#Tóra

[soulonefonix]

FELTÁRVA: Minden Titokban KÓDOLVA van a Bibliában! Az Emberiség Végének Próféciája | Gregg Braden (2023.12.02.)

A videóban Gregg Braden és a műsorvezető egy mélyreható beszélgetést folytatnak, amely az AI és a spiritualitás kapcsolatát, valamint a Tóra kódjának jelentőségét tárgyalja. A fő témák közé tartozik az AI által újraírt Biblia ötlete és annak potenciális veszélyei, az emberi előítéletek és félelmek AI-ban való megjelenése, valamint a Tóra mint egy kvantum térkép, amely a történelmi eseményeket és…

[izraelinfo]

A Tóra ünnepén

Sosem felejtem el a Tóra magyarázatot, amit áldott emlékű anyámtól hallottam házasságom előtt, az utolsó Szimhat Torán. “Ne feledd fiam, hogy mi nők mind Leák vagyunk és Ráhelek is – egy személyben. Lea az idősebb bennünk, ő az elsőszülött. A szép alakú, vonzó Ráhel születése későbbi fejlemény. Lea szemei gyengék – állítólag a sok sírástól. Arcra nem szép és alakja sem hízelgő. Ráhelnek…

[y-lemonster]

some Headshots i've done for my Artfight card so far!!

[BADIR; HE/HIM]

[TÓRA; ANY/ALL]

[BIANCA; SHE/IT/ANY]

.... you might notice a pattern here on my go-to expressions

[pokmajom]

Sajnos nem látszanak jól a szarvasok a képen, de ezek pont tehenek voltak. Láttam viszont egy akkora bikát is, hogy utánna olyan tesztoszteron szag volt az erdőben, mint egy gimnáziumi fiúöltözőben, kosármeccs után. A siklót mindez nem érdekli, ő csak tóra indult halászni egyet még a hideg előtt.

[starmythelonesurvivor]

Kezdek félőrülté válni az izoláltságtól, egyedül vagyok itt másfél hete. Tegnap éjjel seprűvel mentem ki az előkertbe, mert valami iszonyat hangosan, és ijesztően zörgött. Egy macska játszott valami zacskóval…már elmentem háromszor randizni a színházas fickóval, akit annyira nem is kedveltem. Pár napja elhívott a Tisza-parti házába, nem akartam elfogadni, de ott visszhangzott a fejemben, amit a barátaim mondtak, hogy adjak esélyt, meg nagyon be vagyok zárkózva…hát igazán kár volt, nyilván tudtam, hogy rám fog mászni. Hangoztatta, hogy mennyire domináns, hát lófaszt, én irányítottam azt a keveset, közben a fejemben kizónoltam, valami arctalan, romantikus álomképre gondoltam közben, visszatértem a tini korom ártatlan, megfoghatatlan ideáljai közé. Próbáltam nem kurvának érezni magam. Reggel bejelentette, hogy nem megyünk a környéken programra, miért vinne engem oda, ahova én szeretném, ő hozzánk akar jönni a tóra, és az lesz, amit ő mond. Kétszer elmondtam szépen, érvekkel, hogy ez nekem így még nem oké. Az volt rá a válasza, de ő ezt akarja, és amúgy is, ő mennyire kiszolgált most engem, reggel még egy kávét is kértem, nagyok az igényeim, ő azt csinálja amit ő akar, és ő amúgy nagyon komolyan akarja velem, én más vagyok, rögtön látszik bla bla. Elkezdtem remegni, haragot éreztem magammal szemben, hogy a belső ellenkezés ellenére belementem ebbe, és meggyőztem magamat, adjak neki egy esélyt. Felálltam, hogy közöljem, ha tényleg ma arra az egy helyre hajlandó menni, ahova én egyedül nem szeretnék, mert még nem tartunk ott, akkor le is út fel is út, én itt befejeztem. Elvitt kocsival, mert ő úgyis a “mi” tavunkra jön ma fürdeni, őt nem tudom lekorlátozni. Közben próbált volna még tapizni, de fel volt háborodva, hogy ellököm. 150-el ment az országúton, szorítottam nagyanyám medálját, nem szóltam, tudtam csak rosszabb lenne. Közben kaptam az ívet, hogy ő engem mennyire vendégül látott, és elkényeztett vagyok, nincs empátiám sem. A falu-város szélén rögtön szóltam, hogy álljon meg, itt kiszállok. Visszahajoltam, ránéztem, és rezignált hangom benyögtem, hogy fogja fel úgy, ledolgoztam a koszt-kvártély árát, és becsaptam az ajtót. Ennyit az újabb faszkalapról. Még aznap bejelentkezett, hogy beszélne akar velem az első nagy szerelmem, 5-6 évvel ezelőttről, másnap R ugrott ki, izomlázig eveztünk párosban, beszélgettünk, tegnap kiolvastam egy 360 oldalas könyvet, és marha rosszul éreztem magam, bugyogott fel minden, a múlt, amit sikeresen elástam magamban. Nem tudom, hogy vagyok, sok minden történik, mégis olyan mozdulatlannak érzem az egészet.

[szkennelttucsok]

Szóval szembeszélben, 4 megallóval és egy hosszú sorompóra váltással együtt, 4 óra alatt letekertem a Tisza-tóra. Remélem, hazafelé hátszél lesz és nyaralás...

[polutrope]

11, 12, 14 for the positive asks please!

Thank you, friend!

11. Recommend a fic with an unusual/original headcanon or characterisation that you loved

There are so many, but because I just finished reading it, tell it slant by @kazaera which is a funny, clever, and at times moving attempt to consolidate all the Celebrimbor origin stories into the person of Tóra the Green-elf, underappreciated master smith and accidental master con artist. Besides the originality (and humour) of the premise, the characterisations (both the characters who are actually themselves and the ones who are posing as someone else) are unique and interesting.

12. Recommend some fanart of an uncommon character, place, or event

Again going with something I saw recently (today!): these gorgeous and evocative portraits of Dior and Nimloth by @vidumavi. I think they count as uncommon, and these designs for them are certainly original!

14. A ship or character that you started liking because of someone else (give them/their works a shout out!)

Earendil/Elwing for sure. Because of you, largely. Up until a few months ago, they did nothing for me. I am embarrassed to admit that my opinion of them could be reduced to, "Well, that's convenient for the narrative; seems forced." But people like you, @imakemywings, and @aipilosse made me see how incredibly tragic and romantic and heroic their story is. And @i-am-a-lonely-visitor got me deeply invested in the peredhel experience. I think they are tied with Feanel now for my favourite canon couple.

[Spread Love Asks]

[ugysenemez]

0:19-nél a kínos pillanat, amikor Orbán már a legmodernebb orosz célzórendszerhez hasonlatosan befogja kézcsókra a kínai elnökné kezét, ráhajlik, mint a tikkadt zsiráf a Tanganyika-tóra és hát, mint ahogyan az sokoadszorra, nem jön össze neki :[

[starcaptainslangs]

Day 57 - MyLang, Nominal Inflections in Dictionary

Today I cleaned up the MyLang lexicon a bit. Each noun entry now includes the correct article to use, whether or not it is a collective noun, and if it is an irregular plural. The irregular plural form is included in the entry like so:

tóra, tóren - noun; dhe; irr. pl. - bush, shrub

I like that I included the irregular plurals because you get some cool things like dhur/dhyr "river/rivers", ádhar/ádher "star, stars", karkó/karkéw "crow/crows".

Worldbuilding Note: I had an idea that the Fae would have riding beetles, but now that I am working with a 1:12 scale the beetle would have to be massive to be ridable by a 5-6" Fae. I'm not sure what other creature they would ride as I also thought it would be fun to have the Fae speak with animals like mice, squirrels, and birds. Perhaps there are just huge beetles in this forest? It wouldn't be the weirdest thing lol

[stegal]

93-ban még jártam a tóra loccsanni is, bár éjszaka szerettem jobban fürdeni, ahogy kell pucéran..

[kadet-pise]

Že MCU použili ze severské mytologie vlastně jen jména je všeobecně známá pravda. Co všechno ale změnili?

Dnes se podíváme na zoubek

Lokimu

Co si budeme povídat, Loki je nejoblíbenější záporák Marvelu, i když ho scénáristi v novém seriálu pěkně rozbili. Je to bůh lží, mizera, charismatický lhář, který se umí pořádně rozzuřit. Vlastně by si s mytologickým Lokim v mnohém rozuměli. Ten je většinou škodný vtipálek. „Hej, je to jen vtip, kámo!“ by mohla být jedna z jeho obvyklých vět, než ho bohové donutí napravit škody, které svými žerty způsobil. To taky bohům přináší mnohé dary – je to právě Lokiho přičiněním, že má Thór své kladivo a Ódin svůj oštěp.  Jenže jeho škození se stupňuje, až se z něj stává čistá chuť ničit, která vede k Ragnaroku.

Největší marvelovská změna je samozřejmě zase v rodině. Ano, Loki je ledový obr, ale nepřipletl se do Ásgardu náhodou. Ódin ho potkal na svých cestách a stali se pokrevními bratry. Zažili spolu mnohá dobrodružství, i když později Loki cestoval spíš s Thórem. Tomu mimochodem často lezl na nervy – jako jeden příklad za všechny dávám Píseň o Trymovi, kde obr ukradne Thórovi kladivo, a Loki s Heimdallem nemají lepší nápad, než hromovládce obléknout jako nevěstu a jít vyjednávat.

 *

„Oděli Tóra

v nevěsty úbor,

na rámě mu dali

náramek Brísingů,

kol boků připjali

ze zlata klíče

a suknici ženskou,

jež spadala k lýtkům,

prsa ozdobili

pestrými kameny

a zlatým čepcem

očepili hlavu.“

-          Starší Edda

 *

A pak je tu vzhled. Tom Hiddleston je fešák a černovlasý Loki s krutým úsměvem je bezvadný, ale mytologický Loki má v sobě víc. Je to měňavec, umí na sebe vzít jakoukoliv podobu, o jeho pravém vzhledu toho moc nevíme. Prý má mít vlasy barvy ohně – takže zrzek nebo blond. To ale může být taky záměna s ohnivým bůžkem Logim. Dále má zjizvená ústa, potom, co mu je trpaslíci sešili, když se vykroutil ze sázky. A jinak je to prý vysoký, štíhlý fešák!

*

Marvel vs. Mytologie jsou krátké články s informacemi, které jsem našla při psaní knihy Ve větvích Yggdrasilu, která vychází začátkem roku 2023 v nakladatelství Golden Dog.

Nejedná se o vyčerpávající výčet a vzhledem k orální tradici mytologie se můžou příběhy, které znáte, lišit. Mytologie má základ ve Starší Eddě, která byla přepsána pod křesťanským drobnohledem, takže byla spousta mýtů změněna k nepoznání od pohanských tradic.

Zároveň se taky nejedná o vyčerpávající výčet komiksu, který funguje úplně jinak než MCU.

Ilustraci na pozadí (a zároveň na obálce knihy) vytvořit Michal Sirotek.

[kekturanaplo]

AK-23| Végre újra itt!

Szarvas -> Eperjes -> Gádoros előtti szántók: 30 km

Nem hazudok, idén volt olyan időszak, hogy kétségessé vált, vissza tudunk-e térni az AK-ra. Eü problémák okozták a zavart, a tavaszi utunkat el is töröltük, így sajna ebben az évben mégsem fejezzük be.

De szerencsére ez az őszi kaland többé-kevésbé összejött. Sokat agyaltunk, hozzuk-e a kutyákat (igen, már ketten vannak), de végül nem mertük, úgyhogy biztos kezekben otthon maradtak most.

Szombaton vettünk tőlük könnyes búcsút, majd elindultunk délnek. Ezt a napot különféle random látnivalók megtekintésével töltöttük, úgy mint Csongrád óvárosa, a Körös-torok (be is sétáltam bokáig a Tiszába, tök meleg volt), Szarvason a Mini Magyarországot, a Tessedik Sámuel Múzeumot látogattuk meg, ja és az orosházi kútmúzeumhoz is kitértünk (hát... ez jó nagy csalódás volt, azt hittem sokkal nagyobb területről van szó, plusz a kiállítás sincs nyitva szombat délután), a szegedi Fehér-tóra a Beretzk Péter kilátóról pillantottunk rá.

Aztán Szegedre értünk, bevásároltunk még ezt-azt, majd egy gyors vacsi után átvettük a kapunyitót abban a társasházban, amelynek beállóinak egyikében az autónkat tudtuk hagyni egy hétre. Mire nem jó a Reddit?

Egyszerű szálláson töltöttük az éjszakát, semmi extra. Összepakoltunk előre, amit csak tudtunk, majd egy ideig az utolsó "ágyban alvás" következett.

Hajnali 4 körül ébredtünk, letettük a kocsit, elsétáltunk a vasútállomásra. Fél 6-kor indult a vonat Orosházára... legalábbis a menetrend szerint, amúgy 10 perc késéssel, mert nem tudták beindítani az egyik mozdonyt. Tudjuk jól, hogy összeomlás szélén áll a MÁV, örülhetünk, hogy egyáltalán elindultunk és most 20 perc átszállási időnk volt. De basszus, akkor a jövőben inkább busszal utazzunk, az a tuti? Vagy minden terv mellé kell egy B és C terv is, hátha a tömegközlekedés keresztülhúzza a számításainkat?

Orosházán átszálltunk a szarvasi buszra, amin még jó 40 percet zötykölődtünk, mire megérkeztünk.

Már így reggel fél 8-kor sem volt hideg, mikor elstartoltunk. Csak erre a napra ígértek 30 fokot, azt csak átvészeljük. Kaptam egy sun hoodie-t idén, most legalább fel is tudtam avatni.

Nagyon tetszett egy épület, aminek az aljában egy cukrászda is volt, először azt hittük, ez a Mittrovszky-kastély, de a térkép egyáltalán nem mutatja, mi lehet. Mindenesetre sokkal szebb, mint a kastély!

A Bolza-kastély a farkasszoborral az előtérben nagyon kísértetiesnek hatott. Hátha majd a kastélytörvény keretében valaki ezt is megkaparinthatja...

Átsétáltunk a hídon, majd az Erzsébet-liget árnyas fái között jól megpakoltuk magunkat még vízzel is, hiszen a következő ~ 23 km kitett szántós részen halad, település érintése nélkül.

Rögtön Szappanoszug mellett, az út szélén almafák nőttek, isteni finom, savanykás almákkal, már akkor felüdülés volt.

Hát aztán innentől kőkemény szántók mellett haladtunk, halott napraforgók, levágott kukorica, kb. ezek váltakoztak. Sokszor megpihentünk, értékeltünk minden árnyékot. Szerencsére kicsit fújdogált a szél, az azért nem volt hátrány.

Legnagyobb meglepetésünkre, a Holt-Körös hídján átkelve egy kocsma-bolt várt az út szélén, az Aranyhal, le is huppantunk, kávé és kóla is lecsúszott, picit beszélgettünk a tulajjal is. Nem szoktunk semmi cukros üdítőt inni általában, én néha rákívánok a kólára, de inkább megbánom utána. Na de túrán szinte csak erre vágyom, ha betérünk valahova.

K vett egy ernyőt, mert a tavalyi otthon maradt, nem túlzok, kb. 5 percen belül eltörött. Még néhány napig cipelte ezután, hátha meg tudja javítani, de csütörtökön dühödten a porba vágta :D, és végül a kukába került azt hiszem, talán Zsombón.

Átkeltünk az M44-es gyorsforgalmin, aztán a szexi nevű Dögös-Kákafoki-csatorna mellett folytattuk egy darabig.

Az Eperjes előtti hosszú 8 km-es egyenes rettenetesen monoton volt. Még anno Becske sem tűnt annyira távolinak, mint elérni ezt a falut. Na jó, lehet, az idő azt már megszépítette. Itt és most jó darabig elérhetetlen célnak látszott ez a település.

A km hosszúságú öntözőrendszerekben gyönyörködtünk (többször is a napokban), és próbáltuk fejtegetni, hogy is működnek.

Eperjes határában fekszik a Király-tó, ami mellett elvileg vannak büfék is, de nem tértünk ki, célunk az első kékkút volt inkább, ahol arcot, kezet mostunk, friss vizet töltöttünk.

A pecsét a templom előtt van, éppen nagyban ügyködtünk, amikor lefékezett egy autó, kiszállt belőle a plébános, kezünkbe nyomott egy vallási kiadványt és felajánlotta, hogy megmutatja a templomot. A Szent László király templom nagyon modern kívül-belül, és igazán klassz festett üvegablakai vannak. Katolikus templom, és bár a plébános nem mondta, de azt olvastam, hogy ökumenikus, és a reformátusok, evangélikusok is tartanak itt istentiszteleteket. A bemutató végén megkérdezte, hogy elmondunk-e vele egy Miatyánkot, egyből szabadkozni kezdtünk, ööö háát, nem vagyunk gyakorló keresztények öö.. inkább nem...öö most jut eszünkbe, hogy rohannunk keeell... Aztán megszánt minket, megkérdezte, megáldhat-e... Persze! Nagyon aranyos volt egyébként, mondta, hogy hozzá tartozik a környéken 5 település is, úgyhogy van dolga bőven, ezért sem tudta például befejezni az OKT-t.

Még 4 km-t mentünk ezután aszfalton és veteményesek mellett, hogy Gádoros előtt találjunk egy alkalmas helyet aludni, amire a learatott szántó szélén került sor, takarva fákkal és bokrokkal.

Nem is volt olyan rossz éjszakám egyébként, K azt hiszem, nehezen aludt el, szokásosan.

[starmythelonesurvivor]

Már azt hittem megérett a világ a pusztulásra. Hozom fel a fejemen a sappot a tóról, és jönnek velem szemben asszonyságok helley hansenes mentőmellényben. Megnéztem, nem is sokkal drágább, mint egy sima, szóval így már nem is gondolok olyan rosszakat róluk, nem mintha ez számítana nekik bármit is. Anyám a szállodában baszogatott, hogy kilógok, megbámulnak, de tényleg nem tehetek róla. Szerinte a ruháim miatt van, de fürdőruhában is néznek, hiába, inkább anyámék fajtája vagyok. Tegnap este még szülinapi éttermezésre is elmentünk, vittük nagyanyámat is. Közben ment a kivetítőn az olimpia megnyitó. A táncoló részeken szörnyethaltam, nicky minaj bulák sáros földnek öltözve, füles sapkás alakok, 200kilós koronás nő, szándékosan sem lehetett volna abszurdabb. Nagyanyám iszik, sokat, nem volt mostanság vele foglalkozva, annyira szörnyet voltam halva a felvételiktől, csak magamnak élek, ez a nyár most az enyém, teljesen lemerültem, fel kell töltődnöm, szeptemberre újra emberré kell válnom. Van egy nagyon szép hímzett lenvászon anyagom, arra akartam a nyáron hímzésblokkokat csinálni, mindjárt augusztus, és sehol semmi, amit megcsináltam néhány nap alatt varrással, avatással, ébresztőket állítva non-stop, most egy nyár alatt nem sikerül, örülök, ha szeptemberre elkészül. Kaptam nagyanyámtól még egy láncot, el van szakadva, azt mondták nem érdemes már megcsinálni, több helyen is el van kopva, lehet már inkább be kéne cserélni, vagy megtartani aranyárban. Sokat kaptam ígyis, azokat hordom is, anyám szerint már nem divat, de én nagyon szeretem mindet. Holnap este egy idősebb faszi elvisz randizni, ha nem idegesít túlságosan, lehet megtartom egy darabig, szeretetet meg szerelem nélkül lépdelek előre, ez jut nekem, aztán majd én is fakulni kezdek, mint anyám. A papírpalotát olvasom, a végén járok 2 nap után, nekünk is van part-menti nyaralónk, szinte hihetetlen, hogy én nekem senkit nem volt még érdemes idehozni. Az agresszív exem mellett is csak dekoratív bútordarabként lehetett funkcionálnom, ő is elérte, ne merjek kilépni, és még bűntudatom is legyen, nem volt jó ember. Ma éjjel is lemegyek lebegni a tóra, reggel meg betekerek slapuckyban a boltba, elfogyott a kajám, olyan vékony vagyok, most minden jól áll rajtam, az evezés, meg a sport még szállkássá is tett újra, fél éve még el sem hittem volna, fogok még így kinézni. Az arcom is teljesen megnyúlt, nagyanyám aggódik. A szállodában is majdnem elmentem meghánytatni magam, nem ettem ennyit egy jó ideje, rendesen szorongtam, hogy újra meghízok magamhoz képest.

[benemteljesuloalomsblog]

Kezdek fáradni, a mindennapokban. Hiányzik egy nyári nap, amikor a legnagyobb problémám, hogy nincs elég jég a jegeskávéba. Egy nap, amikor reggel nem full kómásan kelek, hanem kipihenten. Kimegyek napozni, majd ellustálkodom a napot, a délutánt pedig lezárom egy biciklizéssel. Hiányzik egy nyári nap a tengeren. Amikor minden reggel 9-kor minimum fel kell kelni, ha melegem van a vízbe megyek, ha már fázok, kifekszek a napra. Visszamegyünk a szállásra, merthát elég fárasztó azért egész nap napozgatni, persze. Aztán egy laza esti séta levezetőnek. Hiányzik egy nyári nap, amit veled tölthetek el. Nyugalomban, nem stresszelve semmin. Minden ráér, te is, én is. Csak csinálni bármit, mert veled még levegőt venni is izgalmasabb mint bárki mással. Menjünk a mezőre piknikezni, csak nézzünk farkasszemet, csendben. Beszélni sem kell, ide már nem kellenek szavak, a szemeink beszélnek helyettünk. Fekszünk a fűben, naplementében, akár sátrat is vihetünk, nem kell hazamenni. Mennék veled koncertre, a hegyeken túlra, kocsikázni, de veled egy maratont is szivesen lefutnék. Együnk finomakat, jó hideg italokat, igyunk sokat, vagy keveset, menjünk a világ másik oldalára, nem számít, csak veled legyek. Csak tudjam, hogy neked is erre van szükséged. És tudom. És így lesz.

Addig pedig még megélünk pár csatát. Átmegyek pár vizsgán, hatalmas stresszen, oktatáson, lehordanak mindennek, dicsérnek, sírok és nevetek. Az utolsó napok lesznek a legnehezebbek, már most elegem van, de akkor, akkor úgy fogom érezni, hogy nincs vége, hogy nem tettem eleget semmiért. Hogy semmit nem tudok és semmit nem érek.

Tudod mi ez? Ez az élet. Egyszer fent, egyszer lent. Mondja a mondás.

