#bocs

[midstpodcast]

AVAILABLE AT LAST 📦

Fabulous new merch notification: whatever you desire can be defined with the addition of BOCS, available now after a significant wait to pre-order and pre-have! Assemble and coordinate your desire today!

GET BOCS ⬇️

midstpodcast.tumblr.com/getbocs

[mikec137]

Mägenwil, Switzerland, October 2024

[eltiron2]

Tudjátok, miért él rengeteg hal sósvízben?

Mert a borsosban állandóan tüsszentenének.

[abalonemacaroni]

Midst posting but it’s time for bocs theory:

I know that part of the fun/whole point of bocs is that they are thoroughly unexplained, but I was thinking about some aspects of the Cosmos when I noticed Third Person use a specific verb in the context of bocs: rewind.

What is the only* known constant in the Midst cosmos? Gravity. As described quite dramatically/poetically in Freefall, there is a universal downward pull across the entire cosmos, and islets have their own surface gravity or some close equivalent.

I was thinking of the concept of a gravity battery, which TLDR is a big tower. You spend energy to winch a big weight up the tower and the energy is stored as the potential energy the weight has (to fall back down). You can access the energy by releasing the weight.

What if bocs are largely just complex sci-fi gravity batteries, that take advance of universal gravity as constant power? We know that bocs generate their own power and that they need to be rewound, which could basically just mean resetting the weights inside incredibly efficient gravity batteries. In that case bocular -> mechanics optimized for compatibility with that kind of power/energy.

*We could assume other things exist universally like oxygen and atmospheric pressure, but those aren’t explicitly included and the worldbuilding is unique enough that their purpose could be fulfilled by something else

[terapiasjegyzetek]

"Nem keresem az értelmét többé!

Történt, ami megtörtént

Nem haragudhatok rád örökké!

Eddig kísértett, innentől kísérj!

Megbocsátom azt

Hogy egyszer minden véget ér."

[zizeerya]

Nem keresem az értelmét többé.

Eddig kísértett, innentől kísérj.

[negreabsolut]

Retrat de llinatge, per Vicki Sawyer.

[the-bagira]

"Nem keresem az értelmét többé! Történt, ami megtörtént Nem haragudhatok rád örökké! Eddig kísértett, innentől kísérj Megbocsátom azt, hogy egyszer minden véget ér Megvárjuk egymást a legvégénél"

Dear Ex,

Szeretnék már a megbocsátásnál tartani, de úgy érzem még nagyon messze állok tőle. Fel se fogom, milyen mértékű fájdalom és düh gyülemlett fel bennem a 3, ha úgy nézzük 4 év alatt. Egy falat tele tudnék írni fájdalommal, és ezt a fájdalmat egyszerűen nem tudom egyelőre elengedni. A volt boldogságunkkal együtt elengedtelek téged, de a fájdalmunkat nem sikerült még.

[grusik]

DSCN1034 www.youtube.com/watch?v=aKli6n5Dfvw by en-ri

[mikec137]

Mägenwil, Switzerland, January 2025

[angelofghetto]

Szeretem, ahogy Alinda a riportalanyaival beszélget. Ebben a részben a boldogságindexről társalognak (egy film apropóján betekintünk Bhutánba, és az ő koordináta-rendszerükbe), hogy vajon létezik-e mindenkire érvényes mérőszám, vagy országonként, kultúránként más és más. Nyilván az utóbbi, a baj csak az, hogy a magukat fejlett demokráciáknak nevező hatalmak a maguk mércéje szerint tekintenek mindenre, és számukra az egyedül üdvös viszonyítási alap a GDP, a profit.

De kinek is jó a profit? Biztosan nem a munkavállalónak, aki túldolgozza magát valaki más profitjáért, hogy aztán csekkeken fizesse be a jövedelme jelentős részét megint mások profitjáért, a másik felét meg elszedjék mindenféle kacifántos adókkal, amit valaki ellop. Vagy a "kaparj kurta, neked is jut" elv mentén annyit kapar, hogy közben nem veszi észre, miért is kell neki ennyit kaparni egy tisztes megélhetésért, mert a szerzés apró örömei hozzák a következő kielégülésnek látszó bódító adagot. Aztán halála óráján rádöbben, hogy nem tudott eleget lenni a szeretteivel, túl sok kompromisszumot kellett kötnie a vágy-kielégülés számegyenesen, és a legértékesebb dologgal fizetett érte amije volt, az idejével. Apró darabokban szórta szét az életét, és nem maradt semmije, mert mindene benne van a nagyház-jóautó-egzotikusnyaralás értékmérőnek tűnő bezzeg hármasában. Pedig ezek csak ideig-óráig adnak elégedettséget vagy önbizalmat, mert mindig lesz, akinek nagyobb, jobb, drágább van. És ott vannak a paraziták, a csalók, a konkurensek, a rossz döntések réme, ami nem hagyja, hogy felhőtlenül élvezhesse az eredményeit, mindig résen kell lenni.

Aztán van egy szint, ami felett már azt hinnénk, ez sem probléma, de nincs megállás. Aki egész életében a pénz tupírozásában élt, az nem tud leállni, mert olyan üresség marad a helyén, amit már nincs mivel kitölteni. Oké, ő lett a világ ura… és akkor mi van? Mi van tovább?

