#trve kult

[thewitchesempire]

Early Emperor era

[aswtos-yios]

[bestgore2783068]

Mayhem - The Return

[theblackbloodfromlove]

Grotesque Barcelona nights

[herjann]

Brutal black metal with occult lyrics is delivered by this split of three eerie bands: Djevelkult from Norway, Kyy from fom Finland, and Nihil Kaos, from Turkey. Give it a listen here!

[rayegunn]

Music for 2020

Been a while since i posted about music here, but was having a look at my last.fm (I mean, i know it’s kinda dead, but the plugins are still going, collecting what I’m listening to, so i check it now and then) and though there are fewer listens overall probably because i no longer scrobble from some sources like my phone/tablet, some new favorites have definitely emerged. So here’s what I was listening to the most  in 2020, a couple surprised me because it didn’t really feel like i had listened to them a lot, but... i guess  they came up on shuffle a lot, go figure. I know it’s not technically the end of the year yet, but this is unlikely to change a lot in the next few weeks.

1: top one for the year is a newish one for me, Lord of the Lost. They are a German band that have been around for a while, but I found them when they released their album Thornstar, I remember because I saw the video for the song Loreley when it was released because the costumes/makeup in the thumbnail looked wild. That came out in 2018, so a couple years now. Anyway, I love them. They’re usually classified as Gothic Metal but really it’s like.... ALL THE GENRES. They have influences from Metal, New Wave, Industrial, EDM, Classical, and more, and somehow make it all work. and Chris Harms has a great voice, I love how theatrical they are with the makeup and stuff, and they just seem like really nice guys from what I have seen of their social media. Here’s Loreley, the song that got me hooked on them:

2: Is Swedish metal band Avatar. Love these guys. Been listening to them for a while now and they are definitely up there as one of my favorites. They are also a highly theatrical metal band, I seem to like those, but they stick to their theme a lot more closely than Lord of the Lost. They have a gimmick and stick with it, though they do update the costumes in order to fit the theme of  each album, which are often concept albums, or at the very least they speak to a theme. It’s hard to pick a favorite, but I really like Bloody Angel.

3: is Danish black metal act Myrkur. A somewhat recent find for me, and one that is a bit divisive because the black metal people don’t think she’s trve kult enough, or whatever, because she has a pop background, and the sound is more polished, but I love her. Good music is good music, I don’t care how closely it fits a genre or whatever. Love the ambience and just overall sound, both spooky and harsh and beautiful at the same time.

4: is Swedish band Ghost. Yeah, these guys blew up recently huh? They’re cool tho, despite the band drama that spoiled the mystery of the identity of Papa. Well, sort of band. Technically it’s just Tobias Forge and a couple other guys, but they hire musicians to play on stage, made easy by the fact that they all wear masks, so they can swap em out at will, but some of them decided they wanted more money/credit and they sued Tobias and his identity was revealed, it was a mess... anyway, they’re cool. I chose Rats for the song, because it is probably a bit more reflective of 2020 than they anticipated.

5: was a bit of a surprise to me because i didn’t feel like i had listened to them a lot this past year, but it’s one I have been listening to for oh, decades at this point, Finnish cellists Apocalyptica. Their  shtick is simple, they play metal/rock... but on cellos. They started out playing Metallica covers, but soon started writing their own music. On their more recent albums they have tended to have guest vocalists perform over their compositions. But personally, I always liked the instrumental songs, so i was personally really happy to see their new album Cell-0 was 100% instrumental. I hope it did well for them, because I really liked it, so I am including something from it.

6: The newest find on the list for me, I found him this year, Amigo the Devil (he’s American, since that seems to have become a thing in my list) This one is a lot more subtle and subdued than the rest, his genre is an obscure one called Murderfolk, basically he’s a blues/folk singer who sings a lot about rather dark subject matter. But sometimes hopeful, too, as with my pick Cocaine and Abel. Led me down a whole murderfolk rabbit hole, lot of cool stuff there, but he’s the only one who cracked the top 10. Can only add 5 videos, so linky: https://www.youtube.com/watch?v=ZzjtLm0G49E

7. Is an old fave, American metal gods Metallica. I mean what’s to say? it’s fuckin’ Metallica, man. Kind of a basic choice, but hey. Been listening to them since high school. Didn’t feel like i had listened to thema  lot recently but guessing S&M 2 bumped them up! But just gonna link to  one of my old faves: https://www.youtube.com/watch?v=WM8bTdBs-cw

8. Is another American band I’ve been listening to for a while, Mastodon. I think these guys have such a unique sound, with the 3 different styles of vocals over the sludgey instruments, and they have some really great lyrics going on as well.  https://www.youtube.com/watch?v=s6WGNd8QR-U

9. Is Ukrainian band Jinjer! somewhat recent find, been aware of them for a a couple years now, i guess. Great songwriting, cool djenty sound,  and oh man, does Tatiana have some pipes on her! You may have seen this video, Pisces, because video gets shown around a LOT on react videos, and kinda went viral, because it gets a big reaction if you are not prepared for it. If you haven’t seen it, brace yourself.  https://www.youtube.com/watch?v=SQNtGoM3FVU

10. I was a bit worried and a bit shocked that he almost missed the top 10 cus he is definitely one of my very favorites, i hugely respect him and think he’s a great talent... Canadian metal god Devin Townsend! I think part of the problem is that he recently went from The Devin Townsend Project to just Devin Townsend, and then you throw in side projects or even older projects like Casualties of Cool and Strapping Young Lad, so while i do listen to him a lot, it’s under different names, so he came up a bit low in the charts. But I love him, he’s on of my all time favorites, and sadly doesn’t get as much attention as he deserves. Massive talent, huge fun personality. He’s great. https://www.youtube.com/watch?v=1n7uvokARQ4

[milgui]

Let you ‘’Trve kult’’ kids from europe, canada and the usa never forget that black metal was invented in COLOMBIA in 1983

PARABELLUM 

[nyctophili6]

GAAP 

blackmetal logo design.

[metalindex-hu]

Isengard – Vårjevndøgn (2020)

Isengard – Vårjevndøgn (2020) - http://metalindex.hu/2020/10/02/isengard-varjevndogn-2020/ -

Alapvetően úgy gondolom, hogy a Darkthrone nevű über kultusz banda húzott egyszer (talán kétszer) egy merészet a hangzás terén, ami kétségtelen hangulatott teremtett a maga idejében, azóta pedig ebből él. Mérhetetlenül híresztelve, hogy szarnak a világra, ők aztán azt játszanak, amit akarnak és ez teljesen így van, hiszen már a legutóbbi lemezükön is ezer helyről szedték az ötleteket. Ha lusták egy anyagot behíresztelni, promózni, már az is heveny nyálcsorgatásra készteti a metal világ jelentős részét: konkrétan a semmittevéssel is nyernek.

Fenriz szereti a metalt, meg ősi erőket akar újra éleszteni… Feltámasztani az undergroundot, meg a hasonló szövegek köszöntenek rengeteg oldalon, miközben azon imádkozom, hogy legközelebb, amikor az ő nevével futok össze, az underground értékesebb, minőségi oldalát élessze fel, ne pedig azt, amit okkal akar elfelejteni a világ. Saját démonaitól azonban képtelen megszabadulni, amit tökéletesen példáz Isengard nevű produkciója is. Konkrétan a lemezzel nem is lenne akkora bajom, mint azzal a röhejes, ultragáz körítéssel, amivel érkezett és amit a metal rajognókból képes kiváltani. Vannak itt olyan hozzászólások, kommentek néhány oldalon, hogy kezdetben csak mezei röhögéssel kellett megkűzdenem, később pedig már-már a fizikai fájdalom határára érkeztem. Íme, pár gyöngyszem gyenge angol tudásom révén, de a lényeg azért átjött:

Igazi kultlemez ez is, amiben a heavy/speed oltárnak áldoz a mester… (személy szerint speedet csak az író szervezetében tudok elképzelni)

Ez már nem is black metal, hanem folk black, igazi norvég csemege. (olyan szinten van tele olaszos hangulattal és klasszikus angol doommal, hogy az már pofátlanság, ne keverjük a Storm és Valhall projektekkel, még ha akadnak újrahasznosított témák is)

Ez nem a pénzről szól, ez igazi metal! (ezzel egyet tudok érteni, de csak úgy, hogy az előállítás nem nagyon került pénzbe senkinek… majd a kedves rajongó fizethet a limitált számú különleges megjelenésekért:) )

Csak, hogy tisztázzuk, mert a legtöbb rajongó közt is cikinek tűnik kimondani (nem tudom egyébként, hogy miért), ez DOOM METAL. Se több, se kevesebb. Néhol valóban szórakoztató riffekkel, hullámzó teljesítményű énnekkel és sajnálatos módon a képen látható sufniban rögzített hangzással. Az Isengard név alatt megjelent produkciók közül eddig egyedül egy 94-ben kiadott válogatás, a Vinterskugge volt képes kihasználni a doom és a black metal keverékét, itt ebből már nem sokat kapunk sajnos és pont ezért nem működik a hangzás sem. Ha a nagymesterben akad tisztelet ez iránt a műfaj iránt, akkor a dalokat nem ilyen módon adja közre, csupán a “halakat” eteti ezzel a vízben, akik mindenre rácuppannak, amire ráfirkantja a nevét, mert ez nagyon KULT. Valahogy ezek a halacskák azt is benézték neki, amikor Fenriz Red Planet néven megvetette velük ugyanazokat a “szuperritka” demós dalokat, amiket korábban ezen a néven is kiadott, csak már eltűntek a süllyesztőben (itt is akad olyan, ami már limitált példányban megjelent). Szóval black metalosok, nem csak a tinilányok tudnak sokszor eszetlenül rajongani valamiért… Na szóval, ez doom metal. Epikus, tradicionális elemeket felvonultatva, rengeteg Black Sabbath, Witchfinder General, Pentagram és Pagan Altar nyúlással, valamint egy abszolút ide nem illő punkos tétellel, ami ugyebár Fenriz örök lázadását és műfajokon való felülemelkedését hivatott bemutatni az igaz szívű trve arcoknak. Az ősi vonal emlegetésével nem tudok vitatkozni azonban, hisz a végzet zenéje, a doom már akkor létezett (ha nem is név szerint), amikor a black metalosok első generációja az oviban veszekedett a panda mintás előkéért. A hangzás tehát demós színvonalon mozog, ami néha jól áll neki, máskor pedig rettentően idegesítő. A karcosabb részeken hozzáad, a tiszta, alapvetően epikusnak szánt pillanatokat viszont képes semlegesíteni, amiért nagy kár. A dalcímek is leginkább azt akarják sugározni, hogy a metal alapvetően buta, ostoba és tahó, tehát nincsenek agyongondolva, ahogy a szövegek sem, így gyorsan túl kellett tennem magam a Cult Metal című, alig fél perces, semmilyen célt nem szolgáló intrón. A Dragon Fly ellenben nagyon erős témával nyit, ami rögtön elszomorított a megszólalás mellett, mert bizony igazi pocsékolás. Egy kicsit játszadozik a témákkal és a tempókkal, de alapvetően nem lép túl azon a színvonalon, amit egy doomos, demózós vasárnap délelőtt átlagosan hallgatok. Eszembe juttatt róla például az olasz In Aevum Agere első demója, ami feltételezhetően nem kapott ekkora figyelmet, miközben egy kicsit hasonló témával hoz egy jóval nagyobb dalt (From The Depth Of Soul). Érdekes egyébként ez az itáliai hasonlat, mivel ezt többször véltem felfedezni a végeredményen. A 80-as évek végén működő The Black, The Black Hole, Epitaph és természetesen a Death SS rendelkezett hasonló hangulattal, de idővel ők is képesek voltak túllépni az első demóik színvonalán, ráadásul még a megítélésüknek sem tett rosszat.