De én mindig fent akarok lenni, én szárnyalni akarok. Új dolgokat tapasztalni. Színeket, napsütést, meleget, szeretetet, jó ízeket és téged. Embereket akik szeretnek és körülvesznek. És a problémák csak annyira kicsik, hogy egy pillanat alatt elfelejtem. Mindent akarok egyszerre, a nagymamám kertjében játszani veled, mintha gyerekek lennénk. Karaokezni a kedvenc unokatestvéremmel. Meginni pár nagyapám féle pálinkát és a világomról sem tudni, de ezt mind úgy, hogy senki ne lássa. Kártyàzzunk, megtanítalak. Elviszlek helyekre ahol még sosem voltál, megmutatom hol éltem a legszebb napjaimat, tudom hogy tetszeni fog. Remélem ott van még a kőrakás, ahol gyerekként játszadoztunk. Ott az utca, ahol megtanultam biciklizni. Menjünk a Szent Anna tóra, nézzünk medvéket 5 méterről. Lásd, hogy mi az ami mindennél jobban vonz engem, ahova mindig visszatalálnék. Ott akarok maradni, nem akarom látni, ahogy sírnak mikor elmegyek. Egy hegyen akarok ülni, ordibálni, nehogy medve jöjjön, friss vizet engedni a poharamba, meleg van. Elmenni az összes rokonomhoz és ismerőshöz akihez húz a szivem. Márpedig ott mindenkihez húz a szivem. Velem tartasz? Menjünk virágokat szedni a domboldalon. Kapni akarok tőled hatalmas csokrokat, de szedjük együtt. Lásd azt a helyet, amivel mindig álmodom. Ismerd meg akiket szeretek, a legkedvesebb embereket a világon.

De veled tartok én is. Elmegyek az összes autós megmozdulásra ami téged annyira érdekel. Menjünk el helyekre amiket te szeretsz, ami téged vonz. Menjünk el olyan koncertekre amire te szeretnél, énekeljünk együtt, táncoljunk. Kapcsolódj ki. Mond el mit szeretnél, veled megyek, amint lesz rá alkalmam, amint vége ennek a szarnak. Meg akarom ismerni akiket szeretsz, egytől egyig. Tudni akarom a múltad összes boldog pillanatát, hogy mitől lesz jobb kedved azonnal és azt csinálni, oda menni. Mesélj nekem, mi az ami téged kikapcsol? Mi az ami a legjobban kiborít? Mi az ami nélkül nem tudnàl élni. Halgassunk zenéket, amiket te szeretsz, nem kapcsolom el. Nem kötök beléd, nem hisztériázom. Mesélj, miért vagy olyan ember most, amilyen. Mondd el milyen traumák értek amikről nem beszélsz. Bennem megbízhatsz. Bár gyenge vagyok, érzékeny és fáradt, de érted bármikor tűzbe tenném a kezem. Te megtanítasz, hogy kell problémákat megoldani, felvidítasz egy érintéseddel akármennyire rossz passzban vagyok. Ha a mosolyodat látom, azonnal jobb kedvem lesz. Nevessünk vagy sírjunk együtt, nem számít, csak mindent oldjunk meg. Együtt. Ordíthatunk torkunk szakadtából, vagy nézhetjük a csillagos eget csendben. Együtt. Nem kell mondd, hogy szeretlek, csak érezzem, csak lássam a szemedben.

[qualitytimetam]

Radnóti Miklós RAZGLEDNICÁK

1

Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,

a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;

torlódik ember, állat, szekér és gondolat,

az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.

Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,

tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan

s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,

vagy korhadt fának odván temetkező bogár.

1944. augusztus 30. A hegyek közt

2

Kilenc kilométerre innen égnek

a kazlak és a házak,

s a rétek szélein megülve némán

riadt pórok pipáznak.

Itt még vizet fodroz a tóra lépő

apró pásztorleány

s felhőt iszik a vízre ráhajolva

a fodros birkanyáj.

Cservenka,1944. október 6.

3

Az ökrök száján véres nyál csorog,

az emberek mind véreset vizelnek,

a század bűzös, vad csomókban áll.

Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Mohács,1944. október 24.

4

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf,* - hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja,1944. október 31.