#Jövőkép

[liveyourlifebetter]

Nagyok az elvárásaim? Lehet...

De amíg apum 25 év után is kávéval az ágyban koncogva ébreszti anyát... kócosan, smink nélkül is gyönyörűmnek becézi....

Amíg reggel az ajtóban anyára adja a kabátot, majd egészen a kocsiig kíséri, hogy addig is vele legyen...

Amíg képes csak azért szakadó esőben megállni a munkából haza felé, hogy virágot vegyen neki, csak úgy, hogy meglepje és mosolyogni lássa őt...

Amíg képes vacsora főzés közben táncra perdülni vele a konyha közepén és szerelmes szavakat suttogni neki...

Nem, addig én sose leszek képes beérni ennél kevesebbel... mert igenis tudom, hogy létezik ilyen szerelem, akkor is ha rögös úton érkezik hozzánk...

[kerleknerontsukelmarmegint]

Mindig azt hisszük, hogy egy rossz dolog után csak még rosszabb jöhet. Pedig a rossz dolgok után jön csak az igazán jó.

[haw-duck]

Jövőkép

Majd amikor már a világ elhalkult

És a szívem többé nem fájdult

Majd akkor értem meg miért történt

Amit szerettem miért szúrt szét.

Megértem hova tűntek azok a szép szavak

Hogy miért hazudott nekem sok alak.

Erős leszek, bátor, őszinte, de mogorva

Egyedül leszek, a nagyvilágba bolyongva.

Hosszú verseket írok, és hosszú szoknyát hordok

Bort iszok és majd minden féle bölcs dolgot mondok.

Az emberek majd titokzatosnak gondolnak

De nem érdekel hogy mit fontolnak.

Nem érdekel majd, hogy ki olvassa írásom

És többet nem lesz hangos a sírásom.

Ez leszek mikor majd bele fáradok az egészbe

Mikor rájövök hogy mindenki kedvébe járok, de senki sem az enyémbe.

Mert ezt a világot még nem értette senkisem

Csak páran azt hitték hogy majd elhiszem.

Most buta vagyok, kiszolgáltatott, és törékeny

Nem félnek, mert nem gondolnák hogy ez tünékeny.

Egyszer majd eljön az időm, lesz egy ostromom

Senki sem fogja tudni hogy mikor hova csap le az ostorom.

[mypieces-ect]

A kérdéssel nincs gond, a választól félek.

[meghalnikenemar]

Nincs jövőképem.

Én nem terveztem eddig élni.

[neonkonnycseppek]

Az egyik nap elaludtam 27 évesen, a másik nap már 28 évesen keltem fel. Ugyanolyan nap volt mint a többi. Annyiban volt más, hogy amiket elterveztem még anno gyerekkoromban; a Házasság, a Család, a Gyerekek, a tóparti ház ~ az Otthonunk, és ezek csodálatos kis egyvelege, ezek közül egyik sem valósult meg. Ez miatt életem egyik “legboldogabb” születésnapja volt a 28. Egy másik életben hátha sikerül önfeledten boldognak és gondtalannak lenni…

@neonkonnycseppek

[angelofghetto]

függetlenzék

Tudom, hogy nincs ilyen szó, de igény volna rá. Hallgattam Márki Zay-t, és elgondolkoztam. Magyarországon nem valamiÉRT politizálnak/politizálunk, hanem valami ELLEN. A rendszerváltásnál a régi rendszer ellen, az öszödi beszéd után Gyurcsány ellen, most a ner ellen. Mikor lesz már az, hogy hagyjuk az egészet a francba, kilépünk ebből a dimenzióból, és kialakítjuk a saját narratíva-mezőnket?

Dolgoztam addiktológus kolléga mellett. Ő mondta az alkoholizmusról (és más függőségekről is), hogy nem az a gyógyult alkoholista, aki többé nem nyúl alkoholhoz, mert annak ugyanúgy az alkoholhoz való viszonya határozza meg az életét, csak negatív előjellel. Az a gyógyult, aki alkalmanként megiszik egy pohár valamit, és utána le tud állni, nem húzza magával a csak még egyet és még egyet örvénye. Hogy jön ez ide? A nemorbán is az orbánrendszer része, csak negatív előjellel. Amíg róla beszélünk, addig fogva tart. Akkor tudunk erről leszakadni, amikor nem arról beszélünk, amiket gumicsontnak bedob, hanem elkezdjük felépíteni azt a Magyarország képet, amit szeretnénk.

Az ellenzéki képviselők láthatóan jól elvannak a fűtött nagyteremben a Parlamentben. (Off: ha Országházként emlegetnénk, ami egyébként az igazi neve, akkor jobban szembesülnénk vele, hogy mire való, hogy mi a dolga.) Mindig hallom a panaszkodást, hogy "de hát nem lehet lemenni vidékre, mert ezmegaz, és ellenségesen fogadnak. Szerintem nem szépruhában és nagy pártzászlókkal kell "le"-menni vidékre, hanem mondjuk egy kondér babgulyással (esetleg fűszeres forralt borral). Az illat odacsábítja az embereket, és csak annyi a dolgunk, hogy meghallgatjuk őket, milyen országban éreznék jól magukat, mi az ő saját kívánságuk. Az emberek szeretik, ha meghallgatják őket, és ez ma hiányzik a közéletből. Az "ellenzék" ugyanúgy íróasztal mögül mondja meg a frankót, mint a konzultációnak csúfolt röpdolgozatok. Ha már jól elbeszélgettek az emberek, lehet nekik osztogatni (vagy valahova kirakni hogy elvehessék) valami írott anyagot, ami nem a pártlogóról szól, esetleg a végén az impresszum résznél lehetne egy sor, egy utalás, hogy kiktől származik a dolog. És nem annak kell a célnak lenni, hogy "akkor majd jól ránk szavaznak", hanem hogy megismerhessük a valódi kérdéseket, és arra valódi válaszokat lehessen adni. Az emberek érezhessék, hogy hatással lehetnek a saját életükre.

Mikor tanítottam, több osztály volt egy műhelyben egyszerre. Az egyik kupacban a kötelező gyakorlatok mantrázása folyt. Értem, hogy ez fontos, de dögunalmas. Nyilván az alap fogások elsajátításával kell kezdeni, de a tanulási folyamatot akkor fogják élvezni, ha az NEKIK jó. Ha látják, hogy ez nekik miért lesz jó, ha beletehetik magukat. Mindenkinek szabad feladatot adtam, a feltétel csak az volt, az éppen tanult műveletre kell épülnie. Mindenki mást csinált, és elkezdődött a zsizsegés, amitől a többi tanár rettegni szokott. A tanulóim egymástól lestek, megbeszéltek dolgokat, ötleteket adtak egymásnak, én meg ott csámborogtam köztük, ha kérdés van, válaszolhassak, dicsérhessek, ösztönözhessek. Mivel mindenki kicsit mást csinált, így több információt szippantottak be, mintha egyfélét csináltak volna, különböző szempontokat, problémamegoldásokat láthattak. Nem büntettem a tévedést, mert az a tanulási folyamat része. Inkább szerettük, ha valaki "elrontott" valamit, mert abból mindannyian tapasztaltunk. Egy idő után a másik osztály is felénk kezdte nyújtogatni a nyakát, mert az jobban tetszett nekik, mint a saját feladataik, és részt akartak volna venni.

Ha politika, a közélet ki tudna lépni a köpködésből, az egymásra mutogatásból, a mi tudjuk jobban elvi dobálózásaiból, lenne idő, energia, szabad kapacitás, lekötetlen szürkeállomány a valódi ötletelésre, cselekvésre. És nem kell félni a vitától, mert az nagyon más, mint a veszekedés, ami most van.

Hozhatnám példának a Kódjátszma egyik jelenetét (imádom azt a filmet), mikor Alan Turing karaktere ráébred, hogy ha kommunikációs rést nyit, és másokat is bevon a munkájába, hatékonyabb lesz, és nem ellene, hanem vele dolgoznak majd, és akkor Hugh Alexander figurája jön az átlós kábelezés ötletével, és onnantól az már az "ő gyereke is", amit később megvéd.

Hát valahogy így. Ez az ország a miénk, nekünk kell kitalálni.

[csillagszemumnek-itelve]

Félelmek 🥺😳

... Kíváncsi vagyok!

Remélem nem lesz igazam!!!

Remélem csak a mostani szaráradat miatt van ez a rossz érzésem!

[soulonefonix]

FELTÁRVA: Minden Titokban KÓDOLVA van a Bibliában! Az Emberiség Végének Próféciája | Gregg Braden (2023.12.02.)

A videóban Gregg Braden és a műsorvezető egy mélyreható beszélgetést folytatnak, amely az AI és a spiritualitás kapcsolatát, valamint a Tóra kódjának jelentőségét tárgyalja. A fő témák közé tartozik az AI által újraírt Biblia ötlete és annak potenciális veszélyei, az emberi előítéletek és félelmek AI-ban való megjelenése, valamint a Tóra mint egy kvantum térkép, amely a történelmi eseményeket és…

[etf-eszkozok]

Salesforce Biztató CRM Jövőkép

Salesforce Biztató CRM Jövőkép. Nagyszerű előrejelzést tett közzé a CRM-Salesforce a tegnap piaczárás után megjelent 2023-as évi negyedik negyedéves gyorsjelentésében. A cég éves alapon 14%-kal 8,38 milliárd dollárra növelte bevételét, ezzel felülmúlva a 8 milliárdos Bloomberg-konszenzust, míg EPS terén duplázva 1,68 dollárra növelte profitját, jelentősen felülmúlva az 1,36 dolláros várakozást. A…

[pajjorimre]

Csodás jövőkép

[csacskamacskamocska]

Entrópia a szerelemben

John Gottman kapcsolatkutató szerint a kapcsolatoknak azért lesz vége, mert az egyik vagy mindkét fél kevés energiát tesz a kapcsolatba. Pont. Azt hiszem, ez olyan helyzetekre is igaz, amire mást szoktunk mondani. Nem nagyon fogadjuk el, hogy a kapcsolat, mint egy önálló dolog, sok energiát igényel. Talán azért is szeretjük, ha sok közös érdeklődés van, közös tervek, közös jövőkép, mert akkor úgy valósíthatjuk meg a saját céljainkat, hogy közben a kapcsolatot is éltetjük a figyelmünkkel, az energiáinkkal. E nélkül, vagyok én, a saját kedvteléseim, terveim az életemmel, és van ő, valami tök mással. Máshova jár, mást szeret, más az életcélja. Miért vagyunk együtt? Mert éppen egy adott pillanatban volt valami közös dolog, egy közös fókusz, egy megoldandó kérdés az életünkben. Kellek-e valakinek? – jaja, valakinek biztos, és puff beesik Ő. Az ember társas lény, akármennyire is gondolja magát magányos farkasnak, jobban él, egészségesebb és hosszabb életű, ha nem egyedül van. De a párkapcsolatot ki lehet váltani más, szoros kapcsolatokkal, ha azok valóban jól működnek, kvázi mindig elérhetőek, mindig támaszt nyújtanak, mindig benne vagyunk és bennünk vannak – a lelkünkben. Az ember a kölcsönös kötődést és szeretetet akarja megélni, nem azt amikor nem tud reggel bemenni a fürdőszobába. De ez is egy bonyolult téma sok szinttel, sok járattal.

John Gottman a kapcsolatokra jellemző energiadeficitet a termodinamika második főtételéhez hasonlítja, amely szerint a magukra hagyott rendszerekben olyan folyamatok játszódhatnak le, melyek a rendezetlenséget, a véletlenszerűséget növelik. Ilyen zárt rendszer a házasság is, eldeformálódik, ha nem teszünk bele több energiát.  A sikeres kapcsolatokba időt és erőfeszítést kell fektetni.

Tudjuk, mondjuk, de nem csináljuk.

Vagy túlságosan leegyszerűsítjük vagy túlságosan agyonbonyolítjuk a kapcsolatainkhoz kapcsolódó gondolatainkat. Leegyszerűsítés: nekem jó legyen (önmegvalósítás, énhatárok, egy életünk van, senki ne mondja meg mit csinálhatok, fuss, redflag, ne hagyd magad ugráltatni, ne hagyd magad kihasználni, követeld ki a tiszteletet, találsz jobbat, hagyd el a mérgező embereket, te tudod, hogy neked mi jó, valósítsd meg az álmaidat, tisztítsd meg a környezetedet az energiavámpíroktól, keresd a lelki békét, a boldogságod a te kezedben van, később ennél csak rosszabb lesz, senkinek nem dolga a te boldogságod) Vagy agyon bonyolítjuk: szeretet (a szeretet elfogadó, légy megértő, nehéz gyerekkora volt, traumái vannak, sérültek vagytok mindketten, tanulj technikákat, tanulj meg kommunikálni, pszichológia, ne add fel csak azért mert nehéz, ne légy önző, a szeretet mindent legyőz, ennek bele kell férnie, a kapcsolatok bonyolultak, ne hagyd, hogy az ego beszéljen belőled, ha erős vagy, ha belül rendben vagy az kihat a másikra és az egész kapcsolatra)

Mintha ketten beszélnék tele az ember fejét, rángatva ide-oda. Mondjuk, így kész csoda, ha egyáltalán előfordul, hogy nem basszuk el.

Kihelyezhetnénk a dolgot, és azt mondanánk, hogy van ez a kapcsolat, és ez fontos nekem. Pont. Ezért, nem csak magamra és nem csak rád figyelek, hanem arra is, hogy mi a jó a kapcsolatnak. Mert vannak dolgok, amik jók nekem, de nem jók a kapcsolatnak. Mondjuk egy félrekúrás. Van a mi jó neked, de nem jó a kapcsolatnak. Ha hagyom, hogy minden problémát az exeddel beszélj meg. Van ami mindkettőnknek jó, és mégsem jó a kapcsolatnak. Pl úgy teszünk, mintha nem lennének problémák, elvicceljük, halogatjuk a komoly beszélgetéseket, egy közös tagadásban vagyunk.

Néha nekem nem jó az, ami jót tesz a kapcsolatnak, de tudom, hogy jót tesz a kapcsolatnak. Pl nem rugózom az érzékenységeden, mert bár tudom, hogy jogom van azt tenni amit csak akarok, de amire mondtad, hogy bánt vagy zavar, azt nem piszkálom, nem provokálom. Lemondok valamiről, mert az jót tesz a kapcsolatunknak.

Csak a mesékben van olyan, hogy minden magától működik. Akik rég óta vannak együtt, sőt már nagyon rég, azok szeretik úgy látni, mintha köztük mindig harmónia lett volna. Ezek hiteltelen dolgok. Nincs mindig harmónia és bármilyen érzelem megengedett egy kapcsolatban. Egészen addig, amíg magát a kapcsolatot fent akarjuk tartani, és ebben biztosak vagyunk. Vagy legalább az idő nagyobb részében biztosak vagyunk. :)

Amikor egyenrangúságot alakítasz ki, akkor a kapcsolatért teszel. Nem a másik emberért, hanem a kapcsolat fennmaradásáért. Amikor javítod a kommunikációdat, beszélgetsz a felmerült problémákról vagy beszélgetsz magáról a kapcsolatról (mi a cél, hogy érzed magad benne, mit találsz jónak, miben változtatnál) akkor a kapcsolatot erősíted.

Tudom, hogy nem könnyű úgy gondolkodni, hogy nem én és nem te vagy a dolog közepe, hanem teljesen különálló harmadik dolog. A kapcsolat. A kapcsolat nem azonos veled. Csak veled van EZ a kapcsolatom, de nem azonos veled. Nem egy személy, hanem egy mód. Nem szeretünk az érzelmi kapcsolatainkra úgy gondolni, mint egy kommunikációs formára. És ez a szentimentalizmusra való igényünk el is viszi az egészet a picsába.

[sztivan]

azt hiszem, tegnap Ádámnak összehoztuk élete első politikai emlékét

a tüntetés egy dolog, arra nem tudom, emlékezni fog-e később, de útközben a Navalnij-megemlékezés nagyon megfogta. először csak azt kérdezte, miért van annyi gyertya és miért van mindenki csöndben, aztán ahogy elmeséltem neki pár alaprészletet, utána még ma reggel is kérdezgetett

nyilván azért is, mert mostanában kezd képben lenni a halál fogalmával, és persze plasztikus részletek helyett annyiban maradtunk, amennyit ötévesen megért az ember, de ez fontos, hogy meglegyen

nekem az első ilyen emlékem az volt, ahogy Apa tüntet, meg Ceausescuék karácsonya 89-ből. azt már akkor elhintették bennem, hogy akármi is van, az igazunkért ki kell állni, aztán valahogy majd lesz

és igen, ezzel megyünk tovább egy generációval arrébb, akkor is, amikor annyira sötét a jövőkép, mint most

Free at last

They took your life

They could not take your pride

azt nem hiszem, hogy egyhamar a történelem győztes oldalán állnék, de hogy a jón igen, az biztos. és azért ez sem rossz abban, amit egy szülő átadhat a gyerekének

[bluestrawberrycoffe2]

jövőkép

Az oldalamon vagy

Csobog előttünk a víz.

Hátunk mögött a házban

sípol a kotyogós.

Összecsomagolsz,

hosszan összenevetünk,

elkezdődik a nap.

És amikor hazavárlak,

belém kóstolsz,

így elfogyunk együtt.

[justafuckedupsoul]

Miért van az hogy az egyik fél komolyabban gondolj a kapcsolatot mint a másik. Amíg az egyik fél már régóta készen áll arra, hogy önálló élete legyen, saját házzal, kisállattal, gyerekkel, tehát egy konkrétan elképzelt jövőkép megvalósításába kezdene, addig a másik még csak arra képes, hogy eldöntse jobb vagy bal kézzel fogja anyuci szoknyája végét....

Vajon létezik kompromisszum a 2 félnek? Milyen hosszan működhet a kapcsolat 2 ennyire ellentétesen fejlődőtt embernek? Kinek kellene engednie és miért? Elég a szerelem hozzá?

[vanista]

De lesz kenyér, és tudunk télen fűteni

Rengeteg helyen olvasom, akár az ukrajnai háború, akár Taiwan kapcsán, hogy mindenkinek rossz. Nagyon rossz. Az oroszoknak is rossz. Ha Kína megtámadja Taiwant, neki is rossz lesz, nagyon rossz.

De lesz ennivaló, gáz és meleg szoba. Nekik meg nem lesz. Ez a jövőkép, ez a diadal, az új horizont, a csillogó szemek. Most, az új évezredben.

És akik csinálják, akár Putyin, akár Trump, akár más, nem értik, hogy ez még csak nem is zéró végösszegű játszma.

Vagyis az, ha úgy értik, hogy a végén senkinek nem lesz semmije. De végre kiköveteltük a minket megillető tiszteletet, mindannyian. Az is valami. És hogy tudunk fűteni.