A Floating With The Ancient Tide valamivel lassabb és maga a gitártéma itt is képes működni, azonban ez a dal sem menekül néhány megmosolyogtató elemtől. A King Diamond szerű visítás amúgy is az egyik olyan dolog, amivel az életben nem leszek képes azonosulni, itt meg akad belőle bőven. Szinte látom a rajongók hadát, ahogy a The Fright vokálját dicsőítik majd rideg hangulata miatt és szomorúan gondolok azokra a zenekarokra, akik ezt már elsütötték, mégsem kaptak érte jutalmat, csak siránkozást (még nálunk is néhány HP alkalmával). Gondolok itt a zseniális The Lamp of Thothra, vagy a The Wizar’d-ra, de Nemtheanga is élt hasonló hangokkal a Dread Sovereign esetében. Az A Shape In The Dark nyúl először a klasszikus heavy metalhoz, illetve a korai NWOBHM vonalhoz, ami igazán tetszik. Nagyon egyszerű, de ugyanakkor őszinte és valóban lüktető tétel kerekedik ki belőle, ugyanakkor mellette újra eszembe jutott más előadó is. Ha a közelmúltba tekintek csak vissza, akkor a finn Mausoleum Gate Into A Dark Divinity című lemeze az, amit rögtön elő kell vennem ezek után, mivel igazán kimaxolják ezt a világot és az ahhoz köthető nosztalgiát. A Slash At The Sun egyértelműen Ozzyék örökségén lovagol, de legalább nem kell erőlködnie, hogy igazán jó Black Sabbath dallá váljon. Persze tudom, ez igazából ősi black metal mérhetetlen odaadással nyakon öntve, mert annyira bátran tré néha az ének… Ezek után jön a Rockemillion, ami persze már a 90-es évek hardcore punk mozgalmát tekinti fő inspirációnak, másolni valónak. Black Flag, Misfits, Bad Religion rajongók figyelem! Egyik kedvencetek fiókjából előkerült egy elfelejtett demó…

Mit is érne persze egy doom lemez Saint Vitus kópia nélkül? Erre itt van a The Light, ami ugyanakkor a legepikusabb szerzeménye is az albumnak. Megszámolni se tudom, hány hasonló dallal rendelkező doom csapattal találkoztam már, akik egy-két demó után földbe álltak a maguk idejében. Nagy kár értük, mert a pályájuk elején jártak, itt meg már egy 30 éve futó névről beszélünk. A lemezt a The Solar Winds Mantra zárja és nem elvitathatóan hangulatosan. Ez annak köszönhető, hogy egyszerű dob és akusztikus gitár kíséri, ami mellett a háttér recsegése, a csavarhúzóért átkiabáló szomszéd hangja nem annyira zavaró. Még maga Fenriz sem lenne rossz, hiszen néha elég jól hozza azt a dallamvilágot, amit a Pink Floyd a Poles Apart című dalában egyszer már megálmodott egy valódi legendával az élén…

Persze, azt is tudom, hogy ezek a felvételek a fiókban porosodtak és igazából a 90-es években rögzítették őket. Ebben az esetben feljátszhatták volna őket újra és jól. Akkor lett volna belőle egy egész korrekt kiadvány, így viszont csak az általam kedvelt és ismert, hasonló korú doom metal demók sorába tudom beilleszteni. Azok közt viszont akadnak jóval érdekesebbek is, hála azoknak a mára névtelenné vált trve arcoknak, akik valóban szeretik ezt a műfajt és csak pénz szűke, bandán belüli problémák miatt ritkán, vagy egyáltalán nem jutottak el a nagylemezig. Megrögzött gyűjtőknek, a doom metal korabeli csemegéit nem ismerőknek azért tudom ajánlani ezt a nagylemezként feltüntetett régi ötlettárat… De azért a nagy szavakat, belemagyarázásokat józan ésszel próbáljuk meg elkerülni… Na jó, csak vicceltem, hibátlan mestermű ez, ami csak azért kap ennyi pontot, mert így lesz igazán hiteles…

[mrmummy]

Blasphemer by Artes Orbis (Live 2018)

[thewitchesempire]

"We were too busy fucking around with music to chase girls. The three of us, if I remember correctly, we didn't have girlfriends at the time. We were so engulfed in the underground, planning this cool band and becoming part of the scene (...). Jesus, girls were the last thing on my mind!"

-Mortiis.

Interview by Chris Dick (2019)

(In the picture: Ihsahn and Mortiis)

[barbwirechoir]

How serious foreign black metallers are about black metal: 66,6/10

How serious scandinavian black metallers are about black metal: -11/10

[nyctophili6]

E.A.R.H. 

black metal logo design

[mrr080t0]

Trve Kvlt German Black Metal Mail Day. #mailday #dominanceofdarknessrecords #dethroned #dethronedband #corneus #grausamkeit #germanblackmetal #BlackMetal #rawblackmetal #metal #heavymetal #kult #kvlt #kvltasfvck