Úgy tanultuk a definíciót a suliban, hogy "a szabadság a szükségszerűségek felismerése". Ezt akkor nem értettem. Úgy éreztem, a szükségszerűség korlát, és ez a definíció inkább a korlátok felismerése. Ma azt gondolom, hogy az "azt csinálok, amit akarok" álszabadsága inkább anarchia, vagy ha hatalommal párosul, akkor diktatúra, de mindenképp mások szabadságjogaiba ütközik. A valódi szabadság az, hogy feltérképezem a környezetet, tudom, hol vannak a sziklák, a mocsarak, a zátonyok, hogyan jár a szél, az eső, és beleélek. Megkeresem az összefüggéseket, megfigyelem a folyamatokat, mert ez a pálya, a valóság. Már vakon is tudok tájékozódni, mert ismerem az életteremet, a lehetőségeimet, és szervesen bele tudok simulni, és nincs szükségem görcsölésre, erőszakra, de rá tudok feküdni a hullámokra, ha ismerem, merre visznek. A kerítés nem csak korlátoz, de véd is, kiinduló és hazaérkező pont, origó.

A rendszerváltáskori egyik első rádöbbenésem az volt, mikor azt mondták, itt a nagy szabadság, mostantól oda utazunk ahová csak akarunk, akkor amikor akarunk. Aha, de nem volt rá pénzem. Így a szoci rendszerben jóval többet tudtam utazni, mint később. A politikai determinációt felváltotta az anyagi. És ebben az a szemértség, hogy ez ellen nem lehet lázadozni, mert én tehetek róla, választottam volna olyan foglalkozást, ami sokat fizet, ahelyett, amit örömmel csinálok. És eljutottunk az értékrendig, és a társadalmi nyomásig. Azt hiszem, a szoci rendszerben azért éreztem kevesebb nyomást, mert tudtam, hol vannak az aknák, és ügyesen ki tudtam őket kerülni. Ez is egyfajta szabadság. A kiszámíthatóság és tervezhetőség szabadsága.

Szoktam mondani, a pénz nem boldogít, de a pénztelenség boldogtalanít. Persze nem mindegy a környezet. A természeti népek egész jól elvannak pénz nélkül, de ha körülötted mindenki kőgazdag, kakukktojásnak érzed magad. Voltam nagyon csóró. Nem tudtam drága ajándékokat venni a kölkeimnek… de igazából nem is akartam (mert úgy neveltek, a gyártulajdonos gyereke is kezdje udvarsepregetéssel meg kézbesítéssel, hogy alázatot tanuljon, és megtanulja tisztelni azoknak a munkáját, akiket a társadalmi osztálya kizsákmányol). A gyerekeim nem tárgyakat kaptak, hanem lehetőségeket. A szülinaposnak kívánságnapot szerveztem, ő hozhatta az aznapi döntéseket, hogy moziba menjünk matiné előadásra, állatkertbe, vagy a Ligetbe, Margitszigetre, vagy nézzünk szét a kisállat kereskedésben, utazzunk végig, hogy hol van a végállomása a buszoknak, villamosoknak, vagy menjünk az Egressy úti Mekibe, ahol egy nagyburgonya-üdítőért fél délelőtt szórakozhattak a csőcsúszdában (egy kisgyereknek ezek mind végtelenül izgalmasak tudnak lenni, és alig kerültek valamibe). Ő dönthette el, hogy káposztás tészta, krumplipaprikás, palacsinta legyen az ebéd, vagy prézlihús krumplival, esetleg zsíros kenyér lila hagymával. Néha csináltunk házi csokit: porcukor, kakaópor, és épp csak annyi vaj, amivel krémessé kikeverhető. Néha a legegyszerűbb dolgokban van a legnagyobb öröm.

Mikor a 2006-os gazdasági mélyrepülés volt, egyik szomszédom odajött a lépcsőházban, és nagy sóhajtások közepette azt mondta nekem, hogy megelőztem a koromat, amiért nem voltam hajlandó beszállni az össznépi törtetőversenybe, mert lám, ők halálra dolgozták magukat, és ugyanott tartanak mint én. Nem akartam kiábrándítani, hogy ez talán kívülről így látszik, mert mögötte nekem is kemény munka volt, de nem öncélúan, hanem az életben maradásért. Az a harc volt ez, ami a Farkasokkal táncoló moziban volt: megvédtük az élelemtartalékainkat :) És igen, értékrend. Az a bölcs indiai mondás az egyik vezérfonalam, ami azt mondja: "gazdag az az ember, aki nem vágyik többre, mint amije van". És ennek a világon semmi köze az igénytelenséghez.

[eltiron2]

[ethanmaldridge]

Boc, the Best Boy. He is my beautiful child, an excellent tailor, and I hope he's around in the new Elden Ring story.

[cedric-k-rossignol]

Kuroshistuji ED | Emerald Witch

[couleurlocale]

Egyszerűen nem értem, hogy miért nem gyártotta még le valaki, szerintem vinnék mint a cukrot!

[nuclearloop]

Participating in a lil Elden Ring DLC countdown over on Twitter, here’s the first batch of days as we get closer and CLOSER…

Here is the prompt list for those who’d wanna participate: