordítsam le a dolgokat, hogy pontosan és könnyen érthető legyen a játékmenet. Az egyik ilyen krónikánk a Vault 51-ben folyt, szóval itt is fordítottam néhány oldalt. Egy másik játék az Alfa Shelter discord-szerverén, ami ugyan nem egy fizikai hely, de nem akarom kihagyni. (Mármint az Alfa Shelternek fizikai helye is van, de ott még nem volt szerencsém járni, csak a szerverükön).

Különösen vicces helyszín volt az albérletünk konyhája. Az egyik játékmechanikai elem, a “boon” fordításával már szenvedtem egy ideje, mert semmi nem hangzott elég jól. Aztán egy szombat este, buliból hazajőve, azt láttam, hogy a hűtőnkre fel van téve mágnessel egy Agatha nevű karakter boon-ja – a lakótársam, Virág ugyanis hatalmas LARP-os, és a legutóbbi játékában is használták ezt a mechanikát. Szerencsére ő se aludt még, szóval azonmód, szombat hajnali háromkor kifaggattam, hogy nevezték ezt a fogalmat a LARP-on a magyar játékosok.

És végül, az a helyszín, ahonnan ez az egész zsibvásár ered; ahol megszületett a vámpírmítosz, ami aztán inspirálta az angol romantikus irodalmat, ami aztán kihatott a 80-as évek popkultúrájára, amiből aztán egyenesen következett a VtM létezése: Erdély. Várost nézni, kirándulni (és bulizni) mentünk Kolozsvárra két barátnőmmel, de úgy gondoltam, hogy vétek lenne kihagyni ezt az alkalmat, hogy itt, Drakula otthonában is dolgozhatssak a könyvön. Úgyhogy a nyaralás második napján, miután hazaértünk az ebédből (pizza volt, a romániaiak iszonyat jó pizzákat csinálnak), de még mielőtt elindultunk a kolozsvári melegbárba az esti buliba, félrevonultam az AirBnB erkélyére, és a málló falú panelházak árnyékában még lefordítottam pár oldalt.

Végül a könyvet 2023. június 13-án fejeztem be, az ElizaBAT-ben. Aznap filmest volt, valamelyik horrorfilmet néztük volna; ilyenkor általában én ülök a pultban, és dolgozom a könyvön, a többiek pedig beszélgetnek, iszogatnak, míg el nem kezdődik a vetítés. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy a pdf elfogyott. Görgetek lefelé, de nincs tovább. Alig akartam elhinni, hogy csaknem napra pontosan egy év után vége. Lecsuktam a laptopot, felálltam, és minden jelenlévőt meghívtam egy vodkára ünneplésképp.